Annak ellenére drasztikusan alacsony az új vállalkozások túlélési rátája, hogy a kényszertörlések szüneteltek a koronavírus járvány ideje alatt.
A koronavírus-járvány miatt tovább romlott az újonnan alapított cégek túlélési aránya – mondta Pertics Richárd, az Opten céginformációs szolgáltató elemzője. Az ötéves túlélési arányt tekintve tavaly a 2015-ben alapított cégek 72 százaléka működött.
A vállalkozások túlélési rátája az alapításukhoz mért 5, 10, 15, 20 éves intervallumban
Az ötéves túlélési arányokat tekintve, a 2000-es évek elején alakult/alapított vállalkozások teljesítettek a legjobban: az abban az időből származó társas vállalkozásoknak még több mint 85 százaléka élte meg az 5. évfordulóját. Ez az arány napjainkra még a 70 százalékot sem éri el. Azaz: 10 új vállalkozásból legalább 3 elhullik még az alapítása utáni öt éven belül. A romló tendencia másokra is jellemző. A 10 éves túlélési esély a múlt években 65-ről 46 százalékra csökkent; 15 éves intervallumot nézve is látványos a hanyatlás.
A vállalkozások életében akár „matuzsáleminek” számító 20 évet már csak 35-37 százaléka éri meg. A túlélési arányokat tekintve: az ezredforduló táján alapított vállalkozások teljesítettek a legjobban. A 2000 előttieknek még nagyobb része maradt meg hosszú távon, az utánuk következők viszont már csak rövid távon mutattak állóképességet.
A gazdasági környezeten és a vállalkozók felkészültégén kívül számos technikai hatás is meghatározza a vállalkozások életképességét. Ilyen például az adózási és cégjogi szabályozás. Tömegesen szűnhetnek meg vagy alakulhatnak át vállalkozások akkor, ha egy másik vállalkozási formában kedvezőbb lehetőség nyílik a működésre. A KATA (= kisadózó vállalkozások tételes adója) -szabályozás például az egyéni vállalkozási forma irányába terelt sok vállalkozót, és a törzstőke-kötelezettség változása is mozgatott vállalkozásokat egyikből a másik formába. Ha egy cég nem szűnik meg, attól még a piacon nem feltétlen marad aktív. Tízezrével vannak alvó vállalkozások, amelyek nem jelennek meg ugyan a megszűnt cégek között, ám ideiglenesen kivonultak a piacról.
A hosszú távú túlélés arányánál mind nagyobb az „egészséges lemorzsolódásé”, miután a sikeres, növekvő vállalkozások életében megjelenhetnek befektetők vagy egyéb komoly üzleti lehetőségek, amelyek eredményeképpen összeolvadások, felvásárlások, átalakulások történnek. Ilyen esetekben a gazdasági tevékenység nem szűnik meg ugyan, csak új vállalkozási formaként folytatódik.
A technikai hatásokat figyelembe véve még mindig lesújtó a friss vállalkozások rövid élete. Válsághelyzetben ráadásul még több a tartalmas üzleti terv nélküli kényszervállalkozások aránya.
A fluktuáció miatt a hazai cégbázis tetemes része igen fiatal. A társas vállalkozások 43 százaléka 10 évesnél fiatalabb. A mainál egészségesebb cégszerkezet esetén az eloszlásnak az idősebb cég-korosztályok felé kellene mutatnia az idő előrehaladtával. Szerencsére vannak jó példák is. A 25 évesnél idősebb vállalkozások aránya fokozatosan növekszik: az összesnek mintegy tizede tartozik ebbe a kategóriába.
A hazai társas vállalkozások életkora: 5 évesnél fiatalabb: 24,99, 5–10 éves: 18,68, 10–15 éves: 18,13, 15–20 éves: 12,75, 20-25 éves: 15,10, 25 évesnél idősebb: 10,44 százalék. A csökkenő túlélési arányok mellett érdemes azt is kiemelni, hogy a friss vállalkozások egy része már igen fiatalon rangos nagyvállalkozássá erősödik. A 2013–15 között alapított cégek 1 százaléka 5 év működés után már 1000 millió forintnál nagyobb éves árbevétellel zárt. Ez az előző években ritkaságnak számított.
A fiatal vállalkozások magas lemorzsolódási aránya tehát nem nevezhető általánosnak, inkább a differenciálódás a jellemző az elmúlt évekre. A sok, zsenge éveiben törölt vállalkozás mellett egyre több a sikeres, új szereplő a nagyvállalatok körében is.