Kiss Imre igazgató szerint „a mi kiállításunknak egyénisége van – a kollégák lelkesedéséből és szakértelméből”. Valóban meghittebb, mint a világ többi kereskedelmi múzeumának nagyszabású készlete. „Ha egy kis pénzhez jutunk, újabb fejezeteket mutatunk be a ma is fontos kisvállalkozások történetéből; az MKVM évente 120 millió forint állami támogatást kap.
A kalmár-kiállítás első termeiben a 19. századi kereskedelem helyszíneivel, a vásárok és a vásározás történetével ismerkedhet a látogató. A bolt szavunk a boltívek alatti árusítóhelyet jelölte egykor. Átélhetjük a kis üzletek és a vegyeskereskedések, szatócsboltok hangulatát, a későbbi szakboltok árukészletét és kirakatait. A boltokhoz a 20. század elejétől kereskedőket is képeztek, megkezdődött a szakoktatás. A múlt század első felében már volt cukorkaautomata! Mivel a kereskedelem nem létezhet reklámok nélkül, a múlt században állították fel az első hirdetőoszlopokat, reklámtáblák jelezték a legjobb márkákat, és fölvillant az első fényreklám is. Az egykori, pesti Ősz (ma Szentkirályi) utcában volt Stühmer csokoládégyára és boltja. Megismerkedhetünk a valamikori papír- és írószer kereskedések kínálatát, a korabeli vaskereskedések árukészletével. Utóbbit most talán háztartási eszközök üzletének mondanánk, de évtizedekkel ezelőtt (miként ma is!) Vasedénynek hívták.
Képet kapunk az első áruházak világából: az 1898-ban, a Goldberger-fivérek által alapított Párisi Nagy Áruházról, majd 1925-től Divatcsarnoknak hívott elegáns, sokemeletes üzletről, az 1926-tól létező Corvin Áruházról. Bepillanthatunk a kínált termékeibe is. A Magyar Gazdaszövetkezet nyitotta meg 1898-ban az államosításig rendkívül életképes Hangya Szövetkezet boltjait.
Az újabb kiállítási terekben az államosítás utáni időszak emlékei sorakoznak, mint az Állami Áruház és az 1948-ban alakult a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt., rövid nevén: KÖZÉRT, melynek boltjai ABC-áruházakká „léptek elő”, majd a rendszerváltozás után sorra bekebelezték őket a magyar és nemzetközi márkák. Mára döbbenetesnek tetsző áraival, legendássá konzerválódott hirdetésével – Nincs karácsony Corvin nélkül – 1926-tól működött az ország egyik legnagyobb áruháza szerfölött gazdag, ám az 1950-es években meglehetősen szerény árukínálattal.
Ennek megfelelőek voltak a reklámok is, mint a „klasszikussá vált”: „Cipőt cipőboltból” (naná, a Vasedényből!). Érdemes az árakról is szót ejteni: a Bambi és Hüsi üdítő 4,20-ba, a Tokaji aszú 43 forintba, 6 üveg Kőbányai sör103, aCsillag cipőpaszta5, ababaszappan 6,1 kgkristálycukor 10,60 forintba került.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum kiállítása remek kereskedelemtörténeti összeállítás valamennyi korosztálynak. Miközben a korosabbak nosztalgiázhatnak a régi márkák láttán, az államosítás következményein, a fiatalok pedig elcsodálkozhatnak az egykori kereskedelmi kínálaton. Számukra érdekesség lehet a 20. század divatja, az ötvenes, hatvanas és a későbbi évek meglehetősen szerény áruválasztéka és a termékek ára. Ez utóbbi azonban akár csalóka is lehet, miután a havi fizetések, jövedelmek átlagosan nem érték ez az ezer forintot sem. Ehhez a manapság csekélynek (sokak számára semmiségnek) tetsző összeghez mérték nem csupán a bolti árakat, hanem a szolgáltatásokat és a hatalmas kedvezményekkel párosuló juttatásokat is. Az óvodai étkeztetés heti 10-12 forint, az üzemi ebéd (amelyet legtöbbször a gyár, a vállalat, az intézmény saját konyháján főztek) 2,50–4 forintba, a kéthetes szakszervezeti beutaló (teljes ellátással balatoni, hegyvidéki üdülőbe) 180-250 forintba került.
Az MKVM kiállításából kiderül, hogy kereskedelem az árutermelés és -csere, a társadalom fejlődésének, a kultúrának is része. Változása magán hordozza a korok szellemét, igényeit vagy éppen igénytelenségét. – A „tíztermes bemutató” Török Róbert kurátor és a múzeum valamennyi munkatársának találékonyságát, ízlését dicséri, köszönet érte.