A Bajnai Gordon, volt miniszterelnök által alapított Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány 2011 tavaszán új kutatási programba kezdett, amelynek célja a magyarországi szegénység vizsgálata és a mélyszegénység csökkentésére szolgáló új szakpolitikai eszközök kidolgozása volt.
A kutatási projekt nem átfogó szociálpolitikai programot akart készíteni, hanem egy megkerülhetetlen részprobléma kezelésére kívánt a korábbiaknál és a jelenlegieknél hatékonyabb, fenntartható megoldásokat találni. E kutatási program kiterjedt a nem szegény többség számára elfogadhatóbb, de nem megbélyegző, hanem megfelelően ösztönző, feltételekhez kötött szociális támogatások és szolgáltatások hazai bevezethetőségének vizsgálatára is. A kutatást az Alapítvány a Budapest Intézet és a TÁRKI bevonásával készítette el, továbbá a munka véleménykutatási részében a Medián és a Conness működött közre. A zárótanulmány itt olvasható, március 29-én pedig nemzetközi konferenciát is szerveznek e témában Budapesten.
A most lezáruló szakpolitikai műhelymunka két részből állt. A társadalomtudósok szakmai támogatásával és a közvélemény-kutató intézetek bevonásával voltaképpen a magyarországi szegénység Fehér könyve készült el, nem pusztán frissítve, de bizonyos pontokon akár meg is változtatva a hazai szegénység mélységéről, rétegzettségéről és kiterjedéséről alkotott elképzeléseinket.
A munka második része pedig bizonyos megoldási lehetőségek vizsgálatára terjedt ki, annak hangsúlyozásával, hogy a feladat jóval összetettebb annál, semmint egyetlen eszközzel megoldhatnánk: ezért a tanulmány szakpolitikai eszközcsomagja kifejezetten csak első fázisa lehet egy későbbi, új alapokon építkező szociálpolitikának. Nagyon leegyszerűsítve, a tanulmányban meghatározott összetett stratégiának három célra kell összpontosítania a megoldás érdekében: az átörökítés megszakítására az oktatási esélyegyenlőség javítása által, tűzoltásként a mélyszegénység enyhítésére és végül a tartós javulás biztosítására a képzetlen foglalkoztatás növelése által.
Az alapítvány azt vallja: egy ilyen, több éves, összetett stratégia első elemeként a társadalmi támogatás megszerzése végett olyan szociálpolitikai eszközök bevezetése javasolt, amelyek közérthetőek és viszonylag gyors eredményt hoznak. A kutatási jelentés három szakpolitikai javaslatot ismertet részletesen, költségbecslésekkel, pilot-projekt javaslattal és végrehajtási tervvel kiegészítve. Az alapítvány a Brazíliában és más fejlődő országokban sikerrel alkalmazott feltételes transzferek különböző társadalompolitikai területeken történő magyarországi bevezetése mellett érvel. A feltételes transzfer lényege, hogy
– a kölcsönös kötelezettségek elvére épül: nem ad feltétel nélkül, de nem ad úgy sem, hogy azzal megbélyegezzen. Ösztönzi a szegényeket állami szolgáltatatások igénybevételére.
– a szegényekkel szemben elutasítók többsége számára is elfogadható, illetve – ettől nem függetlenül – a nem munkanélküli szegények számára is hozzáférhető,
– képes gyors eredményeket hozni, mivel két csatornán – készpénzes támogatással és az átörökítést akadályozó szolgáltatással – is hozzájárul a szegénység enyhítéséhez.
Az első szakpolitikai javaslat egy erős feltételekhez kötött, rászorultsági alapú, munkába állást ösztönző segély, amely nem csak munkanélkülieknek járhatna. A segély összege a háztartás egy fogyasztási egységre jutó jövedelmét kiegészíti az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresére (ez kedvezőbb a jelenleginél: most a nyugdíjminimum 90%-a, azaz 25 700 Ft a határ). Az öregségi nyugdíjminimumot egyúttal meg kell emelni legalább 10 %-kal (28,5 ezer forintról 31 ezerre) a 2009 óta elmaradt indexálást pótlandó.
A javasolt segély feltétele, hogy a háztartás minden munkaképes, aktív korú tagja együttműködjön a munkaügyi kirendeltséggel és a családsegítő központtal.
Aki nem tartja meg az együttműködési szabályokat, attól egy hónapra meg kell vonni a segély felét. A segélynek ugyanakkor nem feltétele a munkanélküliség: a munkából származó jövedelem 20%-a levonható a jogosultság megállapításához számított összes jövedelemből (ez csökkentheti a segély összegének növeléséből következő politikai kockázatokat).
