Már az előszó végén kiderül, hogy a könyvnek létezik egy online, angol nyelvű változata a diveintohtml5.org címen. Azt gondolom, hogy olvasás közben érdemes időről-időre (a könyv is többször említi, hogy a példák változásai sorról sorra itt nyomon követhetők) ellátogatnunk az oldalra és megnéznünk, hogy mit jelent a gyakorlatban egy-egy hosszabb példakód. A könyv többször fordul kérdéssekkel Leírókód professzorhoz, aki hasznos tanácsokkal látja el az olvasót az adott témában.

A könyv tíz fejezetet tartalmaz, valamennyi a megértést segítő hosszabb-rövidebb témákra tagolódik tovább. A fejezetek logikailag jól felépítettek, az elsőben történeti áttekintés kapunk a HTML kialakulásáról, webes szabványok megszületéséről és arról, hogy hogyan alakult ki egy-két érdekesebb, ma szinte elhagyhatatlan HTML elem. A másodikból megtanuljuk, miként ismerhetjük fel, hogy böngészőnk képes az új szabványt támogatni, kezelni. Majd továbbá betekintést kapunk a fontosabb új képességekbe, de nem annyira részletesen, hogy ezután azt mondjuk, már mindent tudunk a HTML5-ről.

 

A későbbiekben megtanuljuk, hogy milyen új logika szerint érdemes tagolnunk jól bevállt HTML-kódunkat, valamint milyen új viszonyleíró elemeket használhatunk (stb…), hogy támogatják a böngészők a számukra ismeretlen elemeket.

 

Szeretünk rajzolni? A negyedik fejezetben megismerkedünk a rajzvászonnal ( ), melynek segítségével interaktivitást vihetünk weblapjaink bizonyos részeire JavaScript segítségével. A fejezet végére megtanulunk egyszerű alakzatokat, útvonalakat rajzolni, képeket, színátmeneteket kezelni, valamint szöveget elhelyezni rajzvásznunkon és az online változaton kipróbálhatjuk a Halma játékot.

A remek könyvből megtanulhatjuk, melyek a ma leggyakrabban használt videókodekek és audiótárolók, hogyan lehet őket kombinálni és külső bővítmények (pl: Quick Time, Flash) nélkül honlapunkba integrálni a   elem segítségével. A fejezetben még útmutatást kapunk ahhoz is, hogyan konvertáljuk meglévő videóinkat a megfelelő formátumba.

Tudni szeretnénk, hogy a látogatónk honnan érkezett? Ennek kiderítésében is segít a kötet. Megmutatja, miként múködik a Geolocation API, hogyan kérhetünk engedélyt a használótól ezen információ megosztására, valamint hogyan határozhatjuk meg látogatónk helyét minnél pontossabban, ha erre van szükségünk.

Szükségünk lenne az adatok tárolására a látogató böngészőjében, kevés ehhez a sütik nyújtotta lehetőség? Bemutatkozik a HTML5-tároló, melyet a böngészők nagy része már támogat és kulcs–érték párokon alapul. Ezekről mind olvashatunk, valamint megtudhatjuk azt is, hogy milyen új, még megvalósításra váró tervek vannak a helyi tárolás témájában.

El tudjuk azt képzelni, hogy meglátogatunk egy weblapot, majd kihúzzuk a hálózati kábelünket, lekapcsoljuk a wi-fi-t és tovább használjuk a megnyitott honlapot? Eme remek könyv nyolcadik fejezetében pont erről tanulhatunk, hogyan készíthetünk kapcsolat nélkül is használható oldalakat.

Webprogramozóként a következő, kilencedik fejezet volt a kedvencem. Naponta készítünk különféle űrlapokat és küzdünk meg a jelenleg használható pár mező típusával, a  bemenetek ellenőrzésével – a használók minél jobb kiszolgálása végett. A HTML5 már 13-féle beviteli mezőt támogat, de sajnos, a böngészők nagyrésze még nem áll készen az űrlapok új generációjára…

A könyv utolsó fejezetében megismerkedhetünk a mikroadatokkal, hasznosításukkal, a Google Rich Snippets szolgáltatásával. Ez a fejezet megmutatja azt is, hogy a webes világban szükség van/lesz a mikroadatokra, mert így pontosabb és jobb információkat adhatunk mind a látogatóknak, mind a keresőknek.

Túlzás nélkül állítható: a könyv zseniális, olvasását minden szakmabelinek ajánlom. A magyar fordítás nagyon jól sikerült, semmit sem von le a könyv élvezhetőségéből. Számomra egy negatívum volt – az is csak azért, mert nem kezdőként olvastam a könyvet –, mégpedig, hogy több, szinte azonos példát egymás után többször is elmagyaráz a szerző azonos részletességgel.