„A helyzet persze nem könnyű, de oddsaink (esélyeink – a szerk.) folyamatosan javulnak. Hajrá Magyarország!” Ezzel a gondolattal zárta a Facebookon közölt videóját Orbán Viktor, mielőtt elindult Brüsszelországba. (Illusztráció: azonnali.hu)

Csatázni készül a miniszterelnök, mert ő mindig háborúba indul. Nem tárgyalni, megegyezni, együttműködni – ezeket a kifejezéseket talán nem is ismeri. És mint mindig, most is győzni fog. Legalábbis, ezt mondja majd idehaza a híveknek, akik persze isszák minden szavát.

Nekik volna rossz, ha nem hinnék, amit szeretett vezérük mond, hiszen az azt jelentené, hogy olyan embert választottak istenüknek, aki nem mindig győz. Márpedig Orbánnak győznie kell, mert az ő sikere a mi sikerünk, magyaroké.

Orbán tehát elindult a messzi Brüsszelországba, legyőzni a sokfejű sárkányt. Sorosra hajaz ez a szörny, ezért kell levágni karddal az összes fejét. Nem lesz könnyű, mert egy elvetemült bestiáról van szó, amely még attól sem riad vissza, hogy euró-ezermilliókat adjon Magyarországnak. Persze, mi, magyarok, a négy és félezer éves afgán eredetünkkel, tudjuk, hogy nincs ingyen ebéd, mindenért fizetni kell. Azok ott Brüsszelországban, a jogállamnak legalább a látszatát szeretnék látni az Orbán és a Fidesz vezette országban. Ám a brüsszeli bürokraták ellen harcoló hősnek meg ehhez nincs kedve.

Épp most töltette fel Áder János nevű embere révén megbízható pártkatonákkal a még ingadozó Kúriát. A mű már majdnem teljesen elkészült, alig néhány ecsetvonás kell csak, hogy az alkotó tényleg pihenhessen végre. Hátra dőljön a birtokán, és elégedetten szemlélje teremtményét. Azt a Magyarországot, amely már nem hasonlít a tíz évvel ezelőtti önmagára.

A magyarok többsége persze nem fogja fel tragikusan jogainak megnyirbálását. A morgás joga ugyanis megmaradt, lehet elégedetlenkedni, igaz, semmi értelme, mert nem változik semmi. A fő, hogy Orbán most is győzni fog Brüsszelországban, megmutatja a hasznos idiótáknak, hogy akármilyen döntés szülessék is, ő idehaza azt mond, amit akar.

Jó volna persze egyszer már tényleg győzni. Nem háborúban, hanem békében. Mert utóbbi, azaz egy normális országot teremteni, sokkal nehezebb, mint szájkaratét vívni a világgal.