Az erőegyensúly ezáltal az olyan államok javára tolódik el, lásd Magyarországot, Ausztriát és Görögországot, amelyekkel a Kreml kiépítette a kapcsolatokat. Közben Brüsszel belefáradt a megtorló intézkedésekbe. Ha eltörlik őket, akkor az unió elismeri, hogy az oroszoknak joguk van tetszésük szerint bárhol beavatkozni, bármely területet megtámadni. A tekintélyelvűség legyőzi a liberális demokráciát.
Azután itt van a félelem, hogy mások is követik a brit példát. Putyin nem véletlenül támogat a földrészen olyan euro-szkeptikus csoportokat, mint a Jobbik. Ráadásul, ha az elnök gyengeséget tapasztal Brüsszelben, akkor kísértést fog érezni újabb agressziókra. Ő van lendületben. Elnyomó stílusa másokat is megihletett. A tekintélyelvű Orbán Viktor arra szólította fel országát, hogy adja fel a liberális demokráciát és legyen „illiberális állam”, mint Oroszország. A Brexit miatt elakadt az egységes és szabad földrész megteremtésének folyamata. Az EU gyengébb, az orosz hatalom erősebb lett.
És ezt Putyin biztosan tudja.
Az álcázott putyinista bértollnokok a tárgyilagos újságírást fenyegetik Magyarországon – erre figyelmeztet a Heinrich Böll Alapítvány portálján megjelent írás, hozzátéve, hogy jó dolguk van ezeknek a trolloknak: a Kreml-barát, bevándorlás-ellenes oldalakat naponta sok ezren látogatják, csak éppen gyakran nem tudják, hogy nem pártatlan híreket, sőt nem ritkán kifejezetten álhíreket olvasnak.
A szerző, Simon Krisztián megjegyzi, hogy a jobboldal szinte már a rendszerváltás óta bizalmatlan a nyugatinak, illetve liberálisnak minősített orgánumokkal szemben, ám amióta Orbán Viktor összeszűrte a levet Putyinnal, a szélsőjobb pedig nyíltan rokonszenvezik a Kremllel, a jobboldali politikusok szemében még inkább felértékelődött az orosz típusú propaganda. Ehhez most a mérsékeltebb média is betársult a jobboldalon.
A Political Capital tanulmánya szerint a Jobbikhoz közelálló portálok, mint pl. a Kurucinfo csaknem feltétel nélkül támogatják a putyini politikát. Ezek az oldalak gyakran kapnak támogatást az orosz titkosszolgálattól. A Transparency International segítségével készült elemzésből pedig az derül ki, hogy legalább 90 „híroldal” kiemelten foglalkozik az orosz propagandagépezet által bevetett témákkal, mások pedig álhíreket terjesztenek, hogy megingassák az olvasók bizalmát a nagy hírforrások iránt. Azt persze nehéz kideríteni, hogy itt szervezett kampányról, vagy csupán arról van szó, hogy a munkatársak Putyin lelkes hívei. De bizonyos kapcsolatokat ki lehet mutatni.
A Fidesz és a Jobbik vezetői láthatóan elhatározták, hogy Oroszországot barátnak kell tekinteni, de tapasztalni részükről igazi odaadást is Putyinék iránt, miközben a nagy tömegek nem osztják ezt a szimpátiát. A pártos források mindenesetre azt sulykolják, hogy a moszkvai kormány józan és fontos szereplő a nemzetközi politikában. De az Echo tv is sokszor folyamodik hamis hírekhez, amiből az derül ki, hogy ez a fajta hozzáállás milyen könnyen átterjed a fő médiára. A végén már maguk az újságírók sem tudják melyik forrásnak lehet hinni, hát akkor az olvasók!
A SüdWestPresse dél-német regionális lap azon tanakodik, vajon széttöredezik-e a Visegrádi Csoport, miután Prágában egy befolyásos kormánytanácsadó felvetette, hogy Csehországnak ki kellene lépnie a szervezetből. Jiří Pehe arra reagált, hogy Zeman elnök felvetette: népszavazással kellene dönteni az ország uniós és NATO-tagságáról.
A szakértő ezzel szemben úgy véli, hogy a négy országot napjainkban már nem sok köti össze: a magyarokat és a lengyeleket olyan kormány irányítja, amely a 2. világháború előtti és alatti autokrata időket idézi, de nagyjából hasonló mondható el Szlovákiáról is. A csehek viszont már régen is mások voltak, mentalitásuk, ipari hagyományaik folytán kilógtak ebből a sorból. És a menekültválság ügyében is sokkal visszafogottabbak, mint a többiek. A V4-ekre Nyugat-Európa úgy tekint, mint ahol hiányosságok vannak a demokráciában, és amelyek szívesen fogadják a gazdag uniós tagok támogatását, de ők maguk nemigen szolidárisak.
