Harminc éve, 1996. január 28-án mutatták be a Pesti Színházban a magyar színháztörténet
egyik legsikeresebb darabját, A dzsungel könyvét. A dzsungel lakói január 28-án, 29-én és
30-án az egyszeri és megismételhetetlen jubileum alkalmából átköltöznek a Vígszínházba a
Pesti Színházból. A jubileum alkalmából különleges díszletekkel még emlékezetesebb
előadásokat varázsolnak a Víg nagy színpadára.

A Vígszínház saját műfajt teremtett

Meggyőződésem, hogy a szó – musical – amely a hivatalos kommunikében szerepel, nem
pontosan fedi ezt a műfajt. A Vígszínház páratlan sikerű darabjai – a legendás Képzelt riport
egy amerikai popfesztiválról (milyen izgalmas volt a premieren szorongani a függöny mögött)
vagy A padlás, – bemutatásának most volt a 38. évfordulója – illetve az utóbbi évtized
sikerdarabjai, a Túl a Maszathegyen vagy a Pál utcai fiúk, megteremtettek egy saját műfajt,
amely csak ehhez a legendás színházhoz kötődik. Ezeket a darabokat kiváló írók jegyzik, a
zenét pedig magyar Kossuth-díjas legendák, Pressertől Désig. A szerepeket kitűnő színészek
játsszák, akik nem elsősorban énekesek, táncosok, bár, ha kell, ebben is kiemelkedők.

Nem mintha lebecsülném a klasszikus musicalt, amely inkább a Madách profilja, a
Macskáktól a Notre-Dame-i toronyőrig. De a Vígszínház páratlan sikerszériájának titka
másban rejlik. A recept titka a magas színvonal, a ráérzés arra, hogy egy adott korban minek
tapsolna a közönség és a megszállottság.

A premier óta 765 000 néző látta

A kerek évforduló alkalmából pillantsunk hát most egy kicsit bele A dzsungel könyve
múltjába, amely az ugyanabban a rendezésben legtöbbet játszott magyar zenés darab.
Szövegkönyvét Békés Pál, dalszövegeit Geszti Péter írta, zenéjét Dés László szerezte,
ötletgazdája és rendezője Hegedűs D. Géza. A premier óta 765 000 néző látta az előadást, 130
színész és 172 táncos, 11 nagy és 27 kis Maugli, 16 Túna, 11 Sír Kán lépett már színpadra.
Borbiczki Ferenc 1427-szer játszotta el Akelát, Méhes László 1414-szer Kát, míg Reviczky
Gábor 1323-szor Balut.

Hogy is kezdődött? Hegedűs D. Géza 1993-ban esténként felolvasta Rudyard Kipling
novellagyűjteményét, a kislányainak. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy ebből a műből
egy minden generációnak szóló családi musicalt lehetne színpadra állítani.


Minden Kiplinggel és egy ibrányi mozival kezdődött

„Gyerekkoromban nekem is a szüleim olvastak fel Rudyard Kipling történet-füzéréből, A
dzsungel könyvéből. Aztán az ibrányi moziban, gyerekként az emlékezetembe égett ennek a
felkavaró történetnek a fekete-fehér amerikai filmváltozata, Korda Zoltán rendezésében,
Sabu-val a főszerepben, Maugli szerepében. Nem véletlen, hogy én is beálltam a hagyományt

tovább vivő kulturális láncolatba.” – idézi fel a kezdeteket Hegedűs D. Géza. Ezután egy több
mint 3 évig tartó csapatmunka kezdődött: Radnóti Zsuzsa dramaturg, Marton László, Dés
László, Békés Pál és Geszti Péter és a színész-rendező rendszeresen találkoztak, hogy
közösen dolgozzák ki az ötletet.

A darabban egybefonódik mese és valóság, látomás és indulat, költészet és humor, szerelem
és durva érdek, értelem és ösztönök, élet és halál. Ezek formálják az előadásunk
kiszámíthatatlan dinamikáját – ahogy a színház csapata vélekedik.

A siker a kiváló csapatnak köszönhető

A kreatív ötleteket, fantáziát, teremtő energiákat a csodálatos alkotótársak adták az
előadáshoz. Dés László zenéje, Geszti Péter dalszövegei, Békés Pál librettója, Imre Zoltán
koreográfiája, Radnóti Zsuzsa dramaturgi munkája zsenialitásuk együttműködésének
eredménye. Ezért nem veszít erejéből az előadás. A siker az egész csapatnak, köztük a
háttérben teljesítő kollégáknak köszönhető” – teszi hozzá a rendező, aki az előadásban részt
vevő főiskolásokat nem szokványos tréninggel készítette fel a bemutatóra.

