Múlt és jelen hagyományainak összekapcsolása: akár ezt a mottót is választhatták volna a jövő pénteki koncert rendezői. Joseph Haydn (1732–1809) 1791-ben Londonban bemutatott Miracle (Csoda) szimfóniája – a legenda szerint szerencsés kimenetelű balesettel végződő bemutatója ellenére is – mint a maga által kialakított szimfóniastílus és koncepció mintapéldája kötődik a bécsi klasszikus hagyományhoz, melynek egyik része a menüettben feldolgozott alsó-ausztriai népdal is.
Kurtág György (*1926) 1987–88-ban komponált „…quasi una fantasia” című, op. 27-es sorszámú műve címével és opusszámával is Beethoven két ilyen alcímű zongoraszonátájára, közte a népszerű Holdfény-szonátára utal. A zongorára és kamaraegyüttesre írott mintegy tízperces mű különlegességét az adja, hogy a Holdfényszonáta nyitó tételéhez hasonlóan rendkívüli csendesség és nyugalom a legfőbb jellemzője, egy igen sűrű részt leszámítva. Gustav Mahler (1860–1911) 1889-ben Budapesten bemutatott 1., D-dúr (A titán) szimfóniája „hivatalosan” Jean Paul novellája nyomán készült ugyan, benne azonban a zeneszerző kifejezte a Weber unokájának felesége iránti plátói szerelmét is.
A Pannon Filharmonikusok vendégjátéka a Művészetek Palotájábanmájus 20-án, pénteken, 19,30-tól a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
MŰSORON
Haydn: D-dúr („A csoda”) szimfónia, Hob. I:96
Kurtág: …quasi una fantasia…?
Mahler: 1., D-dúr („A titán”) szimfónia
Vezényel: Vass András
Közreműködik: Csalog Gábor, zongora

