A sokféle állat takarmányigényének kielégítésére 181 különböző takarmányféleséget használnak fel. Közülük számos a humán konyhából is ismerős lehet: almából 86 300 kg, körtéből 10 768 kg, friss cseresznyéből 2270 kg, friss szilvából 1680 kg, friss őszibarackból 1730 kg, szőlőből 680 kg, mazsolából 620 kg, sárgadinnyéből 2330 kg, narancsból 11 195 kg, mandarinból 2176 kg, citromból 398 kg, banánból 14 162 kg, kiwiből 148 200 darab, ananászból 312 kg, rostos gyümölcsléből 2276 liter, kakaóporból 114 kg, földimogyoróból 1206 kg, dióból 533 kg, sárgarépából 77 300 kg, céklából 16 927 kg, burgonyából 9138 kg, vöröshagymából 1098 kg, fokhagymából 106 kg, paradicsomból 3559 kg, csemege paprikából 1300 kg, kelkáposztából 2759 kg, fejes káposztából 4044 kg, fejes salátából 44 530 fej, uborkából 6284 kg, friss zöldborsóból 1000 kg, brokkoliból 643 kg, csöves kukoricából 14 970 darab, rizsből 6050 kg, zabpehelyből 2760 kg, kenyérből 5035 kg, háztartási kekszből 1051 kg, rozskenyérből 964 kg, mézből 851 kg, tojásból 94 620 darab, sajtból 941 kg, túróból 5867 kg, natúr joghurtból 7420 darab, gyümölcsös joghurtból 930 darab, nyers húsból 22 833 kg, mirelit nyers húsból 13 576 kg, kárászból 160 kg, heringből 14 995 kg, kagylóból 247 kg, tintahalból 5311 kg, polipból pedig 50 kg fogyott a 2010-ben.
A takarmányok másik része aligha jut szerephez az emberi táplálkozásban, de a gazdasági haszonállatok takarmányozásában széles körben felhasználják. Ennek meggfelelően zöld lucernából 209 500 kg-ra, lucernaszénából 76 370 kg-ra, árpából 5400 kg-ra, búzából 8548 kg-ra, zabból 3700 kg-ra, takarmányrépából 16 148 kg-ra volt szükség tavaly. A legnagyobb mennyiségben a réti szénát kellett beszerezni, ebből összesen 355 675 kg fogyott.
Természetesen a pesti állatkert lakói olyan takarmányféleségeket is fogyasztanak, amelyek felhasználása a gazdasági haszonállatok tenyésztésekor sem jellemző, így az átlagember ezekkel leginkább csak a kisállat-kereskedésekben találkozhat. Az ebbe a körbe tartozó takarmányok közül tücsökből 104 200 darab, sáskából 69 500 darab, „lisztkukacból” (lisztbogár lárvájából) 3890 liter, gyászbogárlárvából 93 kg, „csontkukacból” (légylárva) 27 kg, földigilisztából 30 kg, csővájó féregből (Tubifex sp.) 162 liter, vörösplanktonból 65 kg, tüskés bolharákból (Gammarus sp.) 2395 kg, „sóféregből” (Artemia sp.) 155 kg, „sóféreg” petéből 8 kg, hasadtlábú rákból (Mysis sp.) 295 kg, küklopsz-rákból (Cyclops sp.) 80 kg volt az éves fogyasztás.
Technikai okok miatt a takarmánybeszerzéshez számítják a 202 860 kg-nyi szalmát, amelyet nem annyira az állatok etetésére, hanem almozásra használnak, valamint a 10 600 kg tengeri sókoncentrátumot is, ami a tengervíz előállításához szükséges.
Az állatok takarmányának egy része (elsősorban az olyan tömegtakarmányok, mint a zöld lucerna vagy a réti széna) a beszállításkor közvetlenül az állatházakhoz érkezik. Ennél sokkal jellemzőbb azonban, hogy az egyes állatházak részére a központi takarmánykonyhában állítják össze a szükséges takarmányadagot. Ugyanott központilag meg lehet oldani azoknak a takarmányoknak az előkészítését, ahol főzésre vagy párolásra van szükség. Az állatházanként összeállított takarmánymennyiséget a reggeli órákban kiszállítják az egyes állatházakhoz, ahol a takarmány további előkészítése az állatgondozók feladata.
Az egyes állatfajok állatkerti takarmányadagját az adott faj természetben jellemző étrendjéhez igazodva, illetve az elmúlt 145 év során összegyűjt tapasztalatok alapján állítják össze. Természetesen az oroszlánok nem zebrát kapnak enni, és a kenguruk számára sem szerezne be a csak Ausztráliára jellemző, a Triodia nemzetséghez tartozó fűféléket. Erre azonban nincs is szükség, hiszen az egyes állatok takarmányigényét meghatározó energia- és táplálóanyag-tartalom más, könnyebben beszerezhető takarmányokkal is kielégíthető. A fókák és a pingvinek tápláléka nem helyettesíthető mással, nekik mindenképpen tengeri halat kell adni.
A legtöbbet az elefántok eszik: naponta egy-egy állat akár mázsányi zöld lucernát, lucernaszénát vagy réti szénát, sárgarépát, almát, főtt rizst és más efféléket is elnyelhet. A legváltozatosabb az emberszabású majmok menüje: a sokféle gyümölcs és zöldség mellett mézet és tejtermékeket, például joghurtot is kapnak. A legszúrósabb takarmány az akáclomb, ez elsősorban a zsiráfok kedvenc csemegéje.
Növényevő, ragadozó, mindenevő
Az állatokat, köztük is elsősorban az emlősöket táplálkozásuk szempontjából hagyományosan három csoportra osztják: növényevő, ragadozó és mindenevő táplálkozásúakra. A felosztás ugyan nem alaptalan, ám a kérdés túlzott egyszerűsítésével jár. Ez könnyebbséget jelenthet, mondjuk, az oktatásban, ám a kérdéssel tudományosan foglalkozó táplálkozás-élettan és táplálkozás-ökológia művelői ezzel a felosztással éppúgy nem elégedhetnek meg, ahogyan az állatkerti állatok gyakorlati takarmányozásával foglalkozó állatkerti szakemberek sem. Jól példázza ezt az a tény, hogy John F. Eisenberg (1935–2003) amerikai zoológus egyedül az emlősök körében a táplálkozáshoz való alkalmazkodás 16 fő irányát különböztette meg.