A hazara. Ezzel a címmel jelent meg Németh Krisztina szombathelyi írónő (nem ebből él, Ausztriában dolgozik a vendéglátó-iparban) második könyve. Tehát: „A hazara” Mindjárt itt leszögezzük: nem sajtóhibáról van szó, nem hiányzik az ékezet a második a-ról. Ez egy családregény címe, és rövidesen kiderül, mit jelent… (A nyitó képen: Németh Krisztina, Hamid és Tanai Ibolya.)

Tanai Ibolya szombathelyi televíziós szerkesztő beszélgetett a könyv szerzőjével, akinek első novelláskötetében, a Sorsforgácsokban már szerepeltek olyan kis írások, amelyek a most megjelent könyv főszereplőjével, Hamid Alizad afgán menekült fiatalember történetével függenek össze.

Hamid mondja: „Nem érted miért jöttem ide? Csak egy napot töltenél el abban a pokolban, nem kérdeznél többet. Tizenegy éves, felnőtt gyerek voltam… és menekült, már amikor elindultam. Pakisztánban semmibe vettek. A hazám, Afganisztán üldöz. A származásom, a vallásom miatt halállistára kerültem. Mert hazara vagyok. Én viszont azt mondom, ember vagyok. Ember, és ha már megszülettem, élni akarok. Valahol élnem kell!”

Tanai Ibolya szerint Németh Krisztinának a Szülőföld Kiadónál most megjelent könyve egyedülálló vállalkozás, hiszen a menekültkérdéssel foglalkozó eddig megjelent regények mind külföldi szerzők tollából születtek, még egyetlen magyar író sem foglalkozott a napjaink oly fontos témájával.

A beszélgetés közben kiderült: az írónő Ausztriában dolgozik és ott ismerte meg Hamidot, aki szakácstanuló volt közös munkahelyükön, a szállodában. Krisztinából előbújt az írói kíváncsiság, úgy érezte, hogy le kell jegyezni, meg kell írni, a társadalom elé kell tárni Hamid küzdelmes életét, menekülésének okait, útját és megérkezését Európába. Krisztina kétéves munkájának eredménye lett a könyv.

Hamid afgán származású, Pakisztánban született hazara fiatalember. A hazarák a legkisebb etnikai kisebbség Afganisztánban, Dzsingisz kántól származtatják magukat. Bizonyos külső jegyek alapján – egyenes haj, mandulavágású szem – különböznek az országban élő afgánoktól, és siíta vallásuk miatt üldözi őket a tálib rendszer. Az országban már 1978 óta folyamatosan polgárháború van, nincsenek működő intézmények, nincs szervezett államapparátus, ezért sokan próbálnak elmenekülni. A szomszédos Pakisztánban milliónyi afgán menekült él, többnyire táborokban. Hamidnak nem volt gyerekkora: már kilencévesen dolgozott, hogy támogassa a családját, még Teheránba is elment, a több pénz reményében. Édesapja 2013-ban terrorcselekmény áldozata lett és ez fordulópont volt az életében: édesanyja tanácsára nem tért vissza Pakisztánba, hanem elindult a jobb jövő, az emberibb élet reményében Európába. Milyen viszontagságos körülmények között érkezett meg Ausztriába, és hogyan alakult a sorsa? Ez kiderül a könyvből.

Művének bemutatóján Krisztina elmondta még azt is, hogy az alaptörténet valós, de az írói fantázia határtalan, és a főszereplő meglepetésére még romantikus szálakat is fűzött a történetbe.

Hamid is megjelent a könyvbemutatón, és készségesen válaszolt a kérdésekre, természetesen már németül, folyékonyan, hibátlanul.

Németh Krisztina nagyon reméli, hogy a magyar olvasóközönség szívébe zárja Hamidot és történetét, megérti ennek a hányatott sorsú népcsoportnak a múltját, életveszélyes jelenét. Ausztriában nagy érdeklődést mutatnak a szombathelyi írónő könyve iránt, ígéretet kapott arra, hogy hamarosan németre fordítják és megjelenik. Az osztrák társadalom ugyanis szerfölött érzékeny az üldözöttek iránt, bárhonnan érkezzenek is. És befogadó, amit mi, magyarok is megtapasztaltunk 1956 őszén, telén…

„A hazara” – a könyv címe. A hazarának hazára van szüksége. Odaát, Ausztriában Hamid, a hazara talán végérvényesen meg is találta.