Az UNESCO azzal a céllal kezdte el 1992-ben a Világemlékezet-programot (Memory of the World Programme), hogy segítse a tagországokban fellelhető egyetemes értékű ritka, veszélyeztetett, írott vagy audiovizuális dokumentumok, gyűjtemények azonosítását, megőrzését és széles körű megismertetését. A program létrehozását az a felismerés indokolta, hogy könnyen megsemmisülhet az emberiség dokumentum-örökségének jó része, ha nem szentelnek kellő figyelmet és energiát a védelmére. A háborús és társadalmi megrázkódtatások, a megfelelő anyagi források, a figyelem és a tudatosság hiánya ugyanis egyre nagyobb veszélyt jelentenek az örökségi, információs emlékekre.
A júniusi döntés eredményeként Magyarország már hat dokumentummal képviselteti magát a Világemlékezet-listán: 2001-ben Tihanyi Kálmán „Radioskop” néven benyújtott szabadalmi kérelme, 2005-ben a Bibliotheca Corviniana, 2007-ben a Tabula Hungariae, 2009-ben az MTA könyvtárában őrzött Kőrösi Csoma Sándor Archívum és Bolyai János Appendix című műve, az idén Semmelweis felfedezése a gyermekágyi lázról és aszeptikus prevenció bevezetéséről iratkozott fel a nemzetközi listára.
