Már a cím is egy fricska – mi az, hogy altató? Hiszen ennél mozgalmasabb, lelket mélyebben felbolygató könyvet keveset olvastam. Annyira nem altat el, hogy ha valaki belelapoz, rabjává válik, és alig akar lefeküdni, oly mértékben felkavarja a család története. Nem tudom, mindegyik magyar famíliának ilyen szövevényes, ágas-bogas-e a históriája – talán nem. Bizonyára vannak kevésbé kalandosak, döbbenetesek, meghökkentők, női tragédiákkal terheltek.
De ez egy különleges ország és különleges család, költők, művészek villannak fel egy-egy jelenet erejéig, társbérletben nyomorgó zsenik és az egész ország történelmét befolyásoló politikusok bukkannak elő, csak úgy, mellékesen, a semmiből.
Mindez jelenidőben, de idősíkokra osztva történik, mintha egy nagy vetítővásznon több filmet néznénk egyszerre, ide-oda ugrál a figyelem. Meg kell dolgozni érte, hogy tudjuk, éppen kiről is van szó. Fontos és kevésbé lényeges megjegyzések, jellemzések, történések sorát tesszük egymás mellé, mint valami sajátos kirakós játékot.
Gerlóczy Márton (a képen) regényének ráadásul még egy szerzője van – vagy ez ismét csak játék? – A könyv „címe” ugyanis: Mikecs Anna: Altató.
Nekem többszörösen is kedves e kötet, mert a szerkesztője, kedves, volt kollégám, Veres Mária, aki már hosszú évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az 1981-ben született Gerlóczy Márton, a kamaszként az irodalmi életbe berobbanó író még szép dolgokat tesz majd le az asztalra, és nemcsak családfája okán.
No, meg: egy gyönyörű antik porceláncsésze díszlik a borítón, ami finommá, elegánssá teszi azt, gyönyörű a betűtípus is – talán nem véletlen, hogy Kaz Kameshima fotója annyira megragadott, hiszen porcelángyűjtő vagyok magam is.
Egy könyvet nagyon nehéz elkezdeni és mindig jellemzőek az íróra az első mondatok. Ebben szerintem Alice Munro verhetetlen, de a befejezést illetően Gerlóczy Márton vezet nálam, több utcahosszal.
Mert hogyan hangzanak is a Scolar kiadó által gondozott könyv utolsó mondatai?
„Csak Deszka János jár az utcán. Kopog a botja a köveken, hosszú ruhája az utat sepri, és majd’ földig fityeg a batyuja.”
Tegye fel a kezét, aki nem kíváncsi az előzményekre!