A történelem mindig fontos ihlető erő a lengyel alkotók számára. Az ötvenes évek közepén, a politikai olvadás légkörében született meg a „lengyel filmiskola” néven ismertté vált irányzat, amely a háborús és háború utáni fiatal nemzedékek tapasztalatiból nőtt ki, s összekapcsolódva e fiatalok különleges személyiségével és tehetségével, tartósan beírta nevét a film történetébe (A. Wajda, A. Munk, W. Has, K. Kutz). Számukra a második világháború és az azt követő társadalmi változások nem annyira történelem voltak, mint inkább a műveikben is tükröződő nemzedéki élettapasztalatok. A hetvenes évekkel együtt a kommunista rendszer tagadásának szükségességéből és az egyén dehumanizálásával való szembehelyezkedésből megszületett „az erkölcsi nyugtalanság mozija” (A. Holland, K. Kieślowski).
A lengyel filmiskola és az erkölcsi nyugtalanság mozija által felvetett kérdések még mindig visszhangoznak a lengyelek közösségi tudatában, a lengyel filmművészetben pedig továbbra is él a történelmi tematika felhasználásának hagyománya.
A Lengyelországban tavaly született filmek azt mutatják, hogy az alkotók sikerrel, a mitizálást szerencsésen elkerülve merítenek a legújabb kor történelméből; a mai néző által egyetemesnek tartott igazságokhoz közelítenek, amit leginkább Agnieszka Holland Sötétségben című filmjének idei Oscar-díjra jelölése bizonyít a leginkább.
A lengyel film legutóbbi éve bővelkedett sorsdöntő történelmi eseményekre támaszkodó filmekben, megtekintésük
lehetővé teszi, hogy időutazást tegyünk 1920-tól kezdve, a II. világháborún, a 70-es, 80-as évek szocializmusán át egészen napjainkig, hogy megismerkedjünk a lengyel történelemben ezalatt végbement változásokkal. Az ábrázolt történelmi események kavargása közepette ugyanakkor sok igazságot megtudhatunk az emberi létállapot kérdéséről is. Különösen értékes e filmek közül Jerzy Hoffmann A varsói csata, 1920, Wojtek Smarzowski Rózsa, Antoni Krauze Fekete csütörtök. Janek Wiśniewski Elesett és Waldemar Krzystek 80 millió című alkotása. Természetesen nem minden rendező számára kiindulási pont a történelem, sokan közülük e tematikától teljesen távol eső filmeket készítettek. Ők korunk emberének gondjaira, a másokhoz fűződő bonyolult viszonyokból származó mindennapi dilemmáira koncentrálnak.
Az utóbbi egy év sikeres elsőfilmes bemutatkozásokat is hozott – közülük is kiemelkedett J. Komasa, aki pozitív
meglepetést szerzett Öngyilkosok szobája című alkotásával (egyesítve kritikusokat és nézőket, egyúttal megszerezve az Ezüst Oroszlánokat a Gdyniai Lengyel Játékfilm-fesztiválon, valamint a legjobb elsőfilmes címet az Era Nowe Horizonty fesztiválon). Rafael Lewandowski viszont Vakond című, saját élményeiből, a „szolidaritásos” múltjáért üldözött édesapjával kapcsolatos emlékeiből szőtt filmjével keltett érdeklődést, ami azt mutatja, hogy vannak a fiatal alkotók között olyanok, akik a történelemnek, hozzátartozóik múltjának a mai emberi kapcsolatokra kifejtett hatását próbálják feltárni.
Változatos volt tehát a lengyel film elmúlt esztendeje, voltak benne sikeres bemutatkozások és nagyszerű visszatérések, Lengyelország történelmét büszkeséggel vagy reflexív módon bemutató filmek, olyan alkotások, amelyek azt boncolgatják, mit jelent embernek lenni a mai Lengyelországban, és mit jelent általában embernek lenni. Az egészből együtt kirajzolódik a lengyelség konkrét történelmi közegben elhelyezett egyfajta víziója, amely a jövő felé mutat, és kétséget kizáróan sok igazságot tartalmaz a lengyel társadalomról.
Programok a Művész moziban:
április 19., 20 órától: Rózsa (98′) vendég: Włodzimierz Niderhaus, a film producere.
április 20., 20 órától: Fekete csütörtök (105′) vendég: Antoni Krauze, a film rendezője.
április 21., 20 órától: 80 millió (105′).
április 22., 18 órától: Kisiklás (85′), 20:00 Öngyilkosok szobája (112′).
április 23., 20 órától: Vakond (104′).
A Corvin moziban:
április 24. és 25., 19 órától: Varsói csata, 1920 – 3D változatban (111′).
(Április 25-én csak meghívóval!) Vendég: Jerzy Hoffman, a film rendezője.
A filmeket lengyel nyelven, magyar hangalámondással vetítik.
