Gyönyörű, napsütötte időben érkeztünk a Balaton-felvidéki kis faluba, Zánkára, ahol a Bozzay Pál Általános Iskola kó tucatnyi tanulója csatlakozott hozzánk, aztán irány vezetőinkkel a Hercegerdő felé. Elhagytuk a falut, s gyalogosan haladtunk a szántóföldeken, a domboldal szőlősorai között kanyargó úton, majd beléptünk az erdőbe, a tölgyesbe.

Már az erdei út első szakasza is nyugalmas, szemkápráztatóan színes, szép, csendes volt, noha még csak nem is a védett területen jártunk. Mégis, már az itt elénk tárult erdő, zsenge és matuzsálemi korú fáival alkalmat adott szakértőnknek, Siffer Sándor erdésznek, hogy magyarázzon gyereknek, felnőttnek, hogy milyen is egy tölgyes állománya, milyen korúak a fák, milyen az aljnövényzet, milyen állatok, főleg nagyvadak lakják. Mindenkit érdekelt minden szava, így hát nemigen maradoztunk el tőle.

Némi erőgyűjtő pihenő után ki-ki nekiindult a hirtelen emelkedő domboldalnak: a gyerekek szökellve, vidáman, azok pedig, akik sok évtizeddel ezelőtt voltak gyerekek, csak óvatosan, ágakba kapaszkodva a csúszós falevelek miatt, meg azért is, mert megtudtuk: innen már nem „karbantartott” az út, kiállhatnak rönkök, ágak, szóval jól a lábunk alá kell nézni. Időnként megálltunk, nem pusztán kifújni magunkat, sokkal inkább gyönyörködni az égbe nyúló fákban, a még el nem vesztett koronákban, az igazi erdőben. A képen a kedves olvasó is megcsodálhatja a lehullott vastag levéltakarót, a büszke-sudár tölgyeket, és megtapasztalhattuk az elmúlást is, a kidőlt holtfa-óriásokat. Itt a savanyú talaj, az alig 8–10 cm-es talajréteg miatt alig van aljnövényzet, holott szépen besüt a nap a fák közé. Hiába… Az egyik holtfán fehér süngomba világított, egyike annak a három új gombafajnak, mely a szakemberek felfedezettje, s csak a Balaton-felvidékre jellemzőek. A másikon a laskapereszkét vehettük szemügyre, a harmadikon pedig a májgombát. Ez utóbbi másutt is él, nem jellemzi ezt az erdőt. Színe, formája mint a májé, a helyenként selymes, helyenként szőrös. A fa sebeiben kezd nőni, ahol aztán korhadásnak indul a még élő fa, miközben védekezik: körülötte, az élő részben mintegy kéreg képződik, hogy a korhadás terjedését megakadályozza. A májgomba ehető: fel is vágtuk, hogy lássuk belsejét: szép rózsaszínű.

A kidőlt holtfákat helyben hagyják: nem viszik el, sőt… Megtudtuk, hogy 150 év is kell ahhoz, hogy egy kidőlt fa humusszá váljék, s ez a folyamat fontos más élőlények élete, az erdő egésze szempontjából is.

Miután a hegyre felértünk, már láttuk, hogy hol kell a rezervátum területét, „szélét” bejelölni. Szakszerű magyarázat következett arról, miként kell a fák élettelen kérgét ügyesen lehántani, az élő rész felsértése nélkül, hogyan kell a drótkefével a gombák miatt átkefélni, a sárga festéket megfolyás nélkül felkenni, és megtalálni a következő fát, amelyre a következő jelet festhetni. A gyerekek két csoportra oszolva végezték a munkát, lelkesen. Ők már minden bizonnyal védeni és értékelni fogják felnőttként azt az őserdőt, melynek létéhez, védelméhez hozzájárultak.

Visszatértvén a faluba, két oklevél átadására még sort kerítettek: Gálhidy László, a WWF erdővédelmi programvezetője adta át Siffer Sándor szakirányító erdőmérnöknek és Szabó Péter megbízott erdőgazdálkodónak az esemény emlékére. Az első lépés tehát a védett terület kijelölésével megtörtént, de még sok feladat van: a szakemberek elmondták ugyanis, hogy rezervátummá válnia nem is egyszerű egy erdőnek, mert a cím elérésének hivatalos útja van. Ha a címet elnyeri, akkor csak vezetővel járható majd ez a terület. A tulajdonosok elszántak: szeretnék ezt a kis területet valóban eredeti állapotában meghagyni, és figyelni, hogy évtizedek múltán mi s miként változik.

 

– Hazánkban mintegy 4000 hektár olyan állami erdőterület van (az összesnek 0,02%-a), amelyen semmilyen erdőgazdálkodás sem folyik.

– Sok növény-, állat – és gombafaj csak akkor tud tartósan fennmaradni, ha háborítatlan erdőben élhet.

– Énekesmadarak, denevérek, ritka növények, különleges gombák kötődnek a holt fához és az „őserdők” más elemeihez.

– Zánka határában, a gondos védelemnek köszönhetően a jelenleg 100–120 éves állománynak köszönhetően már most sok, vadonra emlékeztető erőket láthat az érdeklődő.

– A vadon mellett a Hercegerdő többi területén szálaló erdőgazdálkodást folytatnak, vagyis a fakitermelés közben a folyamatos erdőborítást fenntartják.. Az erdőgazdálkodás e legkíméletesebb és természetvédelmi szempontból is fenntartható módja hosszú távon megőrzi az élővilág sokféleségét és egészséges, a kártevőknek, sőt a klímaváltozásnak is jobban ellenálló erdők kialakulását segíti.

– A kocsánytalan tölgy, a csertölgy, a virágos kőris, a mezei juhar, a barkócaberkenye, a házi berkenye és sok más fa- és cserjefaj alkotta állományok kiváló élőhelyek a gímszarvasok, őzek, vaddisznók, rókák, fácánok, fürjek, és foglyok számára.

A WWF Magyarország számos tájékoztató anyagot ad ki, melyek ingyenesek, és melyekhez rendezvényeiken lehet hozzájutni. Az erdők iránt érdeklődőknek ajánlható a WWF 29. füzete. Szerkesztette Gálhidy László, a címe: Örökerdők Magyarországon.