Vajon mennyi és hányféle, milyen értékű gyűjtemény létezik szerte az országban?  Ha könyvben jelenhetnék meg, kötetek telnének meg velük, megírásukhoz pedig nagy szerzői stáb és rengeteg idő; lehetetlen vállalkozás. Bélyegek, érmék, filmes relikviák, gyufaszálból készült épületmásolatok, makettek, régi rádiók, magnók, autók – ki tudja, még mi minden van lelkes amatőrök, megszállott rajongók birtokában. És akkor a bélyeggyűjteményeket és gazdáikat nem is említettük! És akkor még hol vannak a hivatásos múzeumok, művészeti kollekciók meg az örvendesen szaporodó hagyományőrző falumúzeumok?! Jómagam mintegy véletlenül bukkantam rá annak idején a dunaszegi „tűzgépek” gyűjteményére Az írás eredetileg a Kisalföld 2007. augusztus 25-i számában jelent meg. (A nyitó képhez: a legendás vagongyári gőz(lég)kalapács, kiállítva a győri Árkád bejáratánál. Forrás: Győri Szalon.)

«Legalább tíz falunapon járt az idén  meghívásra „tűz-gépeivel” dr. Papp Zoltán. Sokan látogatták dunaszegi múzeumát is, amely egyre újabb darabokkal gyarapodik – s ezzel együtt kicsit a gondok is.

Ötven működő gép, az egyéb darabokkal együtt nyolcvannál többől áll a gyűjtemény, s egyre újabbakkal gyarapszik: ez van most a győri Széchenyi Egyetem docensének, dr. Papp Zoltánnak dunaszegi házi múzeumában. A „tűzgépek”, ahogy hajdan a stabilmotorokat hívták, egykoron malmot, fűrészt, darálót, cséplőgépet hajtottak, ma is működőképesek.

Sokan szorgalmazták

Márciusban, amikor lapunkban bemutattuk őket (Kisalföld, 2007. március 6.), szó volt egy ígéretesnek látszó ötletről. Megvalósítását szorgalmazta a Baross Gábor Műszaki Klub és a Győri Automobil és Motor Club Veteránjármű Egyesület, s mellé állt az egyetem vezetése is. Idézzük cikkünkből:

A tűzgépgyűjtemény látványos darabja; fottás: Dunaszeg honlapja.

„Van egy jó állapotú, formájában is értékes épület a vízügyi igazgatóság tulajdonában Győr határában, a Szigetközbe kanyarodó út elején. 1927 óta áll ott, szivattyúházként szolgált sokáig. 1981 óta, mióta elkészült a Mosoni-Duna holtága, lényegében nincs szükség rá. Egy terem közepén ott árválkodik egy régi, Láng gépgyári szivattyúmatuzsálem, kiváló állapotban.” Nos, ezt az épületet szerették volna megszerezni kiállítási célra, és az egyetem is itt, „életközeliben” oldhatta volna meg az ipartörténeti oktatást.

Vállalkozó is akadt volna a kialakítás költségeihez. Aztán megkezdődtek, de nem tartottak sokáig a tárgyalások. Janák Emil, az Éduvízig igazgatója erről elmondta lapunknak: nem a szándékkal volt baj, a vízügyi igazgatóság eladja pataházi telepét, így erre az épületre raktározási célból szüksége van. De egyébként sem adhatnák át más célra, a területnek funkciója van, vízügyi kézben kell maradnia. A matuzsálemi korú nagy szivattyúra viszont valóban nincs szükség, itt már útban is lesz, le kell szerelni, szívesen átadják ipari múzeumi célra.

Megőrzik az épület eredeti formáját

Dr. Szekeres Tamás, a Széchenyi Egyetem rektora maga is támogatta az ötletet, ott volt a tárgyalásokon, amelyek ha sikeresen nem is, mindenesetre kompromisszumos megállapodással végződtek. A rektor szerint a vízügy arra is ígéretet tett, hogy a jellegzetes épületet megőrzi eredeti formájában. A dunaszegi gyűjtemény gazdája viszont nem titkolja: nem örül, hogy nem sikerült a tervet megvalósítani. Egy pozitívum van csak, hogy azt az öreg szivattyút sikerül megmenteni. Azt még nem tudja ugyan, hogy (nagy mérete miatt) hol helyezi el. Beszélt sok gyűjtő ismerősével, egyelőre ők sem tudnak segíteni. Dr. Papp Zoltán szerint körülbelül január végéig van idő, ennél többet nem garantál a vízügy. Jó lenne a gépet innen nem túl távol, de legalább a megyében elhelyezni. Aztán öt vagy tíz év múlva, vagy ki tudja, mikor, készülhet el a győri ipari múzeum, megint mozgatni…

Bemutatók mindenfelé

Dr. Papp Zoltánt és gyűjteményét, a dunaszegi házi múzeumot sokan keresik, látogatják, hívják bemutatókra mindenfelé. Az idén már legalább tíz falunapon volt néhány különleges gépével, a múlt héten például a szentendrei kenyérünnepen. Bemutatóit teljesen ingyenesen tartja, de mint mondja, lehet, jövőre rákényszerül, hogy legalább az utazás üzemanyag-költségére térítést kérjen. Azon is gondolkodik, bővíteni kellene a gyarapodó gyűjtemény helyét, lenne még hely az udvaron egy 40 négyzetméteres faháznak, csak hát a fenntartás, karbantartás költsége mellett még az is pénz…

Látogatók a dunaszegi tűzgépeknél (Forrás: Dunaszeg honlapja.)

Alapításának 20. évfordulójához érkezett az idén (2007-ben — a szerk. megj.) a Győri Ipartörténeti Alapítvány. Ezt a két évtizedes időszakot ketté kell osztani. Az alapító, a megyei iparkamara a gyárak képviselőinek lelkes támogatásával egy igazán nagyszabású céllal indított: legyen Győrnek ipartörténeti múzeuma! Bár a tervek elkészültek, a fenntartást a város nem tudta felvállalni. Mostanáig sincs gyakorlati előrelépés. A szándék mindenesetre elismerésre érdemes, ezért is a következő országos ipartörténeti konferenciát nemzetközi részvétellel Győrött szervezik meg szeptemberben.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)