A sajtótájékoztatón egyébként ott volt a Keveházit támogató Markó Iván is, de sajnos Hágai Katalin és Seregi László, aki ugyancsak hivatalos volt az eseményre, betegség miatt nem tudott megjelenni. 

„Augusztus óta tart a hadjárat a személyem ellen – kezdte a balett-igazgató –, amikor sikerült megakadályoznom 
egy kormányzati döntést”. Hogy pontosan mi lett volna ez, arról nem szólt, egyes ellene felvetett vádakat, amelyek 
egy átvilágító bizottság részéről megalapozták volna a felmentését, pedig határozottan megcáfolt.

Keveházi Gábor arról számolt be, hogy (ezt megelőzően) öt éven át vezette a nemzeti balettot, majd a legutóbb 
tavaly kiírt pályázaton ismét elnyerte ezt a posztot, és 2015. június 30-ig érvényes szerződése volt. Ennek 
ismeretében kezdődött ellene az elmozdítására irányuló hadjárat. Két hete egyezséget ajánlott Horváth Ádámnak, a 
dalszínház miniszteri biztosának, amelynek lényege: a balettnél kinevelkedett Cserta József táncművész, akit ő 
utódjának szemelt ki, venné át az együttes irányítását, Keveházi és Hágai Katalin a művészeti tanács részéről 
segítené a munkáját. Ezt egy négyesben folytatott egyórás tanácskozás követte az igazgatóságon. Másnap Horváth 
Ádám azzal a telefoni javaslattal állt elő, amely szerint Hágai Katalint javasolná a balett igazgatójának, Keveházi 
Gábort művészeti vezetőnek, Cserta Józsefet pedig a művészeti tanács elnökének. Úgy tűnt föld, hogy ezzel a 
mindenki számára elfogadható kompromisszummal meg is született a végső megoldás. Másnap Horváth Ádám 
felkereste a balettegyüttes próbáját, ahol mintegy 100 jelenlévő előtt ki is hirdette a fent említett változást. Az 
együttes megnyugodott, és a pénzügyi ígéretek megvalósításának a reményében folytatta felkészülését a 
továbbiakra. 

Csakhogy másnap Horváth Ádám – a Nemzeti Erőforrás Minisztériummal egyetértésben – teljesen váratlanul 
felmondó levelet nyújtott át Keveházi Gábornak és Hágai Katalinnak, és azt az Eldar Alijevet nevezte ki 
balettigazgatónak, akit Keveházi szerződtetett próbavezető balettmesternek; az ő első bemutatkozásaként az 
hangzott el, hogy akinek ez nem tetszik, távozhat a társulattól. Az ismét elbizonytalanított, megfélemlített tagság 
hangulatát rontja, hogy az Operaháztól az utóbbi időben máris 15 vezető pozíciójú szakembert távolítottak el, s még a 35 éves szakmai tapasztalatú színpadmestertől is megváltak. Holott az Operaháznak nem politikai, hanem szakmai alapokon kéne működnie, de valahogy úgy látszik, hogy a politikai vezetésnek évek óta nincs igazi, hosszú távú, stratégiai elképzelése a világhírű kulturális intézménnyel. Mindenesetre jellemző, hogy a múlt öt évben hosszabb-rövidebb ideig öten váltották egymást a főigazgatói poszton.

A volt balettigazgató számos fontos szakmai háttér-információval is kiegészítette érvelését, és az Operaház körül 
kialakult áldatlan helyzetet. A Magyar Állami Operaházat nem kell világhírűvé fejleszteni, mert már régóta az. 
Legfeljebb nem kéne ellehetetleníteni, és lejáratni a tekintélyét. A nemzeti balett színvonalának kialakításában például az eltelt 30 éven át Seregi László volt a meghatározó. Csakhogy most, amikor 80 tagúra akarják apasztani a már 125-ről is 110 főnyire csökkentett állományt, ez lehetetlenné teszi a nagy, látványos balettek, így a Seregi által 
színpadra állított művek előadását, mert egy társulatnál eleve rendszeresen 10-15 személyre nem lehet számítani, 
mert sérült, beteg, szülni van stb. 

A magyar nemzeti baletten kívül, amely rendelkezik főiskolával balett- és koreográfusképzéssel, egyedül a Párizsi 
Opera tudja kiállítani társulatát saját, nemzeti nevelésű, és nem innen-onnan szerződtetett, internacionális 
társulattal.  Nagy balettek előadására kis társulatok nem képesek, márpedig a közönség mindenekelőtt ezeket 
kedveli, ezeket keresi. Most is pl. leállították a Bahcsiszeráji szökőkút próbáit, és helyette a közönség által kevésbé 
kultivált Giselle felújítását tervezik, és az előadásszámot is csökkenteni akarják 80-90-ről 70-re.

Keveházi ténykedése alatt erősödött a magyar repertoár, a Magyar Táncművészeti Főiskoláról hozott fiatal 
táncosokkal gyarapodott a társulat, lehetőséget kaptak hazai koreográfusok, és nemzetközi kurzusokkal erősödtek a nemzetközi kapcsolatok. Ha ezek az évek alatt felépített eredmények hónapok alatt veszendőbe mennek, nehéz lesz visszatornáztatni az elért szintre.

Eldar Alijev balettmesteri tudását Keveházi nem kérdőjelezte meg, ugyanakkor az együttes igazgatójának 
teljességgel alkalmatlannak tartja. Nem tud magyarul (mindenhol csak tolmáccsal tud bárkivel is beszélni, így azokra 
a személyes beszélgetésekre is képtelen, amelyek egy ilyen társulatban elengedhetetlenek), nem ismeri a főiskolát, 
az ott folyó munkát, az ott kinevelt táncosokat, a magyar koreográfusok személyét és képességeit, és sok más, 
ehhez a poszthoz szükséges képességgel nem rendelkezik. A társulat bármely magyar táncosa is alkalmasabb lenne 
erre a feladatra – hangzott el.

Keveházi Gábor úgy döntött, hogy munkaügyi bírósághoz fordul az őt ért megalapozatlan támadások tisztázásáért, 
és a szakmaiatlan, feltehetően politikai indíttatású jogsérelemért.