A világcég magyarországi vezetői, akik a Föld napja alkalmából ma újságírók előtt ismertették a stúdiumot, arra a kérdésre igyekeztek választ adni/találni, hogy mi akadályozza az intelligens városok, települések elterjedését? A könnyen föl nem sorolható okok élén említtetett, hogy a világ városainak nagy része elvesztegeti az okos/smart technológiákban rejlő lehetőségeket, mivel nem egyesíti az adott infrastuktúrában és az új digitális eszközökben rejlő összetett értéket.
Az itt eredetiben is tanulmányozható dolgozat (The New Economics of Cities) komplex módon igyekszik taglalni az intelligensváros-elvet és -gyakorlatot, rámutatván, hogy egyedi, egymástól elkülönülő, ám azonos célt szolgáló elképzelések, tervek, kezdeményezések eddig sem vezettek, és ezután sem vezetnek célba. Meghökkentő ténnyel „indít” a tanulmány: nyolc éven belül ötmilliárd ember fog városokban élni[1], így a városlakók lesznek a Föld erőforrásainak legnagyobb fogyasztói.
Ennyi ember érdekében – a saját és a többi jó néhány milliárd megmaradása céljából – már jó ideje (de legkésőbb már ma) meg kellett/kellene tenni a legszigorúbb intézkedéseket az üvegházhatásnak, a Föld légkörének melegedését okozó gázok kibocsátásának a drasztikus csökkentése, az energiahatékonyság és a megújulóenergia-termelés növelése végett. Csakhogy ez máris összehangolt intézkedések sorát követeli: át kell(ene) alakítani – egyebek között – az energiagazdaságot, a közlekedést. Ahhoz viszont, hogy csak e két területen haladást érjünk el, szükség lenne a mainál sokkalta környezetkímélőbb hajtóanyagok, motorok kifejlesztésére, használatára, az egyedi robbanómotoros közlekedési eszközök ésszerű használatára, a közösségi közlekedés fejlesztésére, népszerűsítésére, a lakó- és középületek, gyárak hőszigetelésére, hogy kevesebb energiát használjanak fűtésre/hűtésre.
És mindeközben hasznosítani kellene a digitális technika és technológia szerfölött fejlett eszközeit, vívmányait, a méréstechnikát, a távérzékelést, a szabályozást, nem utolsósorban pedig az oktatást is ki kellene egészíteni a környezettudatos magatartásra neveléssel, annak a tudatosításával, hogy az emberi, a természeti környezet megóvása az egyetlen módja a fenntartható fejlődésnek. Minden egyéb út az emberiség és otthona megsemmisüléséhez vezet akár már középtávon is.
A Földnek, a bolygó országainak, településeinek „okosan lakókra” van/lenne szükségük – ehhez viszont elengedhetetlen a társadalmi szemléletformálás, az önző és kisstílű politikai gyakorlat megszüntetése, az anyagi javak minden eddiginél okosabb elosztása és hasznosítása.
Magyar példával járult hozzá a mai Accenture-sajtóeseményeszmecseréjéhez az Infovilág munkatársa, amikor rámutatott: a haldokló hazai építőipar jó része lendületet kaphatna azáltal, ha az állami költségvetésből kikanyarított százmilliárdokat, például, stadionok építése helyett a fenntartható fejlődést szolgáló épület-hőszigetelésre fordítanák. Csak az állami, önkormányzati tulajdonban/kezelésben lévő épületek utólagos, ám korszerű szigetelésével – igaz, csak középtávon – ezermilliárdok lennének megtakaríthatók hagyományos energiahordozók árából. És eközben munkahelyek őrződnének meg, akár újak is teremtődnének, mozgásba lendülne a gyakorlagilag stagnáló belső kereslet, nagy lépéseket tehetnénk az okos városok kialakításáért, miután a jól működő hőszigetelés eleve módot adna az energiahordozókkal, a hőenergiával való okos gazdálkodásra. Szükség lenne a magántulajdonú lakóépületek nagy léptékű hőszigetelésére is, csakhogy ennek ma még akadálya a meglehetősen bonyolult és drága pályázati rendszer, és az elnyerhető, a kiadásokkal korántsem arányos támogatás.
Ötletgyarapító, gondolatébresztő az Accenture közreműködésével létrejött Információs piacok: a városok új közgazdasága[2] című tanulmány is, amely részletesen taglalja az intelligens városok elterjedésének akadályait. Íme: a városok/települések jó része jelenleg külön-külön, egyedi tervek alapján fejleszti energetikai és infokommunikációs technológiáját, holott átfogó stratégiára és keretprogramra lenne szükség hozzá. E technológiai kezdeményezéseknek gyakorta nincs egyértelmű, kézzelfogható előnye a fogyasztók és a városlakók számára. Maguk a városok sincsenek meggyőződve arról, hogy a beruházások, melyeket elvárnak tőlük, valóban megtérülnek-e társadalmilag és gazdaságilag. Facit: a potenciális lehetőségnek a kiaknázásához az kell, hogy a városvezetés elkötelezze magát és megfogalmazza azokat a társadalmi, környezeti és gazdasági céljait, amelyek elérhetővé válhatnak az „okos” technológiák integrált alkalmazásával – összegezte a teendőket Barát Péter, a magyar Accenture közmű iparági igazgatója.
A tanulmányt bemutató előadásból kiderült: az Accenture nem csupán technológiai oldalról közelít, hanem egységes keretbe foglalja a módszert és szempontokat, amelyek hozzásegítenek az intelligensváros-koncepció megvalósításához, figyelembe véve az alapvető városi szolgáltatások rendszerét, beleértve az energia-, víz-, egészségügyi és közbiztonsági szolgáltatásokat, a közlekedést, a hulladékkezelést, az oktatást, a kultúrát, az idegenforgalmat, a közigazgatást, az iroda- és lakóépületeket. Barát Péter: „Magyarországon is érdemes a városoknak felmérniük az intelligensváros-koncepcióban rejlő lehetőségeket. Egy ilyen város nem csupán a környezet szennyezését csökkentheti, de magas színvonalú szolgáltatásaival és élhető környezet kialakításával vonzza a tehetséges fiatalokat, növeli a beruházások számát, élénkíti a gazdasági környezetet és segítheti új iparágak kifejlődését hozzájárul az életszínvonal növeléséhez.
Különösen nagy lehetőség kínálkozik az intelligens városok, települések kialakítására a infokommunikációs vívmányok alkalmazásával, amelyek elképesztő mértékű, sok százmilliárd eurós költségmegtakarítással, kecsegtetnek. Elhangzott, hogy London már felfedezte a digitális infrastruktúrában rejlő lehetőségeket, lakói számára kifejlesztette és ingyenesen elérhetővé tette a Londoni Adattárat[3], azt a honlapot, amely számos közérdekű adathoz kínál hozzáférést abban a reményben, hogy új ötletek és alkalmazások révén üzleti vállalkozások serkennek.
