Mindent egybevetve: olyan programban lehetett részük, ami a német, holland, magyar turistacsoportoknak dukált. Velük együtt kanalazták a szakácsversenyek győzteseinek szabadban főtt remek gulyását, megcsodálták az öt lovat irányító – versenyek során nyertes – fiatal csikós akrobatikus produktumát. Kipróbálhatták volna a karikás használatát is, de a többi csoport tagjai bátrabbak voltak.
Egy hölgy férfiakat megszégyenítő ügyességgel csapta le a korlátról az üres borsüveget. Egy teli flaska lett a jutalma. Biztosan messze viszi az év vendéglátójának, Garaczi Jánosnak és csapatának jó hírét.
A tájékoztatóból kiderült: augusztus elejétől több ilyen lehetőséget is megismerhetnek a www.falusiturizmus.eu portál látogatói. Jobban kötődik majd a szállások nyilvántartása a tájegység történelmi, kulturális, gasztronómiai hagyományait bemutató turisztikai kínálatához. Változhat a szálláshelyek minősítése is. Eddig alapvetően az érintettek önminősítésén múlott, hogy egy-, kettő-, három-, vagy négy napraforgós szállást hirdethetett.
Akadtak olyanok is, akik nem bajlódtak ilyesmivel. Egyszerűen bejelentették a jegyzőnél, hogy kiadó szállásuk van. Hirdettek, ahol lehetőséget találtak és rajtuk múlott, hogy a szállás adottságainak, felszereltségének, szolgáltatásainak részleteire összpontosítanak, vagy a környék vonzerejét helyezik-e inkább a középpontba. Az utazni vágyók pedig az egyik honlapról a másikra kalandoztak, hogy megtalálják a nekik megfelelő kínálatot.
A falusi szállásadás új rendszerében egységes kérdésekre válaszolnak a leendő – vagy már működő – szállásadók. Fényképekkel illusztrálják, bizonyítják állításaikat és lehetőségük van specialitásaik (mozgássérülteknek, kisbabáknak, tájjellegű borok kedvelőinek és másoknak megfelelő kínálatuk) bemutatására. Könnyebben dönthet így a besorolásban illetékes intézmény és alighanem elősegíti ez a leendő utazók választását is.
Azt mondják, a puding próbája az evés. Az átalakuló www.falusiturizmus.eu portál augusztusi megjelenése után derül ki, hogy mekkora lesz valójában a választék. Ami a krónikást illeti: sajnálnám, ha az ősszel már nem találnám a listán azokat, akiket májusban még sikeresen kereshettem volna az Őrségben. Hajdani zempléni, zselici szállásadóinkat is hiányolnám a névsorból. Igaz, más tájegységek bejárását tervezzük a belátható jövőben, de sajnálnám, ha nem egészíthetnék ki nyugdíjukat ezek a derék, vendégszerető emberek.
Jó másfél évtizede olvastam egy – falusi turizmusról szóló – oktatófüzetben, hogy Ausztriában annyi jövedelmet hoz egy falusi vendégágy, akár egy tehén. Nálunk egyelőre álom ez. Eddig még nem sikerült így optimalizálniuk a feltételeket az adószedőknek, a közegészségért felelőseknek, a turisztikai marketing művelőinek és másoknak, akik döntésre hivatottak ebben az összetett témakörben. Pedig ez lenne jó a hazai tájegységek kultúráját megismerni vágyó utazónak, a megüresedett házukat, házrészüket kiadó kispénzű helybelieknek, az ízletes tejtermékeket, aprójószágot, zöldséget, gyümölcsöt, bort kínáló gazdáknak.
Néhány éve még hét és félezer vidéki szállásadó várta a vendégeket. Meglátjuk, mennyien felelnek meg az új követelményeknek. Bizonyára kiderül, mennyien keresnek szállást a felkapott turisztikai látnivalók közelében és mennyien keresik a meghitt, csendes zsákfalvakat a forgalomtól, zajtól, tömegektől távol.
