Sőt, egyre biztosabb, ahogy ezt megtudtuk a World Sleep Day – Az alvás világnapja alkalmából tartott sajtóeseményen. Manapság a fejlett országokban élőknek csaknem harmada küszködik valamilyen alvásbetegséggel. 

Hazánkban talán még ennél is több. A fő ok, hogy azt a biológiai órát, mely évezredek alatt szép pontosan járt, ébresztett és altatott bennünket, sikerült úgy összezavarnunk, hogy most már sem az óra nem működik helyesen, sem mi…

A többi ok? Tudjuk jól: váltott műszak, stressz, éjjeli fennlét, késői ébredés, nappali alvás-szunyókálás, tévézés, repülés időzónákon át ide-oda, hosszú vezetések a világ útjain, két ember helyett végzett munka, kevés pihenés, kikapacsolódás, egészségtelen életmód… S ha végül legyűr bennünket az álom: ez sem mindig jó. Mert lehet, hogy épp vezetünk. Vagy közlekedünk. Vagy koncerten ülünk. Vagy ágyban vagyunk ugyan, de nappal, amikor minden genetikai jel az alvás ellen hat, ahogy a hangok, a zajok, a fény is.   

Nem is beszélve az ágyról magáról: vagy túl puha, vagy túl kemény; gircses-görcsös-kifeküdt, még a sajátunk is, 
hát még egy kórházi ágy, ami szabályos teknőformát mutat, ha alvatlanság miatt odajutunk; vagy túl alacsony, vagy túl magas…A párna esetleg „emeletes”, nem jól szellőzik a benne lévő „töltelék”, a takaró nem a szezonnak megfelelő meleget adja. A szoba biztosan meleg, nem szellőztettük ki lefekvés előtt, így aztán biztosra vehető, hogy felébredünk: nem kell hozzá hőhullám sem.

De ha minden jó lenne – alvásidő, ennek ritmusa, szoba, ágy, takaró, párna –, akkor is felébredünk, mert kiszárad a 
szánk a horkolástól, megtelik hólyagunk, vagy korog diétától terhelt gyomrunk, vagy épp nyugtalanul emészt, 
dolgozik az agyunk valami feladaton.

Mi a teendő? Mindent úgy kell(ene) csinálnunk, ahogy azt beprogramozott szervezetünk megkívánja: ennek is van 
tízparancsolata. Idejében lefeküdni, legalább 7 órát aludni, megfelelő körülményeket és napszakot választva, figyelve az étkezések idejére… Ez, persze, idilli állapot, s bár népgazdasági szinten is figyelmet érdemel az alváshiány, illetve az alvásbetegség okozta rengeteg és mérhető kár (teljesítménycsökkenés, balesetek, betegségek, betegállományok…), csak tudatos megelőzés, bizonyos munkakörökben kötelező „alvásszűrés” és kezelés lehet hatásos.

Orvoshoz kell fordulnunk, lehetőleg alváscentrumokhoz, ahol gyógyszeres és nem gyógyszeres kezeléssel próbálnak 
segíteni az érdeklődőkön, betegeken. A pénzkeret nem végtelen: mint másutt is, itt is határt szabnak a 
„teljesítményvolumen-korlátozásból”, közismert nevén tévékából adódó megszorítások, de a rendelkezésre álló 
összeget igyekeznek úgy felhasználni az alvásgyógyítók és alvásszakemberek, hogy a lehető legtöbb beteget 
elláthassák, gyógyíthassák a centrumokban. Aki teheti, vegye igénybe az Alvásbarát Hotel programkínálatát: a 
szállókat e szempont alapján is minősítik eztán, és kis piktogrammal fel is hívják rá a figyelmet.

S ha már Toldival kezdtük, fejezzük is be véle: igaz, csak reggelre, de ő elaludott…és oly jóízűen, ahogy mi is 
szeretnénk:

„Hanem amidőn már szépen megpitymallott / És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott, / Akkor lelopódzott a fiú 
fejére, / Két szárnyát teríté annak két szemére; / Aztán álommézet csókolt ajakára, / Akit mákvirágból gyüjte 
éjtszakára; / Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén / Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.”

A sajtótájékoztató szakértői és témáik:

Prof. Dr. Halmy László, az életmód összefüggéseiről.

Dr. Félegyházy Zsolt pszichiáter, a Karolinska Egyetem (Stockholm) vezető orvosa az európai alváskutató központ tevékenységéről.

Dr. Vida Zsuzsa, a Magyar Alvástársaság vezető képviselője a magyarországi alvásgyógyítás tapasztalatairól.

Dr. Hermánné Fogarassy Éva egészségpszichológus, alvásterapeuta az új alvásterápiás módszerekről.

Dr. Tóth János ortopéd főorvos az alvás és az ortopédia területéről.

Urbán-Freind Ildikó, a Nemzeti Közlekedési Hatóság igazgatója – az alvás és a közlekedési balesetek 
összefüggéseiről.