Mi látható rólunk a tengeren túl? A Los Angelesben élő 92 éves Kossuth díjas történész, Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke tükröt tart Magyarországnak. Adyval illusztrál és történelmi párhuzamokkal él. Elmondja: elhallatszik odáig is a tüntetések zaja. Az akadémikus: „Az EU-t a modernkori történelem legnagyobb vívmányának tartom, mert annyi háború után békét hozott”.

– Csodálom az írásait. Legfőképp azt, hogy a tengerentúlról is lát mindent, és tükröt tart Magyarországnak, az Európai Uniónak. Milyennek lát minket onnan? Különösen most, amikor nagyon súlyos a gazdasági helyzet, s amikor a kormány azt mondja: háborús infláció van, de gyanítom, ez inkább inflációs háború. Mit gondol ön erről?

– Ma gyakorlatilag az egész világot elöntötte az infláció. Igaz, hogy az országok ebből a szempontból három csoportba sorolhatóak. Létezik egy kicsi csoport – persze nem annyira kicsi, mert Japán és Kína tartozik bele –, ahol nincs infláció. Ez azt jelenti, hogy 2,5-3%, amit Keynes óta jónak tekint a világ. A másik csoport már a véglet, amelyik száguldó inflációban van. Olyan, mint Törökország, ahol 80%-os az infláció, de egyes becslések szerint a 160-at is eléri. India is nagyon rossz, 76%-on áll. Szélső, elszaladó inflációba sorolható országok ezek, de Európán kívül vannak. A középső zónába Európa és Észak-Amerika tartozik. Ezek is elég súlyos inflációban vannak, azt kell mondjam, mert Amerikában, Kanadában 8-9% ez a mutató, az EU átlagában 8,6%, azaz közel 9%, Németországban is 7,5%. Ennek a középső kategóriának a felső határán van viszont néhány ország, köztük Magyarország is. Sőt, a maga 12%-ával ennek a csoportnak a tetején. Veszély is fenyegeti, hogy átcsúszik a szélsőséges csoportba.

Az infláció egy rettenetesen bonyolult közgazdasági jelenség. Magyarországnak nagy tapasztalata van ebben, hisz’ máig tartja a rekordot a második világháború alatti is utáni inflációval. Nos, a mostani a covid-járvány idején kezdődött. Azért tartozik a középső csoport felső zónájába Magyarország, mert ugye itt is a választások előtt a lakosságot korrumpálta a kormány, a 13. havi nyugdíj bevezetésével és egyebekkel, öntötték a pénzt a gazdaságba, miközben utóbbi fokozatosan visszaesett. Úgyhogy ez az összkép a világról.

– Mennyire fogható ez a háborúra ma?

– A kérdés jogos és fontos, mert a Covid után a háború újabb lökést adott az inflációnak. Az olajár – az orosz olaj miatt – felszökött az égbe. A háború kétségkívül hozzájárult ehhez. Mivel nem értem, mert nem tudom a tényeket, hogy Magyarország azon kevés uniós országok közé tartozik, ahová változatlanul orosz olaj és földgáz jön, de nem tudjuk, mit fizet ezért. Mindig azt szokták mondani, hogy Oroszország olcsón adja a barátainak az olajat. Hát, ezt nem hiszem. Az orosz jövedelem ugrásszerűen megnőtt az olajárak miatt, amiből a háborút finanszírozza. Persze, azok az országok, amelyek jól működnek gazdaságilag, alacsonyabb inflációt produkálnak, mint például Németország a maga 7,5 %-os rátájával. Azt kell látnunk, Magyarországnak 50%-kal magasabb az inflációs rátája, mint az Európai Unió átlagának. De azért hadd hangsúlyozzam, hogy én történész vagyok és nem jós, és nem futurológus. Úgyhogy az, hogy az ország gazdasága nem működik jól, és a magyar gazdaságpolitika komoly hibákat követett el – amiről Békesi László kiváló tanulmányt írt, nos – ez biztosan nehézzé teszi az infláció leküzdését.

– Hova vezet ez a fene nagy oroszbarátság, nem beszélve a kínairól? Merre látja Magyarország útját kanyarodni?

–Jaj, hát sajnos, a kérdése Ady Endrét juttatja az eszembe, akit én nagyon kedvelek, és aki 1905-ben – a nagyon-nagyon mélyre látó Kompország című, sokszor idézett kiváló írásában – azt mondta, ami ma is érvényes: Magyarország kompország, vitorlázik Ázsia és Európa között, de főleg Ázsia felé. Sajnos, ez egy nagyon rossz irány, jól tudjuk. Ázsiában uralkodnak a diktatúrák, Oroszországban pedig sok tucat újságírót – ezt most csak mellékesen említem önnek – meggyilkoltak. Nos, ez nem jó kontinens Magyarországnak. Az se jó, ha a Balkán felé csúszik le, mert sajnos, ez a jelenség is megfigyelhető. Egy év alatt csaknem 50%-os pénzromlás, a fogyasztási szint az uniós lista alján. Nos, ez sajnos nem bíztató.

