Miért nem adom fel harcomat az amerikai demokráciáért? – ezzel a címmel írt hosszú véleménycikket a The New York Timesban Marton Kati, vagy ahogy nevét ismerik a világon, Kati Marton amerikai újságíró és számos könyv szerzője, aki legutóbb Angela Merkelről írt életrajzi művet.
Megrendítő képpel kezdi esszéjét: úgy börtönözték be édesapját az 1950-es években, hogy azt sem tudta, a felesége, Kati édesanyja a mellette lévő cellában van. A sötét évtizedek után megváltás volt a családnak is a rendszerváltás. Kati Marton Magyarországon járt Nagy Imre újratemetésén, és férjével, Richard Holbrook amerikai diplomatával is Budapesten kötött házasságot 1995-ben. Göncz Árpád egykori köztársasági elnök is a meghívottak között volt. Férje, Holbrook akkor, Bill Clinton elnöksége idején volt ENSZ-nagykövet, később külügyi államtitkár is, úgy fogalmazott, nemcsak Katit, de Magyarországot is befogadják a demokraták/demokráciák nagy családjába. Barátságot kötöttek Orbán Viktorral, aki az Operába (!) hívta őket vacsorázni, majd pedig Holbrook/Marton házaspár Orbánt látta vendégül New Yorkban. Az ifjú magyar politikus ott és akkor ismerkedhetett meg Soros Györggyel.
A régi, szép idők után, 2010-től Orbán váltott, hozzálátott az egypártrendszer kiépítéséhez. és mostanra ez az orbáni rezsim lett Trump számára a példaadó modell. Hogyan történhetett meg, hogy még Trump Orbán-imádata sem volt elég a szavazók elrettentésére? – kérdi írásában Kati Marton, miközben Voltaire-t is idézi: „aki képes elhitetni veled az abszurditásokat, az atrocitásra is képes rávenni”.
Félelmét is kifejezi Trump és környezete bosszújától, amit többször is fölemlít a szerinte elcsalt 2020-i választásokkor. Bár még nem börtönöznek be újságírókat az USA-ban, de az írónő fölidézi a jelenetet emlékeiből, amikor 1955-ben három ávósnak ő nyitott ajtót, amikor az édesanyját keresték. Akkor, hatéves kislányként visszament játszani a szobájába, s attól kezdve egy éven át nem látta az édesanyját.
És senki sem tudott akkor a világsajtóban ennek a szörnyű eseménynek hírt adni; már csak azért sem, mert az ő szülei voltak az utolsó, független újságírók Magyarországon – írja Marton Kati. És ők is csöndes foglyok voltak.
Most hálát ad a sorsnak, hogy disszidált szülei most nem látják, mi kezdődik Amerikában. Nem ismernének rá az országra. Szülei halála után meg tudta szerezni a rájuk vonatkozó titkos jelentéseket, amikből egyértelműen kiderül: szülei senkit sem árultak be, senkinek sem kockáztatták az életét. Fájt neki, amikor arról olvasott, hogy a nácik miként fosztották ki a családját, s tették őket földönfutóvá. Majd döbbenettel olvasta, hogy elkeseredésében édesapja öngyilkosságot is elkövetett.
Bár mindketten az emberiség két legrettenetesebb kísérletének, a nácizmusnak és a kommunizmusnak voltak az áldozatai, mindezek ellenére képesek voltak teljesen újraépíteni életüket az Újvilágban – zárja a The New York Timesnak írt véleménycikkét Marton. Ígéri, hogy nem menekül néma, belső száműzetésbe. Annakidején Washington budapesti különmegbízottja narancsot nyomott a kezébe, ő is ad majd képletesen egy narancsot egy olyan kislány kezébe, aki a szemérmetlen magyar állam politikai árvája lett.
Orbán Balázs a kínai Xinhua állami televíziónak adott interjűjáben arról beszélt, hogy szerinte mindenkinek, nemcsak Magyarországnak élnie kellene azzal a lehetőséggel, amit Kína kínál az elektromosautó-gyártás, a zöldenergia befektetései révén. Az uniós elnökség számukra egyik legfontosabb feladata az „ideológiától mentes” kínai együttműködés hirdetése és a büntető vámtarifák bevezetése elleni tiltakozás.
Az amerikai kulturális élet legnépszerűbb magazinja, a New Yorker interjút készített a Montreálban született, Londonban élő magyar származású Szalay Dáviddal, akinek utolsó regénye a hadsereghez szegődött, Irakot is megjárt magyar katona, István életét kíséri végig. A regény alapvetően hazánkról szól. Az iraki traumát feldolgozni nem tudó és reménytelenséget megtapasztaló István hosszas vívódás után elhagyja hazáját, és London felé veszi az irányt.
Trump győzelme szélesre tárja a szélsőjobb és a populizmus kapuját Európában is az illiberalizmus megerősítésével, az anti-woke ideológiával és a migránsellenes politikájával a kereszténység és a nacionalizmus köntösében – írja alapos elemzésében a CNN. Legfőbb szövetségesei közt a holland Geert Wildersen kívül megemlíti a német AfD/Alternatíva Németországért szélsőjobboldali pártot éppúgy, mint a francia Le Penéket, az olasz kormánypártot.
A megválasztott amerikai elnök első számú ideológiai szövetségesének Orbánt tekinti, aki – stílusosan – vodkával töltött poharát emelte Trump győzelmére. Még ha ők, Trump és Orbán egy pártközösségbe tartoznak is, politikájuk és nézeteik sok tekintetben eltérnek egymástól.
A CNN kiemeli Orbán Kína-politikáját, ami egészen biztosan árnyékot vet Trumppal való barátságára, ha a magyar kormányfő nem változtat nézetein, politikai gyakorlatán.