A cseheknek ilyenformán árt, ha a másik 3 országgal veszik őket egy kalap alá. Amit Pehe kifejtett, az csupán gondolatkísérlet, de miután a szudétanémetek lemondtak elkobzott tulajdonuk visszaszerzéséről, Csehország hirtelen a barátjának tekinti Bajorországot. Lehet, hogy inkább, mint eddigi szövetségeseit.
A BBC budapesti tudósítója megerősíti: a magyar hatóságok nem csak azokat toloncolják vissza Szerbiába, akiket a határtól számított 8 km-es zónán belül fognak el, olyanokkal szemben is alkalmazzák ezt az eszközt, akik eljutottak akár már Budapestre is. A határ mentén 10 ezer katona és rendőr van szolgálatban, hogy távol tartsa a menekülteket. A kizsuppolás általában éjjel zajlik, a szögesdrótba épített ajtókon keresztül. A túloldalon viszont több mint ezren torlódtak fel, napközben a hőmérséklet időnként eléri a 37 fokot. A hevenyészett táborokban rettenetesek a körülmények.
Röszkénél most már 12 mobil vécé van, de a 850 embert kiszolgáló két csapnál minden reggel hosszú sor alakul ki. A múlt héten egy tízéves afgán gyerek belefulladt a közeli tóba, az UNHCR tárgyal a szerb és a magyar féllel, hogy hol temessék el.
Akiket viszont visszaküldtek, azok közül sokan súlyos bántalmazásokról számolnak be. Az Orvosok Határok Nélkül helyi képviselője sorolja, hogy gumibotok okozta sérüléseket, vágásokat és kutyaharapásokat kellett kezelnie.
A svájci konzervatív-liberális lap, a Neue Zürcher Zeitung a félre csúszott magyar politika jelképének minősíti, hogy Orbán Viktor a budai várban rendezi be új rezidenciáját, így kíván a város, az emberek fölött trónolni. A karmelita kolostor átépítése megint csak olyan terv a miniszterelnök részéről, amely sokak bírálatát kelti. Megfigyelők arra figyelmeztetnek, hogy a kormányfő azt akarja megmutatni, hogy folyamatosság áll fenn a Horthy-rendszerrel.
Építészek szomorúan fogadják, hogy a Várnegyed eredetileg a kultúrát és az idegenforgalmat szolgálta volna, ám most megalomán kormányzati központtá alakítják át.
De másfajta szimbolika is tetten érhető: az új székhelyről remekül rá lehet látni az Országgyűlésre, ami tökéletesen jelképezi, hogy a parlament Orbán alatt puszta végrehajtó szervvé fokozódott le. Gyakran teljesen meglepő javaslatokat dobnak be, majd azokat rohamtempóban átverik a törvényhozáson.
És akkor még nem szabad megfeledkezni a vár-terv gazdasági üzenetéről. Az urambátyám-rendszer gyanúját erősíti, hogy Orbánnal baráti kapcsolatot ápoló vállalkozók az utóbbi években feltűnően sok közmegbízást nyertek el. Vagyis nem a piac dönt, pedig ez jócskán árt a gazdaságnak. És többnyire tényleg nem jó az, ha domináns politikusok trónolnak mindenen.
Tragédia lenne, ha a Brexit összeurópai lázadás kiindulópontja lenne a liberális elittel szemben – olvasható az osztrák Die Presse vendégkommentárjában. A történelemben ugyanis először fordulna elő, hogy Nagy-Britannia az illiberalizmus élére állna. Erre figyelmeztet a New York-i Bard College egyik professzora.
Ian Buruma, akinek szakterülete a demokrácia és az emberi jogok, rámutat, hogy a szigetország egy csapásra elvesztette a róla alkotott képet, mármint hogy a szabadságot és a toleranciát testesíti meg. És a pusztítás fertőző lehet. Európában sokan mondják, hogy Brüsszel diktatúra, csak éppen ők a legtöbbször Le Pen, Wilders és más populista uszítók hívei. Ezek a politikusok népszavazásokat akarnak, hogy megingassák a kormányokat, félelmet keltsenek a népben és így kövezzék ki a hatalomhoz vezető utat a maguk számára.
Az uniónak sok hibája van, de nem válik a szabadság javára, ha éppen azokat az intézményeket rombolják le, amelyeket a 2. világháború romjain építettek fel. Paradox, hogy a megoldás a németek kezében van, de úgy tűnik, hogy ők jobban megtanulták a történelem leckéjét, mint nagyon sok brit.