A magyar nép segít, Orbán nem – ezzel a címmel jelent meg riport a Nederland Dagblad című holland lapban, az ukrán menekültválság néhány nappal ezelőtti magyarországi helyzetéről. A szerző, Ruurd Ubels megtekintette a Keleti pályaudvaron akkor még uralkodó áldatlan állapotokat, és megállapította: a kormány csak rendőrökkel képviseltette magát, a menekülteknek jobbára önkéntesek, magánszervezetek nyújtottak segítséget.

Eközben Orbán Viktor miniszterelnök előadta műsorát az országos médiában, elutazott az ukrán határhoz, gyerekekkel fotózkodott, személyesen adott át bevándorlási okmányokat. A riporter megszólaltatta Hardy Mihályt, a Klubrádió főszerkesztőjét, aki családjával együtt maga is befogadott ukrajnai menekülteket. Elmondta a lapnak, hogy a magyar kormány az elmúlt hét évben tudatosan felszámolta a menekültek fogadására szolgáló létesítményeket, és ennek következményei most jól láthatók.

Pusztítás minden áron

Írta: Dirk Schmaler (Der Tag) A háború tele van drámákkal. Nagyok, kicsik, politikaiak és személyesek. Az ukrajnai Mariupol kikötővárosban ezekben a napokban rengeteg dráma játszódik. A város hetek óta ostrom alatt áll. Kevés a víz, az élelmiszer és az energia. A rakéták percenként csapódnak be a városba. A város peremén tömegsírokat ásnak. És nem csak katonai célpontokat támadnak. A városközpontban iskolát, kórházat és színházat, ez utóbbi több százaknak szolgált volna menedékül, már elpusztították az orosz lövedékek. Ártatlan emberek százait gyilkolták meg.

Kevesebb mint három évvel ezelőtt egy ukrajnai utazásomon Mariupolban jártam, és együtt ebédeltem a polgármester-helyettessel, Szergej Orlovval egy étteremben, ahonnan kilátás nyílt ugyanerre a most romokban heverő városi színházra. Az akkor 40 éves férfi meglepően optimista volt város határán lévő oroszbarát szeparatista területek ellenére. A kikötővárost, amely évtizedekig a szénbányászatból élt, a posztindusztriális korszakba akarta vezetni. Konkrét terveket hozott magával, adatokat, felméréseket: Mariupolnak „okos várossá” kellett volna válnia, „mint Barcelonának”. Az ország legtisztább városának, az életminőség és a kultúra zászlóshajójának.

Mostanra a város nagyrészt elpusztult. Orlov, a technikához vonzódó, kiválóan képzett városvezető titkos helyszínekről, komor videoüzenetekben szól a polgáraihoz. És azt mondja: „Ez a pokol”, a támadások már régóta elsősorban a polgári lakosság ellen irányulnak. A Moszkva által a város megadására irányuló felhívást az ukrán kormány tegnap határozottan elutasította. A szenvedés és a pusztítás folytatódni fog.

„Ami Mariupolban történik, az súlyos háborús bűncselekmény” – jelentette ki Josep Borrell, az EU külügyi vezetője hétfőn a külügyminiszterek brüsszeli találkozójának alkalmával. Mindent lerombolnak, mindent lebombáznak, és válogatás nélkül gyilkolnak – mondta.

A bécsi Der Standardban arról írt vendégkommentárt Marius Dragomir, a Közép-európai Egyetem, a CEU médiaügyi központjának az igazgatója, hogy a magyar kormányfő hivatalosan elítéli ugyan az Ukrajna elleni orosz támadást, ám a pártjához közel álló média ezzel ellentétes képet rajzol. A szerző szerint Orbán Viktor veszélyes egyensúlyozó műveletbe fogott, hogy újraválasztassa magát.

A cikk kitér arra: a Pesti TV-ben az orosz bevonulás után egy fotósként és hadmérnökként bemutatkozó ember olyasmiket mondott, hogy ukrán nép, ukrán kultúra nem is létezik, és hogy Ukrajnát fel lehetne osztani Oroszország és bizonyos NATO-országok között. Ez a tévécsatorna azonban nem számít kivételnek: a kormányközeli médiában gyakoriak azok a beszámolók, amelyek támogatják az orosz agressziót, és kétségbe vonják az ukrán népnek a saját hazájához fűződő jogait. Dragomir az Átlátszó elemzésére hivatkozva megírja például, hogy az MTVA a háború kezdetétől fogva Ukrajna ellen folytatott hecckampányt, és hogy Németh Balázs műsorvezető azt írta a Facebookon, helyesen tenné Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, ha lemondana.

Az a propaganda-kloáka, amit ont magából a magyar kormányközeli média, összeegyeztethetetlen azzal, hogy a kormány támogatásáról biztosította az Oroszország elleni szankciókat – fogalmaz az osztrák lap vendégkommentátora. Orbán Viktornak ez a kettős játéka szerinte két okra vezethető vissza: a választási megfontolásokra és Orbán Putyin-csodálatára.

