A japán földrengés és szökőár okozta atomkatasztrófa Csernobil után újra hisztériát keltett és kelt az atomenergia ellenzői között, de minket, fizikusokat is elgondolkodásra késztet. Földes B. úgy véli: látnunk kell, hogy nemcsak rossz, régi erőműveknél nagymértékű emberi gondatlanság következtében történhetnek katasztrófák, hanem természeti csapások következtében akár emberi tényező nélkül is létrejöhet katasztrófa.

A régi atomerőműveket egész Európában rögtön felülvizsgálják, biztosan ismét erősödik a zöldek „teljes szakítás az atomenergiával” szlogenje. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg nincs valós alternatíva, a fúziós energiatermelés még nem áll rendelkezésre, a fosszilis energiák intenzívebb felhasználása az üvegházhatás erősödéséhez vezetne. Míg a jelenlegi atomerőművek a „veszélyesen élni” kategóriába tartoznak, a fosszilis energia a biztos (ámde lassúbb) halált jelenti.

E sorok írójának meggyőződése, hogy a fúziós kutatásokat lényegesen fel kell gyorsítani, hogy minél hamarabb kezünkbe kerüljön egy tisztább energia. A jelenlegi nagy fúziós berendezések, az épülő ITER európai mágneses fúziós berendezés vagy a NIF amerikai lézerfúziós berendezés költségei a 10 millió euró nagyságrendűek a  mintegy 10 év építési idő alatt. Ezek fillérek a mostani károkhoz képest, tehát radikális gyorsítás szükséges mind a mágneses, mind a mikrorobbantásos (lézeres) fúzió területén. Sajnos, még ebben az esetben is néhány évtizedbe telik, amíg a fúziós energiatermelés kommerciálissá válhatna.

Mi a teendő most? A jelenlegi reaktorokat eddig elég biztonságosnak hittük, még földrengés esetén is. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy nem egy állandó környezetben, hanem változó világban élünk, a környezet pedig nem viseltetik barátsággal irántunk. A mostani katasztrófa kapcsán ma, március 15-én,  Petőfi – más aspektusban írt – sorai juthatnak eszünkbe: „Habár fölűl a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr!”

Rögtön adódik az a követelés, hogy tegyük a reaktorainkat, és a kiégett, ámde hosszú távra eltárolt fűtőelemek tárolását még biztonságosabbá. A probléma az, hogy itt olyan hosszú időskálák jelennek meg, amelyek alatt sok természetes katasztrófa, a szokásosnál nagyobb méretű földrengés, szökőár is felléphet. Köztudott például, hogy Japán egy törésvonalon fekszik, ezért a földrengések veszélye igen nagy. A reaktorok valószínűleg a mostani, minden eddiginél nagyobb, 9-es erejű földrengést is átvészelték volna, de a követő szökőárral együtt már nem viselték el azt. Japán, és valószínűleg a kaliforniai törésvonalon elhelyezkedő (nem sérült) Egyesült Államok bizonyára nagy erőket fog mozgósítani a még biztonságosabb rendszerek kialakítására. De az, hogy az emberiség által tapasztaltak közül az elmúlt ezer évben a 9-es földrengés volt talán a legnagyobb, nem jelenti azt, hogy nem lehet 10-es is a következő ezer évben.

Mi itt, Európa közepén nyugodtabbak lehetünk, egy hasonló erősségű földrengés itt nemigen fog fellépni a következő néhány ezer évben. Zárójelben megjegyezve: Azért nyilván nekünk, magyaroknak is felül kell vizsgálnunk, hogy Paks például milyen erősségű földrengésig biztonságos. Mindazonáltal elő kell vennünk az összeurópai gondolkodást, mert az atlanti vonalon vagy Dél-Európában esetleg bekövetkező események (emlékezzünk a nagy lisszaboni földrengésre, a kotori öbölre, vagy Bukarestre) következtében az ott esetleg keletkező nukleáris szennyeződések nem állnak meg a határokon. Tehát az új atomreaktorokat az elérhető legnagyobb biztonsággal Európa földrengésbiztos helyeire kell telepíteni, és onnan transzportálni az energiát egész Európára. Ehhez meg kell győzni az embereket, hogy egy reaktor ugyanúgy, de nem sokkal jobban fenyegeti őket, ha tőlük 30, mintha néhány száz kilométerre van. A kiégett fűtőelemeket most is ilyen, abszolút földrengésbiztosnak tudott helyeken próbálják tárolni. 

Ez nem elég!

Transzmutációra van szükség, ki kell fejleszteni azokat a módszereket, amelyek lehetővé teszik a hosszú felezési idejű, százezer évekig veszélyes nukleáris szemét rövid felezési idejűvé, gyorsan elbomlóvá átalakítását. Ezek mind pénzbe, sok pénzbe fognak kerülni. Az energia meredeken drágulni fog, a romló életkörülmények megingatják a kormányokat. Mégis meg kell értetni az emberekkel világszerte, hogy nem elég akkor szolidaritásukat adományokkal kifejezni, ha már megtörtént a baj, hanem áldozatvállalással kell megelőzni azt.

Igenis drága, de biztonságosabb atomerőműveket kell építeni. Ki kell dolgozni a radioaktív hulladékok aktív megsemmisítését a transzmutációval. Utoljára, de nem utolsó sorban nagyságrenddel nagyobb erőket kell fordítani a fúziós kutatásokra, ami egy olyan jellegű atomenergia-forrássá válhat, ami nem szaladhat meg, nem hevülhet túl, hiszen elég kikapcsolni a reakcióhoz szükséges trícium hozzáadását vagy a meghajtó lézert, a reakció leáll. Bele fog kerülni még 100 milliárd euróba, de mai tudásunk alapján 2-3 évtized alatt véghezvihető.

Földes B. István fizikus (MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet, Magyar Euratom Fúziós Szövetség)