A több mint négymillió tagot számláló legrangosabb amerikai természetvédelmi szervezet, az NWF a környezet megóvását szolgáló számos tevékenysége mellett közreműködik a veszélyeztetett fajok védelmében, küzd a klímaváltozás ellen és célja, hogy ösztönözze az amerikaiakat vadvilág megóvására a következő nemzedékek számára. Ezért 1962 óta évente hatszor jelenteti meg a National Wildlife kiadványt, amely a legfontosabb aktualitásokon túl a világ legjobb természetfotós munkáinak is helyt ad. A National Wildlife fotópályázata kezdetben az amatőröknek adott lehetőséget a bemutatkozásra, öt év óta viszont a profik számára is nyitott, és ma már a fotósok „fiatal”, „amatőr” vagy „profi” szinten, hét kategóriában indulhatnak.
Szentpéterit számos alkalommal díjazták már eddig is a legkülönfélébb sajtó- és természetfotó-versenyeken, de a jelenlegi díjat tartja eddigi legnagyobb elismerésének. Vonzódása a természethez már gyerekkorában kezdődött és végigkísérte életpályáján. A biológus kutatóként végzett fotós a Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszékén doktorált. Az első, teljes életciklust bemutató sorozata a tiszavirágokról készült. A képriport felkeltette a National Geographic Magazin érdeklődését is, így Szentpéteri lett az első magyar, aki publikált a kiadványban. Azóta még két nagy cikke jelent meg a lapban. Fotoriporterként elsősorban veszélyeztetett fajokra és élőhelyekre koncentrál, különösen Kelet-Európában. A későbbiekben olyan nemzetközi sajtó- és természetfotó-versenyen díjazták már, mint a Focus on Your World; World Press Photo; Wildlife Photographer of the Year; Nature’s Best; Pictures of the Year International. Máig legértékesebb eredménye a World Press Photo 2010 első helyezése „Természet – Egyedi” kategóriában volt, azonban a National Wildlife Federation elismerése minden eddiginél rangosabb sikernek számít a fotóriporter életében.
„A sokezer jelentkezőből szinte hihetetlen, hogy az én képem aratta a legnagyobb sikert” – fogalmazott Szentpéteri, majd hozzátette: „Ez nem csupán szakmai elismerés a számomra, de mint biológus, én is fontosnak tartom azokat a célokat, amelyeket a szervezet képvisel. Külön örömmel tölt el, hogy ezzel az elismeréssel ismét egy hazánkban készült fotóval tudom felhívni a nemzetközi figyelmet egy nálunk veszélyeztetett fajra.”
Szentpéteri elhivatottságát mutatja, hogy a máig is tart előadásokat természetfotózás és természetvédelem témakörben, illetve saját természetvédelmi alapítványt hozott létre 1999-ben, amelyet azóta is vezet.
A természetfotózáshoz hozzátartozik, hogy akár több évbe is beletelhet, mire a hőn áhított kép elkészül. „A gyurgyalagok teljes életciklusát bemutató anyagon évekig dolgoztam, de a díjazott kép elkészítése önmagában 3 napot vett igénybe. A leshelyet hajnalonként foglaltam el, s csak este távozhattam, hogy ne zavarjam a madarakat a fiókák nevelésében. A rejtek nagyon szűk volt, és 40-50 fokra forrósodott föl. Megfelelő fényviszonyok naponta csak néhány órán keresztül adódtak, hogy ezt a különleges hatású képet elkészíthessem. A madarak mindennap hoztak néhány fecskefarkú lepkét is. Éreztem, hogy ebből igazán drámai kép születhet, hiszen sokkal nagyobb és látványosabb zsákmány, mint az általában megszokott méhek, poszméhek. Három nap folyamatos, ám sikertelen próbálkozás után a leshelyemben hátradőlve láttam, amint a tojó érkezik a nekem is kívánatos zsákmánnyal. Mivel akkor már minden önbizalmamat elveszítettem, előre sem dőlve, hitetlenül sütöttem el a gépet, amint a madár szárnyra kapott. Ekkor készült a kép, melyhez hasonlót azóta sem tudtam készíteni”– mondta Szentpéteri a díjnyertes képről.