Orbánnak – írja Marius Dragomir – az a stratégiája, hogy amikor szót emel az orosz támadás ellen, azzal nyugtatja a konfliktus továbbterjedésétől tartó választókat, valamint azokat az EU-n belüli hivatali partnereit, akiket aggaszt az ő keleti irányú politikája. Ezzel párhuzamosan a Fidesz médiája azt állítja, hogy az ellenzéki politikusok csapatokat és fegyvereket akarnak küldeni Ukrajnába, amit a lakosság többsége ellenezne. Ezt valójában ők sosem mondták, az állítás pusztán a lejáratásukat célozza – állapítja meg a szerző. Annak alátámasztása végett, hogy a Fidesz által ellenőrzött médiának a Kreml kedvében járó kampánya elsősorban választási szavazatszerzésre irányul, Dragomir utal a Pulzus nemrégiben közzétett felmérésére, amely szerint az Orbán-hívek negyede igazságos háborúnak tartja az Ukrajna elleni orosz inváziót. Orbán és pártja nem engedheti meg magának, hogy ezeket a választókat magára haragítsa.

Mélyebb oka is van azonban ennek a médiakampánynak, nevezetesen Orbánnak Putyinhoz kötődése – írja a Der Standard szerzője. A viszonyt a 2010-es választások után fűzték szorosra, és a magyar kormány 2014-ben 12 és fél milliárd euró értékben megrendelte a Roszatomtól a paksi atomerőmű megújítását, amihez Oroszország 10 000 millió euró hitelt ígért. A projektet az unió időközben leblokkolta – teszi hozzá Marius Dragomir.  

Kitér arra is, hogy Orbán visszatérően dicsérte Oroszországot az illiberális társadalom állítólagos sikereiért. Az Ukrajna elleni háború azonban most kemény terhelési próba a számára. Mindent megtesz az újraválasztásáért. Nem akarja megrémiszteni saját szavazói táborán belül a háború ellenzőit, ugyanakkor a Kreml felbőszítésétől is tartózkodni kíván. Miközben Európában a legtöbb jobboldali politikus elhatárolódik Putyintól, Orbán veszélyes balanszírozásba kezdett – állapítja meg a CEU médiaügyi központjának az igazgatója.

Az erősen konzervatív szemléletű The Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök vezető lapja arról ír: növekszik az Európai Unión belül annak a támogatottsága, hogy az ukrajnai háború miatt tiltsák meg a szénhidrogén-importot Oroszországból. Gyors döntés azonban egyelőre nem várható e tekintetben – teszi hozzá az erről szóló, nevük mellőzését kérő diplomaták állításaira hivatkozó cikk, ami a vonakodó országok közül Németországot, az olaj- és gázembargót szorgalmazók közül pedig a lengyeleket és a baltiakat emeli ki.

(helyben.hu) Befogja-e orrát Amerika, és hajlandó-e kooperálni az orbáni Magyarországgal a háború befejezése végett? – Egy varsói elemző szerint a lengyel demokráciát is az orosz agresszió áldozatai közé kell sorolni, ha az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok a viszály miatt végképp szemet huny a jogállam megsértése fölött.

Wall Street Journal Az ukrán válság folytán az Egyesült Államok kénytelen szembenézni azzal: hajlandó-e szoros együttműködésre olyan tekintélyuralmi rezsimekkel, mint az orbáni Magyarország, de ugyanide tartozik Venezuela, Szaúd-Arábia és Irán is. Azaz: a hidegháborúhoz hasonlóan megint azzal a kérdéssel kerül szembe, hogy mennyire hagyja érvényesülni a reálpolitikát, ami azt jelenti, hogy nem annyira az értékek, mint inkább az érdekek szabják meg tetteit.

A választóvonal az, hogy Putyin ellen vagy vele? Ennek érdekében még az is felmerül, hogy Washingtonnak szövetkeznie kellene Kínával, pedig a mostani amerikai vezetés Pekinget tekinti fő ellenfelének a világban. Ám az ukrán háború régi-új helyzetet teremtett, tehát esetenként megint csak tanácsos becsukni a szemet, amikor a kiszemelt partnernek nem a legjobb a pedigréje a demokrácia, vagy éppen az emberi jogok ügyében.

Project Syndicate A lengyel demokráciát is az orosz agresszió áldozatai közé kell sorolni, ha az unió és az USA lezárja a jogállami vitát Varsóval, mert a háború folytán fontosabbnak tekinti az egységet. Ezt Slawomir Sierakowski hangsúlyozza, aki tekintélyes elemző saját hazájában, illetve egyben a Német Külkapcsolati Tanács nevű agytröszt kutatója. Szerinte a PiS igazából abban bízik, hogy a demokratikus aggályok lekerülnek a napirendről, és hogy ebben segít a menekülteknek nyújtott nagyvonalú támogatás.

Ám a migránshullám még felszíthatja a lengyel nacionalizmust, annál is inkább, mivel a Jog és Igazságosság mostanáig hallani sem akart a menedékkérők befogadásáról. Még nemrégiben is erővel kényszerítette vissza mindazokat, akik a belarusz elnök destabilizációs kísérletének áldozataiként próbáltak meg bejutni az országba.

