Az Élet Menete Alapítvány elnöke, Gordon Gábor a mai, szentendrei megnyitón elmondta: a vándorkiállítás 2007-ben indult útjára, egy-egy hétre megállva az ország településein. A szentendrei a 48. helyszín, a bemutatót mostanáig több mint 87 ezren tekintették meg. A holokauszt a magyar történelem leggyászosabb fejezete: beszélni kell róla, be kell mutatni a 67 esztendővel ezelőtt történteket, és meg kell akadályozni, hogy valaha is hasonló megtörténhessen.
Az oktatásnak, a felvilágosításnak igen nagy szerepe van a történelmi igazság megismerésében. Egyúttal
emlékeztetni kell napjaink társadalmát arra, hogy közös kötelességünk a küzdelem itthon és külföldön egyaránt a
borzalmas emlékeket fölidéző csoportok szerveződését tapasztalván. Őexcellenciája Aliza Bin Noun asszony, Izrael Állam magyarországi nagykövete, mközben méltatta a gördülő holokauszt-kiállítás fontosságát, felidézte a családjának személyes érintettségét is. Szatmárnémetiből nagyszüleit, édesapját is ilyen vagonban hurcolták el a haláltáborba, csak apja tért vissza, ő mondta el a lányának a „nagy utazásról” a valóságot. Akikre ráreteszelték a marhavagon ajtaját, azoknak gyakorta csak a fele ért élve célba. A napokig tartott úton sem élelmet, sem vizet nem kaptak, tétlenül végig kellett nézniük embertársaik, családtagjaik, gyermekeik haláltusáját. Azok közül, aki megérkeztek a haláltáborokba, sokat, az időseket és a gyerekeket pár órán belül gázkamrában kivégeztek…
Azt vélhetnék napjaink józan nemzedékei, hogy a világ tanult az európai holokausztból, a vészkorszakban
történtekből. Sajnos, nem így van. A világon léteznek holokauszttagadó politikusok – jelentette ki a nagykövet
asszony –, mint például az iráni vezető, és még számosan, akiknek nyíltan hangoztatott célja Izrael és lakóinak a
megsemmisítése. A vészkorszak óta sem hunyt ki a gyűlölet szikrája, nemegyszer Magyarországon is föllobban, és
megperzseli zsidók, cigányok, mások, másként gondolkodók lelkét, mi több, a gyalázkodás, a szitkok gyilkosságba
torkollnak.
Szentendre polgármestere, dr. Dietz Ferenc a mai kiállításmegnyitón hangsúlyozta: a marhavagonokban elhurcolt százezrek – ártatlan gyerekek, idősek, éltük virágában lévő nők és férfiak, kiváló elmék, orvosok, művészek, a halálmenetekből kidőltek és a helyszínen agyonlőtt honfitársaink – a nemzet részei voltak, a megtizedelt
nemzedék és utódai hiányoznak közülünk. Nem sokan tudják, hogy Szentendrén volt munkaszolgálatos másokkal
együtt a költő Radnóti Miklós, akit az erőltetett menetet nem bírván, Abda mellett lőtt tarkón a fegyveres hajcsár. A
polgármester szerint szembesülnünk kell a borzalmakkal, és sohasem szabad elfeledni, milyen kegyetlen tud lenni
embertársával szemben az, aki nem érdemli meg, hogy embernek neveztessen. Ezért kell tanulnunk a történelem
borzalmaiból is, hogy soha többé ne ismétlődhessek meg a vészkorszak, a holokauszt, az emberüldözés társai által.
A vészkorszak immár nagyon kevés túlélője nevében a nyolcvanhárom esztendős Forgács János emlékezett a
deportálást megelőző időszakra, az utazás és a haláltábor borzalmaira. Sajnálattal állapította meg: a rasszizmus és
antiszemitizmus újraéled, sokan itthon is tagadják a második világháború alaptt történteket. Őt 16 évesen vitték el
Gödöllőről. Koronatanúként beszélt a megpróbáltatásokról, a borzalmakról, a birkenaui és auschwitzi haláltáborban
történtekről. Felidézte a szelektálások rettenetét, az első találkozást a krematóriumokkal (azzal áltatták a
táborlakókat, hogy kenyérgyárak), a gázkamrákat, a kivégzéseket, majd pedig a felszabadulást.
Forgács János emlékezése után Verő Tamás, a budai Frankel Leó utcai zsinagóga fiatal rabbija mondott imát az
elhurcoltakért.
