A Gallup kutatói 119 országban mintegy 141 ezer válaszadót kérdeztek meg külföldi munkavállalási hajlandóságukról. Az adatok szerint világszerte a 15 évesnél idősebb lakosság 26 százaléka, vagyis mintegy 1,1 milliárd ember vállalna szívesen határozott időre szóló munkát külföldön. Ez csaknem kétszerese azoknak, akik válaszaik szerint tartósan is hajlandóak lennének másik országba költözni.

A Szahara alatti afrikai országokban élők között egyaránt a legmagasabb azok aránya, akik átmenetileg, és azoké is, akik tartós letelepedéssel külföldre mennének dolgozni. A régióban a megkérdezettek 49 százaléka költöznék határozott időre, harmada pedig tartósan a munkavállalás végett. Az amerikai kontinensen 37 százalék az ideiglenes, 17 százalék a tartós külföldi munkavállalási hajlandóságot mutatók aránya.

Európában az előbbi érték 32, utóbbi 18 százalék.

A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a megkérdezettek 24 százaléka vállalna ideiglenesen külföldi munkát és 21 százalék költöznék tartósan. Ázsiában a legalacsonyabb mindkét kategória mutatószáma: 19 százalékos az ideiglenes, 9 százalékos a tartósan külföldön dolgozni vágyók aránya. Az ázsiai régió arányszáma azonban csak névleg kevés, a régióra jellemző magas népességszám miatt ugyanis a 19 százalékos arány 505 millió költözni vágyónak felel meg, vagyis a potenciális ideiglenes külföldi munkavállalók felét teszi ki.

Bár az ideiglenesen és tartósan külföldön dolgozni vágyók aránya eltérő, a két csoport demográfiailag számos hasonlóságot mutat. Mindkét kategóriában jellemzően a fiatalabbak, és a magasabban képzettek (közép- vagy felsőfokú végzettségűek) azok, akik nagyobb valószínűséggel lennének hajlandóak a váltásra.

A vizsgálat szerint az alulfoglalkoztatottak (39%) szeretnének leginkább külföldön munkát keresni, de a teljes állásban lévők közül is sokan (27%) vállalnának másik országban munkát. A férfiak nagyobb hajlandóságot mutatnak az ideiglenes külföldi munkavállalásra, mint a nők, de a kutatók azt tapasztalták, hogy a nemek közötti különbség eltűnik azok között, akik aktív munkavállalóként vagy álláskeresőként jelen vannak a munkaerőpiacon.

A Gallup szakértői kommentárja szerint az ideiglenes külföldi munkavállalás mind a fogadó, mind a küldő ország számára előnyös. A munkavállalók feltöltik azokat az álláshelyeket, amelyekre a fogadó országokban kevés a jelentkező, ugyanakkor, bár az elvándorlás a kibocsátó ország gyenge munkaerő-piaci állapotának jele lehet, a külföldi munkavállalók által hazaküldött juttatásokból ezek is profitálnak. Ráadásul, ha az ideiglenes munkavállaló hazatér, tapasztaltabb és képzettebb munkavállalóként lép be ismét a hazai munkaerő-piacra.

 

Briteknek tartják magukat a bevándorló családok gyermekei

Sok bevándorló, illetve gyerekeik erősebb brit identitást éreznek, mint azok, akiknek családja nemzedékek óta a szigetországban él. A vegyes etnikai hátterű és bevándorló családok gyermekei nagyszámban vallják magukat britnek.

Mintegy 40 ezer ember életét követi nyomon az Understanding Society felmérés, amelynek adatai rámutatnak arra is, a múlt hatvan évben Nagy-Britanniában letelepült bevándorlók milliói nem érzik magukat kívülállónak, sőt, gyakorta erősebb brit identitást vallanak, mint azok, akiknek családja generációk óta a szigetországban él. A felmérést végző kutatók szerint a társadalmi beilleszkedésnek ez a mutatója mindenképpen pozitívum, de valamelyest aggasztó, hogy az eredmény arra is utal, sokan nem tartják meg saját kulturális identitásukat.

A felmérés szerint a brit lakosság 48 százalékának nincs olyan családtagja három generációig visszamenőleg, aki Nagy-Britannián kívül született volna. Ezzel szemben a populáció 29 százalékát alkotják olyanok, akik vagy maguk külföldön születtek, vagy szüleik, nagyszüleik vándoroltak be külföldről. Ugyanakkor a lakosságnak csak 14 százaléka vallja magát valamely etnikai kisebbséghez tartozónak, azaz a külföldről származók 15 százaléka britnek tekinti magát. Ez azt jelenti, hogy bevándorlók és bevándorló családok gyermekei közül közel minden második brit identitást vall szemben eredeti származásával.

A vizsgálat adatai szerint a külországban születettek, vagyis a lakosság 11 százaléka körében hatból egy személy tekinti britnek magát. A vegyes házasságból származók körében 30 százalék vegyes etnikai származásúnak tekinti magát, 35 százalékuk azonban brit identitást vall.

Az Understanding Society felmérés kitér arra is, a brit lakosság 3,4 százalékának van indiai családi kapcsolata, de csak a lakosság 2 százaléka vallja indiainak magát. Mivel a szigetországban élők 1 százaléka született Indiában, az előbbi adatok azt mutatják, az indiai családok gyermekei jórészben inkább britként, mint indiai bevándorlóként tekintenek magukra. Ennél is nagyobb eltérést mutattak ki az ír bevándorlók körében: a lakosok 7 százalékának szülője vagy nagyszülője Írországból érkezett, de etnikai származását tekintve csak az érintettek 1 százaléka tekinti magát írnek.