Hangsúly-eltolódás érezhető az Orbán-kormány Brüsszellel szembeni kommunikációjában. Nem véletlen, hogy nem Orbán Viktor, hanem a kormány kommunikációjáról írtunk, a miniszterelnök ugyanis még nem szólalt meg a „brüsszeli bürokratáknak” tett négypontos engedmény ügyében. Ami egyáltalán nem meglepő: Orbán minden kudarc, vagy meghátrálás bejelentését alsóbb szintre szokta kiszignálni. (A nyitó kép forrása: parameter.sk.)
Ezúttal Gulyás Gergelynek jutott a nem éppen megtisztelő feladat, hogy bejelentse: a kormány elfogadta az Európai Bizottság négy javaslatát, most már az ő térfelükön pattog a labda, rajtuk a sor, mikor jöhet létre a megegyezés, s főleg, mikor jöhet a helyreállítási alapokból nekünk járó pénz.
Orbán Viktor kormányának most mindennél jobban kell a pénz. Ezermilliókat tapsoltak el az áprilisi választás előtt, elsősorban propagandára, mindemellett olyan ígéreteket tettek (és részben teljesítettek), amelyekre nem volt fedezet. A háború sem tett jót az amúgy is megtépázott magyar gazdaságnak, ezért kellenek most a megszorítások, amiket persze az Orbán-kormány szóhasználatában legjobb esetben is kiigazításnak neveznek. Egyedül Varga Judit szólt ki a kánonból, amikor az Országos Bírói Tanács ülésén arról beszélt, hogy a költségvetésben nagyon nagy megszorítások vannak.
De erről is kiderült – mert Gulyás Gergely megmagyarázta –, hogy nem úgy kell érteni, ahogyan mindenki értette, hanem úgy, hogy a kormány önmagán kezdte a spórolást.
Ennek amúgy számos jelét láttuk: Orbán Viktor havi fizetését is csak kétmillió forinttal emelték, pedig növelhették volna többel is, az újonnan kinevezett honvédelmi miniszter pedig azzal nevezett be a takarékossági versenybe, hogy helikopterrel utazott a huszárok szilvásváradi lovasbemutatójára.
Maradt az, hogy mindenáron pénzhez kell jutni. Lehet hitelt felvenni, de ez még a mostaninál is jobban eladósítja az országot. Arról nem is szólva, hogy ebben az esetben meg kellene magyarázni az embereknek, hogy ha nálunk minden jó, mert mi mindent jól csinálunk, akkor miért kell nekünk megint a mások pénze. Ez az út nem járható, marad az, hogy ide a pénzt, ami nekünk jár.
Kérdés, hogy az Európai Bizottságban ülő hölgyek és urak – akik sokáig hajlandók voltak hülyének (na jó: naívnak) mutatkozni – mit szólnak mindehhez. Mert bár Gulyás miniszter szerint mi mindent megtettünk a megegyezés végett – még azt is vállaljuk, amivel nem értünk egyet – sokan gondolják úgy, hogy ismét a szokásos szemfényvesztésről van szó. (Az egykori pénzügyminiszter, Bokros Lajos szerint a kormány által Brüsszelbe küldött szöveg parasztvakítás).
Valóban: például, annak elfogadása, hogy 15 százalék alá csökkentik az egyetlen indulós közbeszerzések arányát, meglehetősen tág, a kijátszásra viszont kiválóan alkalmas javaslat. Mert ha egy tenderen Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, vagy a NER valamelyik nagyágyúja egymás ellen indul, és csak az egyikük nyer, akkor az már többszereplős kiírásnak minősül. (Egy másik tenderen majd az előbbinek a vesztese lesz a befutó).
Számtalan eszköze van a kormánynak arra, hogyan lehet kijátszani az eddig jóhiszeműnek mutatkozó Európai Uniót, illetve annak egyik legfőbb szervét, az Európai Bizottságot. Ennek a világnak azonban mostanra vége. És nemcsak azért, mert fogyóban a türelem, hanem mert Brüsszelben is érzik, hogy a pénz – amit az európai adófizetők azért adtak össze, hogy a felzárkózó tagországok fejlettebbé váljanak, mint amilyenek a csatlakozáskor voltak – nem végtelen.
Nem véletlen, hogy a Hírklikknek nyilatkozó Ujhelyi István szerint nem a négypontos javaslat elfogadása vinné előre az ügyet, hanem az, ha Magyarország csatlakoznék az Európai Ügyészséghez. Ennek azonban egyelőre semmi jelét sem mutatja a kormány, és ez az ellenállás mutatja meg igazán, hogy az elfogadott négy pontot – illetve azok megtartását – nem lehet komolyan venni.
Gulyásnak amúgy abban igaza van, hogy most az Európai Bizottság térfelén pattog a labda. Csak nem abban az értelemben, ahogy ő gondolja. A „brüsszeli bürokratáknak” most nem arról kell dönteniük, hogyan tudnák minél hamarabb aláírni a megállapodást, hanem, hogy továbbra is úgy tesznek-e, mintha elhinnék, hogy a magyar kormány – legalább ebben a négy pontban – jó útra tért.
Tippelni nem akarunk, hamarosan ebben is okosabbak leszünk. (Vagy nem).