Anti-Trump a külpolitikában – Európa szempontjából jó választás, hogy Antony Blinken lesz az Egyesült Államok új külügyminisztere – írja a Handelsblatt, a német üzleti körök napilapja. Az ő jelölése az jelzi, hogy Joe Biden szakítani fog az eddigi elnök „Amerika az első” jelszó jegyében vitt politikájával. Ezt a trumpi politikát a lap nacionalista különutas irányúnak nevezi.

Blinken ezzel szemben a többoldalú külpolitika, azon belül az Európával való szoros szövetség híve. A Handelsblatt arra is számít, hogy Washington a jövőben keményebben lép fel Oroszországgal és Kínával szemben. Az, hogy Biden nemzetbiztonsági tanácsadója Jake Sullivan lesz, teljessé teszi a fordulatot. Blinken és Sullivan egyaránt osztja azt a meggyőződést, hogy az Egyesült Államok akkor tudja leginkább elérni külpolitikai céljait, ha összefog szövetségeseivel – hangsúlyozza a német gazdasági napilap, és azt feltételezi, hogy Amerika és Európa közeledése a leggyorsabban a klímavédelem területén, valamint az iráni nukleáris programmal kapcsolatos tárgyalásokon lesz tapasztalható. Antony Blinken eddigi életútjáról a Handelsblatt megírja, hogy zsidó diplomatacsaládban nőtt fel. Apja, Donald az 1990-es években Budapesten volt nagykövet, nevelőapja, Samuel Pisar pedig Auschwitz-túlélő. Ő maga a Harvard és a Columbia egyetemen folytatott tanulmányai után előbb jogászkodott, majd Michael Dukakis demokrata párti elnökjelölt támogatójaként kapcsolódott be a politikába. Fiatal éveiben hosszabb időt töltött Párizsban, ahol az európai futball nagy rajongója, valamit nagyszerű gitáros vált belőle.

Hasonlóképpen ír Blinkenről a világsajtó többi orgánuma. A The New York Times kiemeli, hogy Clinton elnöksége alatt kezdte karrierjét a külügyminisztériumban, ott Obama alatt jutott magas pozícióba. Bidennek régóta közeli munkatársa, az alelnök mellett is betöltött nemzetbiztonsági tanácsadói posztot. Kiterjedt külügyi érdemei alapján – írja a The New York Times – azt várják tőle, hogy megnyugtassa az amerikai diplomatákat és a világ vezetőit egyaránt a Trump kormányzat négy évének stratégiai kibicsaklásai és nacionalista hőzöngése után.

A The Washigton Post egyebek közt arra hívja fel a figyelmet, hogy Blinken ideológiamentes konszenzuskeresőként ismertette meg magát.

A bécsi Der Standard egy árnyalattal bővebben tér ki Antony Blinken fiatalságára: megírja, hogy kilencéves volt, amikor anyjával, Judith Pisar zenetudóssal – akinek a magyar gyökereit a lap egyébként nem említi – New Yorkból Franciaországba költözött, ahol anyjának új férje, Samuel Pisar ügyvédkedett. Antony a hetvenes évek Párizsában zenekarban gitározott, és két dal ma is hallható tőle a Spotify zenemegosztón. 

A londoni Financial Times idéz egy korábbi európai tisztségviselőt, aki egykor együtt dolgozott Blinkennel. Azt mondja róla, hogy folyékony francia tudásával jó fogadtatásban lesz része Európában, és ez segíteni fogja őt az elmúlt négy év károkozásainak a jóvátételében. De mindezt halkan, kollégiálisabb módon fogja tenni, mint ahogy néhány elődje tenné. „Ő nem az az ember, akiből címlapsztori lesz. Nem egy Henry Kissinger, sem jó, sem rossz értelemben”.  

Ha már a Financial Timesnál tartunk, kitérek arra, hogy a lapban kommentárt közöl Gideon Rachman arról, hogy a korrupció sokkal kiterjedtebb és mélyebb problémát jelent Európában, miként azt sokan gondolnák, és egyáltalán nem szűkíthető le Magyarországra, illetve Lengyelországra. A magyar és a lengyel ügy azért kap kiemelt figyelmet, mert ezeknek a vitáknak ideológiai elemük is van. Orbán Viktor leckéket ad „illiberális demokráciából”, és mind a magyarok, mind a lengyelek hoztak olyan törvényeket, amelyek aláássák a bírói függetlenséget. Ettől még Európában máshol is létezik a klasszikus korrupció, csak éppen anélkül, hogy közben támadnák a liberalizmust – mutat rá a Financial Times szemleírója.

Végezetül röviden megemlítem, hogy a Die Zeit című német magazin közli magyar ellenzéki EP-képviselők – Dobrev Klára, Ara-Kovács Attila, Gyöngyösi Márton, Molnár Csaba, Rónai Sándor és Ujhelyi István, tehát a momentumos EP-képviselők kivételével mindegyikük – közös írását, amelyben arra figyelmeztetik Európát, hogy

Orbán Viktor „trójai faló”, a demokrácia ellensége, nem Magyarország, hanem a saját érdekeit képviseli, és nem szabad engedni neki.