
A Barcsay Jenő (1900–88) Képzőművészeti Alapítvány és a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága évek óta fáradozik azon, hogy öregbítse a mester hírnevét – határon innen és túl. Az együttműködés leglátványosabb eleme a Barcsay-díjas művészek évenként megrendezett kiállítása. A díjat osztó zsűri kizárólag művészeti szempontokat figyelembe véve ítéli oda az elismerést, reménykedve abban, hogy Barcsay Jenő szellemisége, festészet iránti alázata támpontot nyújt a díjazottaknak.
A Barcsay Erzsébet által 1989-ben alapított díjat legutóbb három képzőművész, Bartus Ferenc, Ferencz S. Apor és Varga József Zsolt kapta meg. „A három díjazott három teljesen különböző festői utat választott. Bartus Ferenc a többlépcsős tanulási folyamatát lezárva, a fotótechnikát felhasználva alakít a fekete-fehér formákból önálló jelentéssel bíró kompozíciót. Az alkotás során a művész az látványból és belső lényéből egyszerre indul, figyelve e kettős játékát, amelyből a vásznon szerves kapcsolat alakul ki.
Ferencz S. Apornak Klösz György fotói adták a kiindulópontot, az itt megjelenő alakok látható és immanens viszonya, az egyes mozdulatok részlete a vásznon új, jelenkori értelmet nyer. Varga József Zsolt képein az ember és a környezet viszonyát tanulmányozza. A jelenlét transzcendens és megélt valóságát szobabelsőkön, a világra nyíló ablakokon keresztül, amelyből sokszor csak egy színfolt utal a megélt élethelyzetre. A három teljesen eltérő szemléletmód teljesen eltérő utakat követel meg, a kiállítás megkísérli a lehetetlent: három enyészpontos perspektívaként, a három út összenézéséből létrehozni egy komplex képi élményt” – írja Herpai András művészettörténész.
A kiállítást január 13-án nyitja meg Kálnoki-Gyöngyössy Márton egyetemi docens, megyei múzeumigazgató. A díjazottakat Feledy Balázs művészeti író, a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány kuratóriumi tagja méltatja. A Barcsay-díjat a művész jogörökösei, Kónya Márta és Kónya Ferenc adja át. Az eseményen közreműködik a helyi Moha zenekar két tagja, Regős Márton és Kabai Viktor.
Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás: Levelek Rómából
Szőnyi Zsuzsának és Triznya Mátyásnak 1949 februárjában harmadik kísérletre sikerült átlépnie a magyar–osztrák határt. Disszidáltak, ahogy abban az időben mondták. Ez azt jelentette, hogy évtizedekig nem térhettek vissza hazájukba, ugyanakkor ezzel elkezdődött a fiatal házaspár európai utazása. A Szőnyi–Triznya páros végül Rómában telepedett le és vált rövid idő alatt „borzas idegenből” igazi itáliai polgárrá. Az otthon maradt szülőkkel hosszú évekig csak levelezés útján tudták tartani a kapcsolatot. A határokon és a vasfüggönyön átívelő dialógus kézzel fogható emléke több száz, sűrűn teleírt lap, melyet a szülők és Szőnyi Zsuzsa gondosan megőriztek. A teljes gyűjteményt Szőnyi Zsuzsa a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Szőnyi István Emlékmúzeumának ajándékozta.
Levelek otthonról címmel 2009-ben jelent meg a Szőnyi István festőművész és felesége, Bartóky Melinda leveleit tartalmazó kötet, ennek szerves folytatása most a Levelek Rómából. A második könyvet is gazdagon illusztrálják a borítékokba becsúsztatott, a levelekkel együtt küldött fotók és Triznya Mátyás római festményei, így még pontosabban érzékelhetjük „a háború után magához térő és újra felviduló Róma semmihez sem hasonlítható atmoszféráját” (Szörényi László irodalomtörténész). A szülők soraiból az ötvenes évek Magyarországának „szűk levegője” árad, a hazájukat kényszerből elhagyó fiatalok válaszaikban a repülés boldogságáról tudósították az itthon maradottakat és minket, késői olvasókat.
Szőnyi Zsuzsa kézzel írott naplói, amiket egyedi szókapcsolással „Disszidol”-nak nevezett el, teljes terjedelmükben közre adattak. Eleinte részletesen leírt minden kis eseményt, már akkor megmutatkozott képessége arra, hogy érdekfeszítően tudja megfogalmazni az egyszerű eseményeket is. A naplóírást 1949 végén abbahagyta, de a szülők számára küldött tudósítások annyira részletesek, hogy pótolják a napló elmaradt bejegyzéseit. A leveleket végigolvasva Szőnyi Zsuzsa íróvá érésének lehetünk tanúi. Ebben a műfajban érezte igazán otthon magát. Széleskörű levelezést folytatott a világ minden tájára szétszóródott barátaival is, köztük jeles írókkal, tudósokkal, művészekkel. A Márai Sándorral és Cs. Szabó Lászlóval váltott levelei könyv formában is megjelentek a Kortárs Kiadó gondozásában.

A Levelek Rómából – Szőnyi Zsuzsa elragadó humora és atmoszférateremtő képessége jóvoltából – nemcsak élvezetes olvasmány, de nélkülözhetetlen, máshol fel nem lelhető adatokat, információkat is kínál a korszakot kutató irodalom- és művészettörténészek, filmszakemberek, történészek számára. Egyben szemlélve a két kötetben közreadott levélfolyamot, tudományos szempontból páratlan dokumentum, irodalmi szempontpontból izgalmas memoár, ezért egyaránt ajánlható a művészetszerető és a vallomásos irodalom iránt érdeklődő olvasóknak és a szakmának is.
A szentendrei könyvbemutatón a vendégeket Kálnoki-Gyöngyössy Márton megyei múzeumigazgató köszönti. A kötetet dr. Szörényi László irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója mutatja be. Közreműködik: Mihók Anita zeneszerző-énekes. Az eseményen részletek tekinthetők meg Ordódy György rendező „Fény és árnyék – Levelek otthonról” című új filmjéből.

