Ezért azután tiltakozik a politikus ellen. Magas kora ellenére jóformán nincs olyan tüntetés Magyarország antidemokratikus átalakítása ellen, amelyen Mécs ne lenne ott. Pár napja a Népszabadság miatt a sajtószabadság korlátozása ellen demonstrált. Vasárnap pedig megint kimegy az utcára. Azt mondja, egész életében reménytelen harcokat vívott, de nem hagyja abba. 

Az utóbbi időben gyakran kellett Orbán Viktor eszébe idézni, hogy 1956-ban 180 ezer ember menekült el az országból – adja tudtul a német közszolgálati rádió, a Deutschlandfunk. Ám a hét végi ünnepségeken nem lesz téma, hogy ezeket az embereket az európai államok szolidárisan befogadták. Az emlékbizottság elnöke, Schmidt Mária, az udvari történész azt mondja, azt az érzést igyekeznek továbbadni a későbbi nemzedékeknek, amikor egy nemzet a szabadságért és a függetlenségért küzd. Ez nagyon is beleillik a hivatalos célokba, mert a kormányfő szerint Magyarország a szabadságharcosok népe. Saját magát is úgy állítja be, hogy az ország önállóságát védelmezi az unióval szemben.

Ám az előkészületeket beárnyékolta az állítólag 165 ezer euróért megvett Desmond Child-dal körüli botrány. Mármint hogy nem eredeti szerzeményről van szó, és akkor még ott van a félreérthető szöveg, mármint hogy Magyarország halszagú. Rainer M. János történész azonban nem érti a felzúdulást, mert annak idején a felkelők tényleg halszagúak voltak, hiszen az olcsó konzervet ették a gyárudvarokon. Halszagot és életet árasztottak. 

Az Amnesty International szakértője szerint Magyarország megfeledkezik a történelemről, amikor rosszul bánik a menekültekkel, hiszen 60 évvel ezelőtt más államok örömmel fogadták az érkező magyar tömegeket – olvasható a Time magazinban. Gárdos Tódor emlékeztet arra, hogy akkoriban Ausztria még nem tért magához a háborús pusztításokból, egyáltalán nem volt felkészülve a hatalmas emberáradatra, mégis menedéket, ételt-italt adott minden rászorulónak. Csaknem 40 ország segített neki, hogy Jugoszláviával együtt gondoskodni tudjon a 200 ezres tömegről. Majd megszervezték az átköltöztetésüket, ideértve még Ausztráliát is.

Az egykori fogadtatás éles ellentétben áll azzal, ahogyan Magyarország ma viszonyul a háború által elűzött migránsokhoz. kemény törvényekkel, szögesdróttal. Belgrádban és határnál a hideg ellenére 1500-an alszanak sátrakban, bebocsáttatásra várva. A magyar hatóságok sok menedékkérő ellen erőszakot alkalmaznak, jogellenesen átrakják őket Szerbiába, vagy őrizetbe veszik őket. A rendszer nyíltan az elutasításra szolgál. Ha valaki mégis bejut, a legtöbbször abban sincs köszönet.

A népszavazás megmutatta a mélyben meghúzódó idegengyűlöletet. Amikor kiderül a nyilvánvaló jogsértés és a menedékérőkkel szembeni szégyenletes bánásmód, Orbán Viktor azzal dicséri a módszert, hogy más országoknak is követniük kellene azt. És sajnos, másutt is átvették, hogy távol tartsák a menekülteket, ahelyett, hogy oltalmat nyújtanának nekik. Az európai kormányok és a Bizottság nem foglalkoznak a magyar jogszegésekkel, illetve nem ítélik el a gyűlölet teli kijelentéseket, így nem tesznek meg mindent a bajban lévő emberek szenvedéseinek enyhítésére.

A The Washington Post szerkesztőségi állásfoglalása szerint nem kellene megengedni, hogy az autoriter hajlamú Orbán Viktor befejezze a nagy művet, azaz felépítse rendszerét és ily módon tekintélyuralmi politikai alternatívát kínáljon a Nyugaton belül. A politikus az elmúlt időszakban sorra került kínos helyzetbe. Először is a népszavazáson elszenvedett kudarc miatt. Utána következtek a Népszabadság leleplezései Matolcsyról és Rogánról, aminek az lett a vége, hogy a tulajdonos felfüggesztette a lap megjelenését. Ám az újságírók és ellenzéki pártfogóik feltételezik, hogy ez csupán az utolsó húzás Orbán részéről az ellenzék megfojtására, az illiberális demokrácia megteremtésére. A média ellenőrzése a kormányfőnek 2010 óta stratégiai célja. A köztévét és az MTI-t propagandagépezetté változtatta. Az állami hirdetések a Fidesz-barát orgánumok megtámogatására szolgálnak, viszont éhen hal az, aki ellentmond.

Oroszországhoz és Venezuelához hasonlóan egyes szerkesztőségeket hatalom közeli oligarchák vettek meg és hivatalos szócsővé alakítják át őket. A Népszabadság ügyében a lényeg, hogy megszűnt az egyik utolsó olyan orgánum, amely hajlandó volt feltárni a korrupciót és szóvá tenni Orbán visszaéléseit. Az EU- és NATO-tag Magyarországon egy országos napilap, egy rádió, egy tévé, valamint pár internetes oldal maradt, amely bíráló cikkeket közöl a hatalomról – állapítja meg a vezércikk.

A német és a francia alkotmánybíróság vezetője arra figyelmeztet, hogy széteshet Európában a demokrácia, megsemmisülhet a jogállam, különösen Magyarországon és Lengyelországban – írja a Süddeutsche Zeitung. Andreas Vosskuhle és Laurent Fabius nagy aggodalommal figyeli, ami a két országban történik. Hiszen ahol korlátozzák az Alkotmánybíróság jogkörét, ott a jogállam lényegét támadják. A közös interjúban a német főbíró hangsúlyozza, hogy az uniónak világosan meg kellene jelölnie, miként kívánja érvényesíteni a jogállami elveket. Mert ahol nincs hatékony ellenzék, szabad választás és erős sajtó, ott nem képes virágozni a demokrácia. Az újság hozzáteszi, meglehetősen szokatlan, hogy a két legfontosabb EU-állam Alkotmánybíróságának vezetői közösen és ilyen élesen foglalnak állást a földrész politikai kérdéseiről.

A magyarok 56-ban a menedékjog haszonélvezői voltak, ma viszont elutasítják a menekülteket – így a Reuters. Annak idején 200 ezren hagyták el az országot, kihasználva a világ leghatékonyabb áttelepítési programját. Napjainkban nagyon sokan az ausztriai traiskircheni táborban várakoznak a továbbutazásra azok közül, akik Magyarországon át jutottak el a nyugatra. Ám az osztrákok, akik megélték mind a két hullámot, azt mondják, itt véget is érnek a történelmi párhuzamok. Az aggályok egy része egybeesik azzal, amit Orbán Viktor hangoztat az Európa jövőjét fenyegető veszély ügyében. Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke viszont arra mutat rá, hogy a kulturális és vallási különbségek hangoztatása az egykori és mai menekültek között, nem mentes a rasszizmustól. Az elutasító hozzáállás sokakat bosszant azok közül is, akik 60 éve kényszerültek külföldre. Merthogy a menekült az menekült, aki elvesztette otthonát, országokon utazott át, határokon jutott keresztül. Sorsa a bizonytalanság, a várakozás.