Az Európai Bizottság most megjelent javaslata előrelépés az uniós adóalap megvalósítása felé. Ez az egységes adóalap lehetővé tenné azt, hogy az unió több tagállamában is jelen lévő vállalkozások társasági adózás szempontjából egységes vállalkozásként jelenjenek meg a jövőben, profitjukat és veszteségeiket csoportszinten összeszámítsák. A konszolidáció eredményeként a vállalatoknak nem kellene minden országban külön-külön adóbevallást benyújtaniuk, hanem a cégcsoportot egy vállalkozásként kezelve, elegendő lenne egy adóhatóság előtt eljárni.

A bizottság javaslata értelmében a közös adóalap nem lenne kötelező, a vállalatcsoportok szabadon dönthetnének arról, hogy továbbra is a hazai, vagy az uniós szabályok szerint határozzák meg a társasági adóalapjukat. Ha azonban ez utóbbi mellett döntenének, ettől a választásuktól öt évig nem térhetnének el. A tervek szerint nemcsak a nagyvállalkozások, hanem a kisebb cégek is élhetnének a választás lehetőségével. Hazai viszonylatban ez azt jelentené, hogy például nemcsak a részvénytársaságok, hanem többek között a korlátolt felelősségű társaságok, vagy a betéti társaságok is alkalmazhatnák a közös szabályokat – mondta el a javaslat kapcsán dr. Békés Balázs adójogász, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda partnere.

A közös konszolidált társasági adóalap megoldás lehetne számos problémára, amivel a külföldön terjeszkedni kívánó magyar cégeknek jelenleg szembe kell nézniük. A mostani szabályozás értelmében ugyanis, ha például egy hazai cég Németországban kíván fióktelepet vagy leányvállalatot létrehozni, az új vállalkozásra a német szabályok fognak vonatkozni, ideértve az ottani számviteli előírásokat és adójogszabályokat is. A németországi tevékenységből származó nyereség vagy veszteség után a német szabályok szerint kell megfizetni a társasági adót, az ottani adómértéknek megfelelően, a helyi adóhatósághoz benyújtott adóbevallás alapján. 

Tovább nehezíti a helyzetét, hogy ha a magyar cég értékesít is, vagy szolgáltatást nyújt a német vállalkozásnak, ez esetben bonyolult és költséges elszámolóár-dokumentációval kell alátámasztania az alkalmazott árakat. Ha a magyar cég egyszerre, mondjuk, Spanyolországban vagy Bulgáriában is kíván üzletelni, akkor mindezek a terhek megtöbbszöröződnek. Ez elrettentheti a vállalkozásokat attól, hogy külföldi tevékenységbe kezdjenek – emelte ki dr. Békés.

A bizottsági javaslat szerint a közös adóalap számításánál továbbra is a nemzeti számviteli beszámolók adatait vennék alapul, de az összeadott adatokat uniós szinten meghatározott csökkentő és növelő tételekkel korrigálnák. A kutatás és fejlesztés költségeivel például teljes mértékben csökkenthető lenne az adóalap. A Magyarországon megfizetett különadó vagy helyi iparűzési adó ugyanakkor a tervek szerint nem lenne levonható a közös társasági adóalapból. A csoporton belüli ügyletek kapcsán nem lenne szükség korrekcióra és dokumentációra. Az így kiszámított adóalapot aztán úgy osztanák meg az érintett tagállamok között, hogy egyenlő súllyal vennék figyelembe az egyes csoporttagokra jutó értékesítések volumenét, a munkavállalók számát és az utánuk fizetett járulékokat, valamint a tárgyi eszközök értékét. Ezt követően valamennyi tagállam a saját része után a hazai adókulcsnak megfelelően vetné ki a társasági adót, ugyanis az uniós adóalap az adómérték harmonizációjára nem terjed ki. 

Dr. Békés Balázs kiemelte: egyelőre kérdéses, hogy az uniós adóalap bevezetése mikor valósul meg. A Bizottság javaslatát az Európai Unió Tanácsának egyhangú szavazással kell elfogadnia, az Európai Parlamenttel történő konzultáció után. Az egyhangúság követelménye azt jelenti, hogy a 27 tagállam bármelyikének vétója megakadályozhatja a végleges javaslat elfogadását. Ha mégis megszületik a vonatkozó irányelv, azt valamennyi tagállamnak be kell építenie saját belső jogába. Erre valószínűleg több éves időszak áll majd rendelkezésre.