Az Egészségügyi Világszervezet és az Európa Tanács javaslatára folyamatosan mérik, illetve becsülik Európa légszennyezettségét, ezen belül a 10 és a 2,5 mikronnál kisebb szemcseméretű szállópor-koncentrációt. A 2,5 mikronnál kisebb szemcseméretű, különösen káros hatású szennyezettség kimagasló Közép- és Kelet-Európában, ezen belül főként Magyarország középső és keleti területein. Ez egyértelmű összefüggést mutat a kardio-pulmonális megbetegedések (szívinfarktus, hörghurut, asztma) és a tüdőrák gyakoriságával.
A pulmonológiai klinika igazgatója elmondta: sokféle anyag járul hozzá a levegő részecskeszennyezettségéhez; lehetnek ezek szilárdak vagy folyékonyak, füst, gőz, korom, egyéb égéstermékek, vagy éppen a szél által felkevert por, tengeri só, pollenek, spórák. A részecske-szennyezettséget növelik a fa vagy szén elégetésével képződő füstök, a motorok kipufogógáza, és olyan másodlagos égéstermékek is, mint a szulfátok és nitrátok, amelyek porlasztott anyagok kondenzátumai vagy a légkörben oxidálódott gázok melléktermékei.
A levegőben lebegő szennyező részecskéket aerodinamikai átmérőjük alapján osztályozzák, ez határozza meg, hogy a részecske milyen mélyen hatol be az emberi szervezetbe. A 10 mikronnál nagyobb részecskék nem jutnak a felső légutaknál mélyebbre, az ennél kisebbek viszont megtelepednek a hörgőrendszerben. Ma a legveszedelmesebbnek a 2,5 mikronnál kisebb részecskéket (PM 2,5) tartják, mert bebizonyosodott, hogy az ilyen parányi szennyeződés lejut a léghólyagocskákba is, sőt a véráramba is, ahol vérrögképző hatású. Ezáltgal nemcsak pulmonális (légzőszervi), hanem – még inkább – szív- és érrendszeri kockázattal járnak.
A 90-es években száznál több, különféle vizsgálat erősítette meg, hogy a légszennyezettség kapcsolatban van számos betegség, sőt a korai halálozás arányával. Ezután kezdődtek el a több ezer, majd több százezer lakost bevonó tíz–tizenöt éves vizsgálatok, amelyek megerősítették, hogy a lakosság átlagos várható élettartama és a légkör tartós szennyezettsége között szoros a kapcsolat. Sőt, a PM2,5-szennyezettség sikeres, tartós csökkentése után, a következő 5–10 évben kimutatták a halálozási kockázat csökkenését is.
