Nyolc lépés a középkor felé:

1. Január 1-jén lép hatályba az új alkotmány Alaptörvény néven, ami tartalmában visszalépés az 1989-ben elfogadott alkotmányhoz képest – és a sarkalatos törvények gyártása még rohamtempóban zajlik. Az alkotmányozás folyamata megkérdőjelezi a dokumentum legitimációját, konzervatív-keresztény értékrendjével kirekeszti mindazokat, akik másképp gondolkoznak, másodosztályú polgárokként kezeli a nem heteroszexuális embereket. Az emberi jogok védelmi szintje és kikényszeríthetősége lényegesen csökken például az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésével, az ombudsmani rendszer átalakul, megszűnik a kisebbségi biztos, a jövő nemzedéke biztos és az adatvédelmi biztos önálló intézménye is.

2. Az Országgyűlés eseti bizottsága vizsgálódik, az ötvenes évek koncepciós pereit idéző eszközökkel próbálja eldönteni, mi történt a tavasszal Gyöngyöspatán, miközben azóta is folytatódik a félelemkeltés és az emberek megalázása. Számos településen rendőri büntetésekkel lehetetlenítik el az életet, végeláthatatlan számú és aránytalanul magas összegű szabálysértési bírságokat rónak ki olyan esetekben, amelyekért a nem romákat jellemzően nem büntetik. Közben a rendőrség rendre elkeni a gyűlölet-bűncselekményeket, és már a rendőrségi kommunikációban is megjelenik a burkolt rasszizmus.

3. A kormány egy olyan csúcsszerv felállítását célzó rendvédelmi salátatörvény-javaslatot nyújtott be, ami felhatalmazást adna arra, hogy az államigazgatás összes nyilvántartásában szabadon kutakodjék, és az így szerzett információt korlátozás nélkül tárolja. A Nemzetbiztonsági Információs és Bűnügyi Elemző Központ személyes adatokkal táplálkozó szörnyetegként újabb szeget üt a magánszféra koporsójába.

4. A nyáron egy olyan médiatörvény lépett hatályba, ami nem tesz eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, közvetlenebb beavatkozással jár a média szerkesztési szabadságába. A regisztrációs kötelezettség azt eredményezi, hogy a törvény újabb pénzbíráság kivetésére ad lehetőséget, illetve olyan gumiszabályokat tartalmaz, amelyek ellehetetlenítik a szabad véleménynyilvánítást.

5. Az új nemzeti drogstratégia tervezete a tudományos és gyakorlati bizonyítékok ellenére kevesebb fiatalt engedne megelőző-kezelő programba a büntetőeljárás alternatívájaként, háttérbe szorítaná a droghasználat ártalmainak csökkentését (például a tűcserét, amivel megnő a fertőzések veszélye), azonban internetes figyelőszolgálatot hozna létre, és betiltaná a kenderlevél-szimbólumot, hogy kevesebben szívjanak füvet.

6. A magzati élet védelmének zászlaját lobogtatva nyújtottak be módosítási javaslatot KDNP-s képviselők a költségvetési törvényhez, amelynek értelmében elvonnák az abortuszokra szánt költségvetési pénzt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pont azok a nők nem jutnának legális és biztonságos művi terhesség-megszakításhoz, akik ennek az árát nem tudják kifizetni, legyen akár szó nemi erőszakról.

7. A HIV-vel élők rendszeresen szenvednek el jogsérelmet, amikor egészségügyi szolgáltatást vesznek igénybe, a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekek osztályaiban eltörölnék a minimális óraszámokra vonatkozó előírást, ami megfosztaná őket a pedagógiai, gyógypedagógiai ellátás minimális garanciáitól is. A hajléktalanokat szegénységük miatt teszik bűnözővé azzal, hogy életvitelszerűen az utcán lakáson ért emberek ellen szabálysértési eljárások indulnak, amik elzáráshoz vezethetnek. Csak néhány példa, hogy politikai döntésekkel hogyan lehetetlenítik el a legkiszolgáltatottabbak életét.

8. A törvényalkotás az elmúlt másfél évben gyakran a demokratikus jogállamiságra fittyet hányva, az érintettek teljes körének megkérdezése nélkül történik. Az egyéni képviselői indítványok, a zárószavazások előtt közvetlenül benyújtott módosítók, illetve az irreálisan rövid határidővel társadalmi vitára bocsátott javaslatok rendszeres alkalmazása egyértelművé tette számunkra, hogy a kétharmados parlamenti többség a központilag meghozott döntések végrehajtását szolgálja ahelyett, hogy a jogalkotás a társadalmi támogatottság figyelembe vételével zajlana.

A fentiek alapján újból szeretnénk elmondani, amit mindig és minden lehetséges fórumon megismétlünk, hogy a demokratikus jogállamiság mellett alapvető emberi jogaink is veszélyben vannak.