Ám Ukrajna más, mert Oroszország a lengyelek számára is hatalmas fenyegetés, ugyanakkor jelenleg óriási az együttérzés az ukrán civil lakosság iránt. Ám ha még rosszabbra fordul a gazdaság, miközben látszik, hogy a most érkező ukránok nagy többsége nem kíván nyugatra települni, hanem marad, nos, ez még kiélezheti a kenyéririgységet. Így a kommentár arra szólítja fel a Nyugatot, hogy már csak saját érdekében is segítsen Lengyelországnak a jelenlegi helyzetben.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A magyar kormány teljesen átszervezte Budapesten a menekültellátást, amibe alighanem belejátszott, hogy a választás közeledtével még a látszatát is el akarta kerülni: hasonlóan kaotikus viszonyok vannak a Keleti pályaudvaron, mint 2015-ben. Viszont ezúttal lehetőséget adott az önkénteseknek és az emberbarát szervezeteknek, hogy továbbra is közreműködjenek a sok ezer érkező fogadásában. Hét éve egészen más volt a helyzet. Igaz, a kormány a háború kirobbanása óta sorra cáfolta, ha olyan vádak érték, hogy csak szemléli az eseményeket. De ettől még a munka javát eddig a civilek végezték.

Financial Times Az újság fő külpolitikai szemleírója azt tartja a legvalószínűbbnek Ukrajnában, hogy még hónapokig elhúzódnak, és orosz részről egyre brutálisabbra váltanak a harcok. Azaz patthelyzet alakul ki, de bőven belefér, hogy a konfliktus csak még jobban kiszélesedik. Hiszen Moszkva állítólag már vegyi fegyverek bevetését is fontolgatja. De immár az sem elképzelhetetlen, hogy közvetlen összecsapás lesz a Nyugat és az inváziós erők között.

Ezért igen ajánlatos lenne békés megoldást találni, csakhogy ott egyelőre tisztázatlan több, súlyos kérdés is. Az egyik, hogy hiába kér Kijev joggal biztonsági garanciákat, azokat nem kaphatja meg a NATO-tól. Putyin ugyanakkor alighanem azt szabja a csapatkivonás feltételéül, hogy oldják fel a szankciókat, ám mivel az EU és az USA nem bízik benne, erre aligha hajlandó.

Ám ha az elnök a háború folytatását rendeli el, akkor csak újabb katasztrofális hibával fejeli meg addigi melléfogásait. Ugyanakkor orosz földön folyamatosan növekedik ugyan az elégedetlenség, de kár népmozgalomra, vagy palotaforradalomra számítani, az államfő előreláthatólag marad a helyén.

Der Standard Paul Lendvai sem tudja megmondani, meddig tart még a háború Ukrajnában, de úgy véli, hogy a neheze még hátra van. Ezért a Nyugatnak nem szabad haboznia, minden lehetséges eszközt mozgósítania kell, leszámítva azonban a légtérzárlatot, mert az háborúhoz vezetne a Nyugat és Oroszország között, márpedig itt atomhatalmakról van szó.

Szakértők szerint Putyin semmitől sem riad vissza ugyan, ha szorult helyzetbe kerül, ám a másik oldalnak akár a kőolaj- és gázszállítások határozott korlátozásával kell a Kremlt jobb belátásra térítenie. Emellett pedig keményen fegyverekkel kell segítenie az ukrán kormányt. De hát a nagyorosz nacionalizmus immár az európai civilizációt is veszélyezteti. Azaz ott tart, mint a Szovjetunió 1977-ben, amikor is az akkori német kormányfő, Helmut Schmidt kijelentette: Felső-Volta, atomfegyverekkel.

Financial Times A Naftogaz nevű orosz állami olajcég volt vezetője azt mondja, hogy volt alkalma alaposan kiismerni Putyint és az egész bandát a Kremlben, ezért azt tanácsolja Európának, hogy számolja fel függőségét az orosz energiaszállításoktól. Az elnök ugyanis meg van győződve róla, hogy az EU kényelmi okokból nem változtat a jelenlegi felálláson. Ám Putyin valójában olyan szájhős, aki visszariad, ha azt látja, hogy a másik erős és merész.

Ezért keményen kell vele szemben fellépni, azaz az energiahordozókra is ki kell terjeszteni a szankciókat, mert így rengeteg emberéletet lehet megmenteni. Ott kellene kezdeni, ahol az a legkevésbé fáj a fejlett országoknak: az LNG-gáz, illetve az üzemanyagok importját kellene felmondani, mert mindkettőt ki lehet váltani más országok segítségével.

A legnagyobb dilemma, hogy mi legyen a vezetéken át érkező gázzal, de itt azt lehetne csinálni, hogy nem zárják el a csapokat, ellenben a vételárat egy külön számlán gyűjtik, és addig nem utalják, amíg Oroszország nem hajlandó teljesíteni a megadott feltételeket.