(Forrás: Lendvai Ildikó, Facebook) Oroszországban az augusztus 12-ről 13-ra virradó éjjelt „a meggyilkolt költők éjszakájá”-jának hívják. Az ember azt hiszi, hogy ismeri a sztálinizmus természetét, ez a történet mégis újra és újra felkavar. A korábbi évfordulókon már olvastam róla néhány megemlékezést a sajtóban, de most kezem (pontosabban képernyőm) ügyébe került az amerikai Joshua Rubinstein munkája, a „Sztálin titkos pogromja”, írja Lendvai Ildikó.
1952-ben azon az éjszakán 13 orosz-szovjet zsidó költőt, írót, művészt, aktivistát végeztek ki teljes titokban a Lubjanka börtön pincéjében. Utánuk a Sztálinról elnevezett autógyár tíz, szintén zsidó mérnöke következett. Előbbiek hazaárulás, kémkedés, utóbbiak szabotázs koholt vádja miatt.
Sztálinnak ekkor már csak hónapjai vannak hátra. Paranoiája egyre jobban elhatalmasodott. Egész kisebbségi csoportok, köztük a zsidók is célkeresztjébe kerültek. Zsidó orvosper is indult- a vádlottak szerencséjére őket már nem végeztethette ki. Nem volt ideje rá. Van, aki szerint Sztálin halálában is közrejátszott, hogy régi kezelőorvosait már korábban eltétette láb alól.
A tizenhármak meggyilkoltatására még volt ideje. Először ellenük is kirakatpert terveztek, de többségük nem ismerte el nem létező bűnét, nem voltak alkalmas partnerek egy szovjet Rajk-per megrendezésére.
Mindnyájan az 1943-ban alakult „Zsidó Antifasiszta Bizottság” tagjai, vezetői voltak. A bizottság -akkor még Sztálin megelégedésére- azért alakult, hogy külföldön újságcikkekkel, hivatalos látogatásokkal anyagi és erkölcsi támogatókat toborozzanak a Hitler ellen harcoló Szovjetuniónak. Mindvégig hűek voltak a szovjet ügyhöz. A későbbi fő vádlott, Lozovszkij a KB volt tagja, Lenin és Sztálin személyes ismerőse, lánya korábban Krupszkaja titkára.
Csakhogy túl komolyan vették a feladatukat. Annyi szovjet zsidó fordult hozzájuk bizalommal, hogy elkezdték problémáikat képviselni. „Nyaggatták” a hatóságokat a zsidó kultúra újraélesztéséért, zsidó menekültek befogadásáért, még egy krími zsidó tagköztársaság gondolatát is felvetették.
Ám addigra Sztálin másképp állt a zsidósághoz. 1948-ban megalakult Izrael, és Sztálin várakozásai ellenére nem a szovjet blokkhoz közeledett, hanem az USA szövetségese lett. Sztálin a népszerűsége növelését is várhatta attól, ha feléleszti a cári idők antiszemitizmusának érzelmeit. 1948-49-ben letartóztatták a bizottság 15 vezetőjét, aktivistáját, köztük ismert művészeket. 13-an -2 nő, 11 férfi- kálváriája végződött halálos ítélettel. Az egyik vádlott vallatás közben meghalt. Lina Shtern biológust, az Akadémia egyetlen női tagját, a harctéren sokakat megmentő ú.n. „szovjet penicillin” feltalálóját (amikor 1946-ban csecsemőként egy fertőzéstől élet-halál peremére kerültem, anyám ilyet könyörgött ki a debreceni szovjet katonaorvostól) ,csak’ száműzték, mert még szükség volt szaktudására.
Évekig vallatták őket. 1953-ban sor került az ügyvédek és ügyészek nélküli zárt tárgyalásra. Lozovszkij fő vádlott 6 napig tartó vallomásában ízekre szedte a vád képtelenségeit. Olyannyira, hogy a vezető bíró el akarta rendelni a nyomozás újrakezdését, de Malenkov közölte vele: a PB már határozott, azt kell végrehajtania.
Megtörtént.
1953 márciusában meghalt Sztálin. Egy szintén titkos bírói végzés rehabilitált minden vádlottat.1955-ben behivatták az özvegyeket az állambiztonsághoz, és felolvasták nekik a rehabilitáció szövegét. Ebből tudták meg, hogy házastársaikat -akiknek életében még reménykedtek- meggyilkolták.
A szerkesztő megjegyzése: Oroszországban jelenleg is zajlik Sztálin rehabilitálása. Csak 2025 májusában hét új Sztálin-szobrot avattak fel Oroszországban – ez rekord a sztálini személyi kultusz ideje óta. Olyan városok mellett, mint Szerpuhov, Ulan-Ude vagy Moszhaiszk, Sztálin arcképe még az elfoglalt ukrán Melitopolban is megjelent. 2017-ben az oroszok mintegy 46 százaléka fejezte ki „csodálatát”, »tiszteletét« vagy „szimpátiáját” Sztálin iránt. 2019-ben már 70 százalékuk tartotta pozitívnak Sztálin történelmi szerepét – ez rekordot jelent. A legfrissebb felmérések szerint ő a három legnépszerűbb politikus a múltból, közvetlenül Péter és Katalin után.
A kép 1943-ban készült, amikor a későbbi áldozatok amerikai útjuk során Einsteinnel is találkoztak.