A posztimpresszionizmus egyik kiemelkedő magyar képviselője, Rippl-Rónai József (1861–1927) előbb Münchenben, majd 1887-től Párizsban, Munkácsy Mihálynál tanult, akinek kezdetben a stílusát is utánozta. Munkássága egyre inkább szervesen kapcsolódott az 1890 körül Párizsban formálódó modern képzőművészeti mozgalmakhoz. A „magyar nabis” (próféta, megvilágosodott) – ahogyan Franciaországban őt nevezték – együtt élt, szimbiózisban alkotott az útkereső, új formanyelv után kutató francia és más országokból jött művészekkel. Első fő műve az 1889-i Nő fehérpettyes ruhában a szecesszió és az ír-amerikai James Abbott MacNeill Whistler művészetéhez kapcsolódott. Rippl-Rónai 1892-ben egy skót festőbarátjával, J. P. Knowles-szel vidékre, Neuilly-be költözött, és itt alkotta az úgynevezett „fekete korszakába” tartozó műveit, amelyeket stilizáló tendencia jellemez. Közben megismerkedett Aristide Joseph Maillol-lal, ragyogó portrét is festett róla, ma a párizsi Modern Művészetek Múzeuma őrzi. Ezzel egy időben bekapcsolódott a Nabis franciaországi művészeit csoportosulás munkájába, amelynek megbecsült tagjaként szerepelt kiállításokon olyan nevekkel együtt, mint Maurice Denis, Pierre Bonnard, Édouard Vuillard, Felix Vallotton, (ez utóbbi kettőt ugyancsak megörökítette), Paul Elie Ranson, és természetesen Maillol. E korszakának fő művei a Kalitkás leány (1892) és az Öregasszony ibolyával (1895); 1897-ben a párizsi Bing-galériában volt kiállítása.
Mindeközben Kaposvárra hazalátogatva 1895-ben megfestette Apám, anyám című remekét, majd Andrássy Tivadar részére szecessziós stílusú bútorokat, iparművészeti tárgyakat tervezett. Végleges hazaköltözése után is főként Kaposvárott élt, ahol 1902-től a kisvárosi életet bemutató finom művű képeket festett, mind nagyobb szerepet szánva a színárnyalatoknak (Virágvasárnapján 1904.). Ebből az időből származik a híres Piacsek bácsi-sorozata. Egyre gyakrabban alkalmazta a pasztell technikát is (Celo de Mérode rokona, 1901). Több ízben rendezett kiállítást, és amíg az első, csaknem botrányba fulladt, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett 1906-i tárlata átütő sikert aratott. 1908-ban vásárolta meg a kaposvári Római-hegyen azt a parkkal övezett villát, amelyet később emlékmúzeumnak rendeztek be, s amelynek hét szobájában akkor mindössze néhány, ma viszont a művész által készített közel száz, festmény, grafika, valamint iparművészeti tárgy található. Rippl-Rónai ott alakította ki azt az úgynevezett „kukoricás” stílusát, amelyet a pointilizmussal rokon előadásmód és tarka színek jellemeznek. (Lazarine és Anella 1910). Késői korszakában az impresszionisztikus pasztellképek mellett drámai önarcképeket és íróportrékat festett
Rippl-Rónai művészete magába szívta a francia posztimpresszionizmus színkultúráját és a szecesszió dekoratív vonalkultuszát is. A magyar piktúra legnagyobb koloristái közé tartozik, akinek egyéni hangvételű, jellegzetes formavilágot mutató alkotásai napjainkban is a legnagyobb francia művészek művei között láthatók Párizs világhírű gyűjteményeiben, nem kevésbé hazai múzeumainkban. A kiállításra most a legtöbb művet a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönözte; gyűjteményéből 58 reprezentatív Rippl-Rónai alkotás vendégeskedik Kaposváron. Ezeken túl Győr, Pécs, Szeged múzeumaiból és magángyűjteményekből is érkeztek remekek, hogy kiegészítve Kaposvár saját Ripp-Rónai-anyagát méltó kiállítás, és a hozzá készült 260 oldalas katalógus mutathassa be a mester valamennyi korszakát.
Néhány szó még az új kiállítóhelyről. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az AGÓRA-program részeként 2010 márciusában kezdődött meg a térség meghatározó kulturális intézményének, az Együd Árpád Általános Művelődési Központ és Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek az a 14 hónapig tartó újjászületése, aminek az eredményeként az addiginál kétszer nagyobb területen, korszerű technikával felszerelve, 1,8 milliárd forintért igazi kulturális „fellegvárat” kapott Kaposvár.
A több mint harminc éve épült, minden elemében elavult Művelődési Központ épületét felváltó új közművelődési és felnőttképzési centrum régi igényeket elégít ki. Az új épületben a Művészetek Kincsesháza is méltó helyet kapott a képzőművészet bemutatásához és műveléséhez. Kaposvár Agórája olyan multifunkcionális közösségi tér lett, amely a kultúra széleskörű értelmezésén alapulva igyekszik valamennyi társadalmi réteg igényeit új szolgáltatásokkal kielégíteni, valamint térségi művelődésszervező és felnőttképzési funkciókat is ellátni 500 négyzetméternyi kiállítótérrel, 400 nézőt befogadó színházteremmel és egyebekkel.
A város számára kiváló alkalom, hogy a festőóriás munkássága és Kaposvár neve a köztudatban elválaszthatatlan egységként kapcsolódjék össze. A művész születésnapjához kötődött májusban a Festők Városa Hangulatfesztivál, a Somogy Megyei Múzeum tavalyi, Rippl-Rónai és a Nabis kapcsolatát bemutató tárlata, valamint a múlt két évben felavatott két Rippl-Rónai-szobor már előkészítették az idei emlékévet. Ennek jegyében újult meg tavaly a Szivárvány Kultúrpalota, ezért kezdtek bele az Agóra megépítésébe és a Rippl-Rónai Emlékmúzeum felújításába.
A nagyszabású, 150 képet bemutató kiállítás mellett a művész festményei egész évben láthatók lesznek a város utcáin molinókon, kandelábereken és emléktárgyakon, csokoládépapírokon is visszaköszönnek Rippl-Rónai képei.