– Nem biztató, s ráadásul úgy látszik, hogy az uniós pénzeket sem fogjuk megkapni.

– Igen, ez rettenetesen nehéz kérdés. Most láttam, a magyar parlament megszavazta, hogy az Európai Parlamentet fel kell oszlatni, és a tagországok parlamenti képviselőiből delegált parlamentet kell létrehoznia az Uniónak. Megszavazták azt is, hogy ezeknek a delegáltaknak legyen vétójoguk. Tehát gyakorlatilag visszafelé mennek a konföderáció felé – elásva, elzárva az utat a föderációs fejlődés elől. Az Unió – a magyar kormányzat szerencséjére, hogy is mondjam – tutyimutyi. Elindított egy folyamatot, de nem viszi végig. Az Unió alaptörvényei elavultak, amit még az 50-es években megalkottak.

– Ha a 7-es cikkely szankcióit alkalmaznák, akkor megszűnnák Magyarország szavazati joga. Ez talán fordulatot hozhatna az uniós egység visszaállításában. Vagy nem?

– Ez a fegyver van az Unió kezében. A legnagyobb büntetés, amit tenni tud, s ha ezt alkalmazta, és most ezzel egyidejűleg már alkalmazza a pénzek visszatartását is, akkor a kettő együtt elég komoly fegyver. Hisz’ gyakorlatilag felfüggeszti az uniós tagságot. Én elfogult szemlélője vagyok a mai történelemnek, mert az Európai Uniót a kontinens legnagyobb európai vívmányának tekintem.  Ez a kontinens végig háborúban állt az európai modern történelemben: százéves háború, hétéves háború, harmincéves háború, napóleoni háborúk, első, második világháború. A két világháború önmagában 90 millió embert ölt meg. Nos, az európai történelem eljutott odáig, hogy az országok és a népek a nagy nemzeti melldöngetéses, mások elleni acsarkodás helyett az együttműködés útját választották. Mint történész, én ezt világcsodának tekintem. Ám a fellépést ellene – isten elleni bűnnek.

– Akkor milyen üzenetet küld a mai parlamenti döntés Brüsszelnek? Hova tart Magyarország? Brüsszel fogja kizárni hazánkat vagy mi fogunk kilépni? Pontosabban Orbán Viktor, hisz’ a magyarok többsége nem akar!

– Az teljesenvilágos, hogy a mai magyar kormány fel akarja lazítani az uniót. Tulajdonképpen mit akar Magyarország? Csak az európai pénzt akarja megkapni és minden mást mellőzni akar ebből? De hát ez nem az európai család együttműködésének a módja! Azt is nagy sajnálattal nézem, hogy Magyarország, illetve a parlament még egy olyan kérdésben is állást foglal, hogy a balkáni országokat minél előbb fel kell venni. Nos, közismert, hogy a balkáni országok még teljesen felkészületlenek a tagságra. Ott van Szerbia, mint a legerősebb és legnagyobb, nyíltan Putyin-barát, nyíltan diktatórikus, nagy szövetségben a magyar kormányzattal. És most Magyarország is ezt akarja: lecsúszni a balkáni országok sorába? Pedig, hát az Unió előnyei szerfölött nagyok. Most nem csak arról van szó, hogy az Unió anyagi támogatást ad euró-milliárdokban számolva azoknak az országoknak, amiknek az egy főre jutó nemzeti jövedelme nem éri el az uniós átlag 70%-át, így tehát Magyarországnak is. Hanem az is nagy, ha nem a legnagyobb előnye az Uniónak, hogy létezik a közös piac, annak abszolút biztonsága, ami tulajdonképpen a külföldi befektetők legfőbb biztosítéka, hogy példának okáért Magyarországon is befektessenek. Nos, ezt feladni: öngyilkos politika. Rászánja-e magát az ország? Aligha, én nem hiszem.

– Legfeljebb a kormány…

– Legfeljebb a kormány, bár…ha jól emlékszem, nemrég volt választás…

– Mennyire hallatszik a tüntetések hangja a tengerentúlon, habár itthon sem nagyon hangos. Noha, egy lenini hasonlattal élve, mintha a szikra pattant volna, de vajon miből lesz a láng?

– Két Magyarország van, kétféle ország, de hát tulajdonképpen mindig így volt, ám most ez különösen élesen látszik. Az a Magyarország, amelyik tüntet, azt akarja, hogy demokratikus európai ország maradjon a hazája. Sajnos a kicsiny – nem is annyira kicsiny – többség nem így gondolkodik. Hosszú életem során, 92 évem alatt, sajnos, megéltem, amikor egy hasonló többség azt is támogatta Horthynál, hogy belépjen a II. világháborúba. Azt is támogatta örömmel, mert területeket lehet visszaszerezni Csehszlovákiától, Romániától stb., hogy pusztulásba sodorják az országot.

– Ezért nem jó a történész visszanéző tekintete, jobb lenne csak előre nézni és remélni, hogy ez megváltozik. És a tüntetések ilyen szempontból valami bíztatót jelentenek. Reméljük!