Avégett, hogy a tartós munkanélküliek több és hatékonyabb segítséget kapjanak, a munkába álláshoz a segélyezett álláskereső mellé esetgazdát rendelnek, aki őt a munkába állást segítő szolgáltatások teljes folyamatán végigkíséri, segíti. A segélyt a munkaügyi kirendeltségeken lehet igényelni és ők is folyósítják.
Ahhoz, hogy a javasolt segélyrendszer eredményes legyen, szükséges a kapcsolódó ellátások átalakítása: a tanulmány indítványozza az álláskeresési járadékra való jogosultság félévre növelését, a képzetlenek iránti munkakeresletet növelő programok bevezetését (TB járulék csökkentése, minimálbér bérköltségének csökkentése, bértámogatás célzott bővítése, komplex térségi fejlesztés) és a személyre szabott aktív munkaerő-piaci eszközök bővítését.
A javasolt rendszer költségei a 2012-i költségvetési kiadásoknál 10–15 százalékkal nagyobbak, ezt azonban inkább az elmúlt két év sorozatos megszorításai magyarázzák: a korábbi évek kiadási szintjéhez képest a javaslat jellemzően átcsoportosítást, a források hatékonyabb elosztását, mint nagyobb ráfordításokat igényel. Középtávon pedig a javaslattól várt hatások révén csökkenhetnek a kiadások, illetve növekedhetnek a költségvetés bevételei. A kiadásokat csökkenti a munkába állók arányának növekedése (segélyek igénylése csökken) és a tartós munkanélküliség hosszabb távú járulékos hatásainak (romló egészségi állapot, gyerekek iskolai kudarcai) enyhülése. A bevételeket növelheti a munkába állók járulékbefizetése.
A második programjavaslat célja a hátrányos helyzetű gyerekek korai fejlesztéshez való hozzáférésének javítása, és ezáltal későbbi iskolai elmaradásuk csökkentése. A javaslat közlekedési utalványt juttatna hátrányos helyzetű várandós nők és a kisgyerekes anyák számára, azzal a feltétellel, hogy igénybe kell venniük egy ellátáscsomagot, amely tanácsadást és korai fejlesztést tartalmaz. Jelenleg a hátrányos helyzetű anyák esetében a koraszüléssel kapcsolatos fejlődési rendellenességek korai felismerését és a gyermekek fejlesztését a helyben elérhető szolgáltatások hiányosságai, a tájékozatlanság és a kezeléssel járó magas költségek is korlátozzák. Hozzávetőleges becslés szerint országos léptékben a program működtetése az első évben 1,5 milliárd forintba, a negyedik évben évi 2 milliárd forintba kerülne. Az első 1–2 évben szükséges beruházások (képzés, kapacitásbővítés, informatikai fejlesztések) további 0,5-0,7 milliárd forintba kerülnének.
A harmadik javaslat a 2009-ben bevezetett, sikeres beóvodáztatási támogatást módosítaná az eddigi tapasztalatok alapján, részben a szülők nagyobb ösztönzése, részben a feltételül szabott szolgáltatás elérhetősége és minőségének javítása érdekében. A támogatás évi 2×10 ezer forint helyett évi 4×6 ezer forint lenne, készpénzbenés a korábbi egy helyett két feltételt állítana: a gyerekeknek rendszeresen kell óvodába járniuk és szüleiknek részt kell venniük az óvodai szülő–gyerek foglalkozásokon. E javaslat tartalmazza továbbá az óvoda alsó korhatárának fokozatos csökkentését két évre, úgy hogy a kétévesek csoportjában a maximális és az ajánlott csoportlétszám is kisebb, a normatíva összege nagyobb lenne, mint a háromévesek csoportjában. A bővítés költségei a módszertani fejlesztésekkel együtt nem érik el az évi 1 milliárd forintot.
Mint a javaslatokból is látszik, a fenti feltételes transzfer programmal elinduló új szegénységoldó politika eredményességéhez a szociálpolitikai intézményrendszer számtalan szereplőjének motiválttá tétele és szoros együttműködése kell.
Az a szakmai – és remélhetőleg: társadalmi – vita, amely a zárótanulmány bemutatásával és a nemzetközi konferenciával elindul, megszólítja, bevonja ezeket a szakmai szereplőket – legyen szó a családsegítő központok, vagy a munkaügyi központok szakembereiről.
A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány évente áltagosan két, kormányzati gyakorlatba átültethető szakpolitikai javaslatcsomagot hoz nyilvánosságra, közben pedig rendezvényei és publikációi révén polgári gondolkodói közösséget szervez, hogy megvitassa a 21. század Magyarországának nagy kihívásait.
