Újdonságként az előadások szünetében TranzDanz – Jövőtánc címmel Lőrinc Katalin Pusztai Gáborral, Katona Gábor Bede Péterrel, Bora Gábor pedig Benkő Róberttel improvizál a Bethlen kávézójában. A fesztivál nyitónapján Aleszja Popova balettművész fotóiból nyílik kiállítás, a zárónapot pedig nyilvános beszélgetés nyitja: Juhász Dóra és Lőrinc Katalin folytat eszmecserét a szólótáncról – testről, szerepről, jelenlétről a kortárs táncszínpadon.
A „monotánc” elnevezést a monodráma ihlette. Azokat az előadásokat sorolják ebbe a körbe, amelyek alkotóik személyes vallomásait dolgozzák fel, általában szólóban. Bár ez sem törvényszerű, mert az idei előadások több mint felében a szólótáncos mellé zenész társ(ak) csatlakoznak, s van, ahol a szóló egy másik jelen lévő figura viszonylatában bontakozik ki.
Énekes István, a fesztivál ötletgazdája e sorokkal indította útjára a programot 2005-ben: „A XXI. század elején már tudjuk, a technika szinte mindenre képes. Ha nem ma, hát majd holnap. Naiv ember, aki bármin meglepődik. A technika szülte szenzáció azonban holnapra szertefoszlik. Az értékek zűrzavarában a biztos támpontok egyike már évezredek óta az Egyszál Ember maga. Szellemi és fizikai teljesítményével, önként vállalt kitárulkozásával. A Monotánc Fesztivál felmutat néhányat ezekből a megfellebbezhetetlen értékű szellemi és fizikai teljesítményekből. A legkiválóbb kortárs táncművészek szóló, vagy majdnem szóló produkcióiból. Szeretnénk, ha a fesztivál évről évre a bátor emberek gyülekezete lenne, a mindig újat akaróké, akik nem rejtőzködni, hanem épp ellenkezőleg, kitörni akarnak.”
