A többi között ezért szorgalmazzák az ipar képviselői az áttekinthető, kiterjesztett gyűjtőhálózat kiépítését. Azért, 
hogy a jelenlegi hitelesített és a becsült begyűjtési adatok, valamint az EU tagállamok 63%-os átlagos begyűjtési 
aránya közötti különbség csökkenthető legyen, az Italdobozgyártók Európai Szövetsége (Beverage Can Makers 
Europe, BCME) közép-kelet-európai szervezete programot hirdetett az iskoláskorúak számára. Az „oktatónap az újra hasznosításért” című rendezmény célja az volt, hogy tudatosítsa a gyerekekben: az alumínium italosdobozok 
minőségromlás nélkül akárhányszor újra hasznosíthatók, meg azt is, hogy az elsődleges nyersanyagból készülő 
fémhez képest 95%-os energiamegtakarítással állíthatók elő új termékek ismét az újra hasznosított alumíniumból.
Nemrégi felmérések szerint Magyarországon a lakosság 96%-a hallott már a hulladékok válogatott gyűjtéséről. 

Hazánkban a népesség négyötödének van lehetősége az italosdobozok szelektív gyűjtésére, csakhogy a 
környezetvédelem eme formájában naponta legföljebb 3,3 millióan vesznek részt. Ez lehet az egyik oka a koordináló 
szervezetek által regisztrált 17%-os begyűjtési aránynak, annak ellenére, hogy az alumínium italdobozok tényleges 
gyűjtési és hasznosítási adatait az Európai Alumíniumgyártók Szövetsége 40–41 százalékra becsüli. Ez a különbség 
az alumínium italosdobozok jelenlegi termékdíjában is tükröződik, amit végső soron a töltővállalatoknak, a 
kereskedelmi láncoknak, valamint a fogyasztóknak kell megfizetniük egy-egy aludobozba töltött ital, sör, üdítő vagy 
energiaital vásárlása után.

Bár évek óta növekszik, hazánkban az alumínium italosdobozok becsült, 41%-os újra hasznosítási aránya is elmarad 
az EU-tagállamok 63 százalékos begyűjtési és hasznosítási eredményétől. Mutatóink javítása végett az 
Italdobozgyártók Európai Szövetsége nagyszabású oktatónapot tartott a budapesti, V. kerületi Vörösmarty téren, 
amelyre a közeli iskolák, valamint a budapesti öko-iskolák mintegy 800 tanulóját hívta meg. Az eseményen a 
gyerekek játékos módon és oktatóeszközök segítségével sajátíthatták el a szelektív hulladékgyűjtés helyes módját és gyakorlatát. Az esemény installációit és oktatóeszközeit az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. valamint az EAI Nonprofit Kft. adta. Ez alkalommal mutatták be az Italdobozgyártók Európai Szövetsége „A fenntartható italosdoboz” című 
oktatófilmjét, amelyet a szervezet elsősorban az iskoláskorú gyerekeknek készített, és mintegy 1000 magyarországi 
általános és öko-iskola ingyen megkapja.

A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. bejelentette: fokozatosan áttér a műanyag- és fémhulladék együttes gyűjtésére 
Budapest összes kerületében; így a sárga színű műanyag- és a szürke színű fémkonténerbe egyaránt be lehet dobni a műanyag- és a fémhulladékot. A kétféle hulladékot az ürítőhelyre szállítás után különválogatják, és újra 
hasznosítják. Az FKF Zrt. ezzel az intézkedéssel azt szeretné elérni, hogy ne borítsák fel a tartályokat a 
visszaváltható alumíniumdobozok megszerzése végett, és hogy „ezáltal nagyobb tisztaság és nyugalom uralkodjék a fővárosban”.

Újrahasznosított alumíniumdobozokból nemcsak alumínium italcsomagolások, hanem például biciklik váza, 
autóalkatrészek, repülőgépek részegységei is készülhetnek. Érdekesség, hogy a világon valaha előállított alumínium 
háromnegyede – a folyamatos újra hasznosításnak köszönhetően – még ma is körforgásban és forgalomban van.

A szerk. megj.: Meglehetősen furcsa módját választotta az FKF Zrt. „a fővárosi tisztaság és nyugalom” megőrzésére azzal, hogy az eredetileg a hulladékok válogatott gyűjtésére szolgáló konténerekbe ezután válogatás nélkül, vegyesen, tetszés és hangulat szerint bedobálható a műanyag és a fémhulladék. Itt és most borítékolható, hogy ez megint egy „nesze, semmi, fogd meg jól!” fajtájú látszatintézkedés, aminek semmi haszna sem lesz, viszont drágulni fog az újra hasznosítás céljából gyűjtött hulladék feldolgozása az utólagos válogatás miatt. Azok a szegény ördögök, akik többségében a megélhetésük céljából kényszerülnek az alumínium- és papírhulladék, meg a talán visszaváltható palackok kibányászására a szelektív hulladékgyűjtést szolgáló tartályokból, ezután is ki fogják nyitni, ne adj isten, föl fogják borítani a konténereket. Mert ha valaki nem tudná: az éhség nagy úr. Mindaddig, amíg az egymillió új munkahelyet ígérők nem gondoskodnak munkáról, amíg nem csökken a hivatalosan 11,4 százalékos munkanélküliség és a munkára várakozás végtelenül hosszú, átlagosan 555 napos ideje, addig akár le is betonozhatják a szóban forgó tartályokat, akkor is kotorni fognak bennük. És kotorászni fognak az utcai 
szemétgyűjtőkben, meg a lakótelepi szemeteskonténerekbe is bemásznak az emberek, akiknek egy darab penészes 
kenyér is az életet jelenti.

Hacsak egy Róbert bácsi nevű úr föl nem állítja a tábori konyháját Budapest szívében, a Kossuth Lajos téren. Persze, vele is vigyázni kell, mert végül is szélhámos volt. Nem az első, és nem az utolsó…