A Pilvax Kávéház és Petőfi neve együtt jelentkezik a tudatban, holott tudjuk, hogy ez a mai Pilvax már nem is az a Pilvax, amelyben a márciusi ifjak oly szívesen töltötték estéiket. De a névutód szeretne méltó követő lenni, ezért irodalmi pódiumot teremt azoknak a – remélhetőleg – nem is keveseknek, akik a költészetet jobban szomjazzák, mint az ostoba valóságshow tévéműsorok igényalázó nívótlanságát. Az is tévedés, hogy Petőfi és a Pilvax kapcsolódásáról csak a március 15-i rendezvények rutinná merevedő rítusában lehetne szót ejteni. Június 24-én tehát újra Petőfi tölti meg a Pilvaxot.

„Különleges élmény «Petőfiként» a Pilvax színpadára állni Nagy öröm az is, hogy a magyar kultúrának ezen emblematikus helyszínén folyamatos irodalmi és színházi műsornak adnak a teret a szervezők” – számol be érzéseiről a művész. Aki tehát ellátogat Turek Miklós versszínházi estjére, az élményen túl egyszerre demonstrálja is a versműsorok iránti igény létezését, és azt, hogy az ünnep a hétköznapokra is kiáradhat.

Az előadás premierje 2009 novemberében a Petőfi Irodalmi Múzeumban volt, és előadója a múlt másfél évben megjárta vele már Váctól Torontóig, Siófoktól Pécsig a versbarát-pódiumokat. Turek a kanadai magyarok meghívására az idén márciusban Torontóban teremtett művészetével ünnepi hangulatot a hagyományőrző közösség körében. Egyes vidéki és budapesti előadásain, amikor kifejezetten iskolai keretek közé szervezték előadást, a tények és az összefüggések a diákok számára is egyértelművé, átélhető élménnyé váltak, miközben testközelből szerezhettek színházi tapasztalatot.

Turek Miklós a Színház- és Filmművészeti Egyetemen töltött évek után egyszerre dolgozott színi társulatokban és filmforgatásokon. A színészélet már fiatalon legendás szerepekkel kínálta meg: Agárdi Péter lovag (Heltai Jenő: Néma levente), Tusenbach báró (Csehov: Három nővér), John Buchanan (Tennessee Williams: Nyár és füst), Jerry (Harold Pinter: Árulás), Algernon (Oscar Wilde: Bumbury). A Madách és a Vígszínházban, valamint a győri és a tatabányai színházban is népszerű művész együtt forgatott Szabó Istvánnal, Jancsó Miklóssal, Ragályi Elemérrel, Bujtor Istvánnal, Herendi Gáborral és Goda Krisztával is.

Szerencsére ő azok közé a színházcsinálók közé tartozik, akik nem elégszenek meg a színdarabokkal, de hajlandók, és főleg képesek a költői szót elvinni az apró pódiumokra is. 2004-ben mutatta be Faludy Györgyről szóló első önálló előadását, amivel a Fringe Fesztivál legjobb férfi előadója lett, és elnyerte a Kaleidoszkóp Fesztivál különdíját is. Programja időközben egy négyrészes versszínházi előadássorozattá bővült (Faludy György, József Attila, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor), melyből verseiken keresztül a költők élete is a közönség elé tárul. A produkciók több mint 120 alkalommal hangzottak el eddig színpadon.

Boldogult ifjúkoromban még élt az emberekben az igény az előadott költészet és próza iránt. A mai Radnóti Színház előtt ugyanott működött az Irodalmi Színpad, és létezett a legendás Egyetemi Színpad is, ahol estéről estére művészóriások, Ascher Oszkár, Bálint András, Cserhalmi Anna, Csernus Mariann, Cs. Németh Lajos, Demján Éva, Gáti József, Gobbi Hilda, Horváth Ferenc, Jancsó Adrienn, Keres Emil, Kürti Papp László, Latinovits Zoltán, Mádi Szabó Gábor, Mensáros László, Mezei Mária, Mikes Lilla, Ruttkai Éva, Sellei Zoltán, S. Tóth József, Szentpál Mónika, Verdes Tamás – felsorolni se tudom a drága emlékűeket – önálló költői, vagy tematikusan szerkesztett irodalmi estekkel arattak forró sikert. Kifejezetten pódiumi előadók és színházi színészek együtt. Aztán a vers kikopott a tévéből – a rádió még úgy, ahogy élteti –, a színpadok átalakultak, a vidéki művelődési házak és klubok más műsorokra álltak rá, és a hajdan népszerű műfajnak ma már alig akadnak, de azért vannak, fáklyavivői. Turek Miklós is ilyen tehetséggel megáldott és megszállott irodalom- és gondolatterjesztő, méltó utódja a felsorolt neveknek, aki vonzó, férfias kiállással, szép hanggal, hibátlan artikulációval, és főleg aktív hittel vállalja fel Petőfi hitvallását: „én is egy sugár vagyok, / Amely segíti a földet megérni”.

Az általa művelt versszínház a költészet és a színművészet határvidékén született különleges kompozíció, amely nem egyenlő a hagyományos pódium-előadással. A dramaturgiát az élet, a szövegkönyvet pedig maga a költő írta. Miként egy vers a pillanatok impressziója, akként a versszínház láncra fűzi a költő életének valamennyi fontos és jelképes állomását, hogy a néző teljes képet kapjon a történelmi korról, a személyes drámákról és magáról a sorok írójáról is.

És ha elmennek akár erre a Pilvax-beli műsorára, akár bárhová, ahol fellép, és első szembesüléskor meghökkennek, hogy a művész, akinek az arcát egy butácska reklámfilm tette igazán ismertté, milyen gondolati mélységeket és magasságokat képes bejárni költőink szavaival. Gondoljanak arra, hogy a költészet számára az a templom, ahol felhangzik, és az a pap, aki hitvallóan felvállalja és hirdeti az igét.