Egy jól megkomponált meghívó kedvet tud kelteni az egész megtekintésére – ahogy az esetemben is történt. Nem ismertem ugyanis sem Braun Andrást, sem az 1990-es évek második felétől színre lépő művészetét, de az Ecsetleg című kép részlete megindított bennem valamit, amit a kiállítás fejezett be: ez az ember tud valamit, ami nagyon is figyelemre méltó. És hát mi más volna a művészet, mint hatások felkeltése a szemlélőben!?
A nevezett kép, amely a meghívót és a belépő látogatóval szemközti falsíkot is uralja, az alap feketéjéből kilépő valamiféle színes ősrobbanás hatását kelti a centrumból szertefröccsenő vöröses, sárgás, barnás, szürkés színű sugaraival. Ha ezeket távolról nézzük, a központi fekete „szembogárral” együtt, már egy óriási színes, reánk tekintő „Szentlélek-szemgolyó” képzete is felvetődik, de valamiféle nem élő, inkább reklámszerű, kimerevített kaleidoszkóp ábraszerű, művi hatással. Ennek megfejtéséhez közelebb kell lépni, mert akkor tűnik fel, hogy a sugarakat különböző méretű és különféle színű ecsetek sokasága alkotja. A nyelükkel centrális irányú, körkörösen elhelyezkedő, inkább ipari, semmint művészi ecseteket – mint a megnyitón kiderült – a művész valamiféle katalógusból vagdosta ki egyenként, s úgy dolgozta fel a festett alapra. Ennek a képnek egy másik témavariánsán, a vörös-sárga hatású Kirobbanó ecsetkezelés című kompozíción 1051 ilyen ecset képe alkotja a sugarakat, így sejthető, milyen sziszifuszi alkotói kitartás kell ahhoz, amíg az alapötlet megvalósul. A festő tehát mestersége attribútumát, legfőbb kellékét viszi vászonra, hogy abból egy ősrobbanás, szemgolyó, petárdás tűzijáték, kavalkád álljon össze, mely, mint a Kirobbanó ecsetkezelésnél is színeivel és formájával akár egy szép, ősi népi motívum leképezése is lehetne, majd a szójátékosan humoros képcím megalkotásával mondjon valamit egy Braun András nevű festő belső képzelőerejéről és lelkületéről.
És máris játszótársává avat, mert ami őt művészileg izgatta, az bennem esztétikai élménnyé és gondolati partnerséggé sűrűsödik, így elkezd működni a köztünk feszülő láthatatlan ív. Erre csak művész képes.
„A most kiállításra kerülő képekben a négyzet formátumon, a technikai sokszínűségen kívül, a közösséget az adja, hogy a vásznon először hagyott nyom után a vázlataimat félig-meddig mellőzve már csak a kép diktál. Némi fejkapkodás után, felidézve azt a belső képet, amit már ismerek, a folytatásban más dolgom nincs, mint tovább lendíteni az adott irányba. Nem mintha, eddig az erőszaktétel lett volna a munkamódszerem, nem alakult volna ki az az alkimista módszer, ami a különböző bázisú és oldású anyagokat hagyja dolgozni. A még mindig töretlen, sziklaszilárd fantáziámmal így látok, ez vesz körül, így tudom megmutatni, kivetíteni, úgy hogy más is rátalálhasson hasonló vizuális belső képeire” – írja Braun András kiállítása bevezetőjében.
A művész tehát játszik a gondolatokkal és a festőtechnikákkal, vagy, ahogy ugyancsak a meghívó mellékleteként olvasom: „a saját maga által kikísérletezett technikák mellett az elmúlt ötven év legnépszerűbb festészeti irányzataiból merít. Vannak Pollock-módra fröcskölt, csurgatott expresszionista alapok, op-artos hatást előidéző ritmikus ismétlődések, spirál- és körvonalak kiegészítve különböző, street artos fújásokkal. A spray hatását egyes képeknél tovább fokozzák a pop-artból beemelt plakát alapok. Nemcsak a látvánnyal, hanem az anyaghasználattal is rejtvénnyé, feladvánnyá emeli a képeket vizuális percepciónk számára, melyeket olyan találó, szóviccnek is beillő címekkel főszerez meg, mint például a Zsírégető.”
Feltételezem, hogy Braun művészi világképére, univerzumára hatással lehettek egyfelől a makrokozmosz bolygó- és csillagképi felvételei, másrészt a mikrokozmosz azon fotói, amelyek pl. csonthálók, szövetek mikroszkópi metszetein, vagy atomok, molekulák kapcsolódási rendszerein figyelhetők meg mind színvilágukat, mind elrendeződéseiket tekintve. Ezeket szűri és bonyolítja tovább képpé alkotva.
A Langerhans-szigetek például a hasnyálmirigyben lévő, belső-elválasztású hormonokat termelő sejtcsoportok. Braun Langerhans-szigetek képén ugyancsak vöröses-sárgás alaphangulatban izgalmas szálelrendeződések aszimmetrikus rendje ad ritmust, miközben a „sejtmagok” szerepét szemgolyók teszik ki, s e bulbus oculi elemek a belső világból kitekintve minket, külső szemlélőket szemlélnek, s egyben ügyelnek a belső világ önnön rendszerére is.
Aztán, mintha más kozmoszban merülne el pontszerű, máskor hólyagszerű képelemekkel játssza tovább a maga képi szóvicceit: a cukorégető enzim után megjelenik Szénégető, meg a Zsírégető is, lehetőséget adva a képalkotás különféle tematikus, formai és technikai megoldásainak megalkotására.
Ismét Telek N. Ágnest idézve: „Játszik a festék fajtáival, ahogy más anyagokkal érintkezve, különböző kémiai hatások révén szétszalad, elfolyik, beivódik, fröccsen. A lakkozott és olajozott felületen vízcseppekkel és spray-vel sajátos textúrát teremt. A vízcseppek ez esetben takaró, maszkszerű felületet hoznak létre. Olykor irányítatlannak, randomszerűnek tűnnek a valójában különféle sablonnal felvitt színrétegek, melyek a rákasírozott papírkivágásokkal egyfajta kollázsként hozzák létre az egyedi optikai hatást.
A Ludwig és a Soros Alapítvány által díjazott művész bemutatkozó kiállítása a NextArt Galériában egy termékeny életmű új fejezetébe enged betekintést. Braun András alkotásainak egyik mozgatórugója a különböző optikai illúziók keltése, melyeket a 2000-i majna-frankfurti ösztöndíja óta papír alapú applikációkkal is kiegészít. A Rituális virtualitás anyagával reflektál a többi között a látszólag mellőzött, ám teljes mértékben soha el nem hagyott, alapvető festészeti kellékekre. Örök téma ugyanis egy alkotó számára a megválasztott eszközök és azok használatának mikéntje, az ezekkel való kísérletezés, új dimenziók feltárása.”
Azonos térben és időben tehát minden néző más reflexiókon át jut el az alkotó közelébe, de ehhez kinek-kinek jelen kell lenni. Május 19-ig keddtől péntekig 12–18, szombaton 10–14 óra között ezt meg is tehetik a NextArt Galériában, a pesti Aulich utcában.
