A digitalizáció magyar médiára gyakorolt hatásáról és a magyar médiapiacról jelentetett meg elemzést az Open Society Institute (OSI) 2012 februárjában. A több, mint 60 ország médiapiacának elemzését felölelő Mapping digital media projekt a tradicionális médiából a digitális felé való átmenet lehetőségeit és kockázatait vizsgálja; ennek a vállalkozásnak a keretében valósult meg a magyar jelentés, amely annak kívánt utánanézni, hogy mindezek a változások hogyan érintik a médiarendszer központi, demokratikus funkcióját, valamint hogyan hatnak a média és a politika, gazdaság és társadalom kapcsolatára. 
Digitalizáció és chilling effect

A Mapping Digital Media: Hungary című jelentés végigveszi a digitalizációnak a médiafogyasztással, a közszolgálati illetve állami műsorszolgáltatókkal, a társadalommal, az újságírással, a technológiával és az üzlettel való kapcsolatát, valamint a vonatkozó irányelveket, törvényeket és szabályozókat. Ahogy a fejlett világnak a legnagyobb részén, úgy Magyarországon is érvényesülnek a digitalizáció legjellemzőbb trendjei: egyre több médiaplatform működik a hírek forrásaként, és megfigyelhető a hagyományos műsorszórás és a telekommunikáció növekvő konvergenciája. 

Mint azt a vezetői összefoglalóban írják, a mindenre hatással lévő új médiatörvény már eddig is számos káros hatással járt a médiarendszert tekintve, ilyen például a kormányzat által kontrollált hírügynökségi monopólium, a regisztrációs kötelezettség vagy a törvény üres vagy nehezen értelmezhető rendelkezései és a kiszabható túl magas bírságok, amelyek – az elemzés szerint – máris beindították a chilling effectnek nevezett folyamatot, ami a büntetésektől tartó média kritikától való önkéntes visszalépését, elhalkulását jelenti. 

Transzparenciát és távolságtartást

A jelentés utolsó szakaszában megfogalmaz több ajánlást is a magyar médiarendszer számára, mások mellett a digitális átállásra, a frekvencia-pályáztatásra, a médiaszabályozásra és a hirdetési pénzekre vonatkozóan. Az elemzők szerint a digitális átállás minimumkritériumaként nem elegendő, ha a digitális földfelszíni sugárzással lefedett minimumterületeket és az eszközök hozzáférhetőségét határozzák meg, hanem meg kéne határozni azt is, hogy minimum hány embernek kellene valóban hozzáférnie a szükséges eszközökkel a digitális tévéadáshoz: jelenleg ugyanis elvileg majdnem mindenki foghatná a jeleket, viszont legalább 800 ezer háztartás nem engedheti meg magának, hogy beszerezze a szükséges eszközöket, így valójában nem képesek fogni a digitális adást.

A kormánynak emellett ki kellene dolgoznia egy világosabb kritériumrendszert a frekvenciapályáztatási eljárásokhoz, mert a jelenlegi rendszer átláthatatlan; mindemellett újra kéne gondolnia a médiaszabályozás több pontját egy új, széleskörű társadalmi egyeztetést követően. Ennek részeként pedig olyan médiahatóságot kellene felállítania, amelyben nem csak kormánypárti tagok ülnek; el kellene törölniük a médiatermékek regisztrációs kötelezettségét, vissza kellene állítaniuk a közmédiumok önállóságát, továbbá az államnak transzparensebben kellene elhelyeznie az állami hirdetéseket, amelyek politikai alapú osztogatása és megvonása jelenleg igen káros hatással van a médiapiac pluralitására, különösen a nyomtatott sajtóéra.

A Mapping Digital Media: Hungary című tanulmányt Tóth Borbála írta és Marius Dragomir, Mark Thompson és Magda Walter szerkesztette. Az OSI által szervezett Újságírás és etikai normák workshopon február 29-én a jelentésről két kerekasztal-beszélgetésben is szó volt.