Mára több színészgeneráció „nőtt bele” a darabba. „Lassan három hónapja, hogy reggelente
álmos zsivaj keltegeti a Margitszigetet. Éppen ennyi ideje, hogy egy energikus tréner körbe
fut a parton, maga után vonva ifjú karavánját. Miután kocogtak a szigeten, a konditeremben
tetőzik az izomláz, de csak jó néhány leúszott hossz után, a szaunában kapnak kegyelmet a
kimerült ifjak.”

Miért ez a gyilkos hajsza? Kiplingért?

A tréner nem más, mint Hegedűs D. Géza, a stáb pedig a Színművészeti Főiskola osztálya.
Hogy miért ez a gyilkos hajsza? Kiplingért” – számoltak be a felkészülésről egy korabeli
újságban.

A szövegkönyv hat átírás után nyerte el végleges formáját, majd elkezdődött a dalok írása.
Dés László pedig szokatlan ötlettel állt elő: családja révén ismerkedett meg a Rapülők
szövegeivel, és mivel akkori állandó szerzőtársa nem tudta vállalni A dzsungel könyvét,
Geszti Pétert kérte fel a munkára. „Az alkotó csapat legfiatalabb, zöldfülű tagja, úgy éreztem,
hogy Hegedűs D. Géza rendező, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Békés Pali és Dés Laci úgy
fogadtak be maguk közé, mint a darabban Mauglit veszi pártfogásba Balu, Akela, Bagira.
Szerencsére Sir Kán nem volt a csapatban – véli Geszti.

  • Ma már sokat nevetek korabeli soraimon, át-átsüt rajtuk a tejfogú vad szertelensége,
    láblógató vidámsága, és itt kezdtem felnőtté válni dalszerzőként is, amikor olyan dalokat
    kellett megírni, mint például amilyen az Amíg őriz a szemed lett. De időtállónak, érvényesnek
    látom, hallom őket, és ezt nem pusztán az eredmény igazolja, hanem az, hogy ha beülök egy
    előadásra, azt érzem, ma is ugyanúgy működik a humoruk, az egzotikumuk, a romantikájuk
    vagy a dinamikájuk.

Nem a slágereken múlik

Jó passzban voltunk mind, akik ezt a darabot összeraktuk, és Dés Lacival történt egymásra
találásunk minden optimizmusa és energiája ott lüktet a dalokban. Akkori fiatalságunk
hangjai egyelőre nem látszanak öregedni.” – idézi fel Geszti Péter. „A kritikusok, sőt, a nézők
egy része is slágereken mérik egy zenés darab színvonalát, sikerét. Ez nem így van. A
dzsungel könyve darabunkban egyetlen nagy sláger nincsen. De a dalok tökéletesen
működnek a színpadon, a történeten belül. És ez a fontos. Akkor jó egy színpadi zene, akkor
átélhető, ha tökéletesen illeszkedik a darabban előforduló szituációkhoz.

Ma is aktuális a mondandója

Amikor bemutatták a darabot, sejtették, hogy siker lesz, de erre azért senki sem számított. Ha tudnám a titkát, minden évben írnék egy sikerdarabot. De egy biztos, jó a szövegkönyv, jók a dalok a zene, a koreográfia, és jó a színház, amelyik játssza! Ideális körülmények között született meg az előadás, nagyszerű munkatársakkal, egyetértésben, harmóniában. És ez máig rányomja a bélyegét az előadásra. És persze maga a történet. Van humora, van lírája, de…! Egy helyes, szimpatikus, fiatal srác, aki hiába ismeri tökéletesen a dzsungel törvényeit, hiába találja fel magát jól minden helyzetben, egyet mégsem tud elérni: hogy befogadják. Sem itt, sem ott. És ez sajnos nagyon aktuális a mai világban.” – tette hozzá Dés László.

P.S..A szerkesztő megjegyzése: nagyon örültem ennek a cikknek, a megemlékezésnek, mert a darab igencsak közel áll hozzám, a személyek okán, és persze azért, mert zseniális! 1996-ban a Danubius Rádió főszerkesztője voltam, és az egyik sztárunk, Geszti Péter darabját próbáról próbára követtük, közvetítettük, mi készül, mi várható. Nagyon drukkoltunk neki, én pedig Békés Palinak is, aki a szövegkönyvet írta, mert anno a Radnóti Gimnáziumban együtt nyertünk irodalmi versenyt, ő a novelláit hozta, én a verseimet…