Az első kérdés: ki legyen az euróövezet tagja? A professzor véleménye szerint a jelenlegi tagság fenntarthatatlan, de a változáshoz politikai és gazdasági döntésekre van szükség.
A második: milyen legyen a tagság feltételrendszere? Ez annál is indokoltabb kérdés, mert a maastrichti szerződés aláírása óta egyetlen olyan ország sem volt, amelyik megfelelt volna a szigorú szabályoknak hat hónapnál hosszabb ideig. De az EU GDP 65 százalékát adó országok egyike sem érte el soha azt a szintet.
A harmadik: mi legyen a centrum az erős országok és a periféria országai között? Annak idején a tagok azért léptek be, mert felzárkózási pályát reméltek, de hová lett a felzárkózási pálya? – kérdezte is a professzor.
A negyedik kulcskérdésnek tekinti dr. Róna, hogy mi legyen az Európai Központi Bank szerepe? Véleménye szerint az EKB nem olyan, mint egy jegybank, amelynek az lenne a feladata, hogy stabilizálja a pénzügyi rendszert.
Az ötödik nagy kérdés pedig, hogy egyáltalán mi a fiskális unió? Róna Péter szerint ez akkor jöhetne létre, ha tudni lehetni, hogy kik fogják a költségvetést megszavazni. Miként fog működni a rendszer? Kinek milyen hatása lesz arra, hogy kitől lehet adót beszedni és abból kik kaphatnak?
A közgazdász professzor hangsúlyozta: ezekre a kérdésekre már sokkal régebben meg kellett volna találni a válaszokat, s most, ha legalább a felére sikerülne, az némi esélyt adhatna arra, hogy az épült ne dőljön össze. De ha nem – a „játéknak vége”.
Cseppet sem volt optimistább dr. Artner Annamária, MTA Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, a Zsigmond Király Főiskola tanára, aki a mostani rendszer hibáit részletezve elmondta: nem valósult meg az árak és a bérek konvergenciája, a kezdetben felzárkózó országok is megtorpantak és lemaradásuk nőtt. Úgy látja: hatalmas és kontrollálhatatlan erők feszítik szét az eurózónát és az Európai Uniót.
