Az állatkertben zajló parkfelújítási munkák részeként a napokban több árkot is ástak a kert területén. Csütörtök délután az egyik ilyen árok mélyítése közben a munkások állatcsontokra, köztük néhány meglehetősen nagy csontra akadtak. Az állatkert szakértői a helyszínen azonosították a csontmaradványokat, és megállapították: zsiráftól származnak.
Egészen pontosan egy zsiráf jobb mellső lábának csontjai kerültek elő: az ujjpercek nagy része, az egységes elülső lábközépcsont, az elülső lábtőcsontok, az alkarcsont (amely az orsócsont és a singcsont összeolvadásával alakul ki, más patásokhoz hasonlóan), valamint a felkarcsont alsó végdarabja. A csontok közül a leglátványosabb a74 cmhosszú, szinte teljesen ép elülső lábközépcsont, valamint a78 cmhosszú alkarcsont, amelynek letörött könyöknyúlványa ugyancsak a megtalált csontok között van.
Az említett csontokon kívül valószínűleg továbbiak is rejtőznek a föld alatt ugyanezen a helyen, a feltárásukhoz azonban a kiásott árokhoz képest jóval nagyobb területen kellene a felszínt megbontani. Ez a munka nem szerepel az állatkert tervei között.
Arról, hogy a Nagy-tó szomszédságában található, a Japánkert sarkától a pingvinek felé vezető sétány alatt alig egy méterrel egy eltemetett zsiráf maradványai rejtőznek, még az állatkert legrégebbi gondozói sem tudtak. A kertnek ez a része ilyen mélységben legalább fél évszázada nem volt megbolygatva. A lelet mégsem érte meglepetésként az állatkerti munkatársakat, hiszen ismeretes, hogy a második világháború idején elpusztult állatok jórészét – jobb megoldás nem lévén – az állatkert területén temették el. Általában a bombatölcséreket használták fel erre a célra, hiszen azokat úgyis be kellett temetni.
Budapest második világháborús ostroma alatt az állatkertnek csaknem valamennyi állata elpusztult: a több mint kétezerből mindössze 15 maradt életben. Az állatok pusztulását részben maguk a harci cselekmények, lövedékek, robbanások, repeszek, épülettüzek okozták, részben a takarmányhiány és a fűtőrendszerek kiesése. Sok állatot a környék éhező lakói fogyasztották el.
A Zsiráfházban 1944-ben két zsiráf élt: Szidit és Szahibot 1938 októberében vásárolta az állatkert 14 ezer márkáért. Az érkezésükkor még viszonylag fiatalok, három és fél évesek voltak, de 1944-re már minden tekintetben kifejlett zsiráfoknak számítottak. A fennmaradt feljegyzések szerint mindkét állat 1944. szeptember 13-ról 14-re, szerdáról csütörtökre virradó éjszaka pusztult el. Azon az éjszakán ugyanis nagyszabású és igen súlyos szövetséges légitámadás érte Budapestet, és a Zsiráfház is telitalálatot kapott.
A csontok tehát minden valószínűség szerint a második világháborúban elpusztult két felnőtt zsiráf valamelyikétől származnak. A csontok mérete alapján valószínű, hogy a hím állat maradványai.
