A látott történettel kapcsolatban mindenekelőtt két dologra kell kitérnem. Az egyik, hogya magyarcímadás ezúttal meglehetősen félrevezető. A legenda szó jelentése vallási tárgyú, különösen valamely szent életéről szóló csodás történet, kiszínezve elbeszélt mendemonda, de semmiképp sem maga a legendás személy, még akkor sem, ha szokás olyasmit mondani, hogy „X. Y. egy élő legenda”. Ebben a filmben egyetlen legendáról sincs szó, nem hogy ötről, és még ezeknek az alakoknak a „legendás” volta is erősen megkérdőjelezhető. Ne segítsük előa magyarnyelv úton, útfélen tapasztalható romlását!
A másik gond az, hogy William Joyce író-illusztrátor azt vette a fejébe, hogy a történetben olyan mesebeli, világképi karaktereket hoz össze, akik a maguk „mitológiájában” sose találkoznak, logikailag és fogalmilag semmi közük egymáshoz. Állítólag az ötlet onnan származik, hogy sok évvel ezelőtt hatéves kislánya azt találta kérdezni édesapjától, hogy a Mikulás és a Húsvéti Nyúl barátok-e? A kérdés gondolkodóba ejtette az író-illusztrátort, s miután jól megrágta a dolgot, igennel válaszolt, és színes esti meséket kezdett szőni. Ettől még akár logikailag működhet is a dolog. Lehet, hogy Amerikában mindez evidens, csak éppen az egyes kultúrkörök mese-, vagy hiedelemvilágában nem mindig azonosak a szereplők, ami jelen esetben zavaróa magyarnézőknek, és még zavaróbb emléknyomokat hagy majd az apró fejekben.
Van itt egy harcias Húsvéti Nyúl (Easter Bunny) aki tojásokat fest, – leginkább őrá lehet ráfogni, hogy az, ami. Van aztán egy mikulásféle „Északi”, aki karácsonykor rénszarvasok vontatta szánon viszi a gyerekeknek a Jetik (!?) és csörgősipkás manócskák által készített játékokat. Ugyanakkor kinézetre nem is Mikulás (Santa Claus), mert leginkább az orosz Télapóra (Gyed Maróz = Fagy apó) hasonlít kozák öltözékével és utalásaival. Ez a kardokkal hadonászó, sűrűn tetovált karú, Hulk Hoganra emlékeztető pankrátor-mikulás is kis jóakarattal még csak-csak beilleszthető a mi ajándékosztói fogalmi körünkbe. Csak a továbbiakban itt van egy jelnyelvvel kommunikáló homokember (Sandman), afféle álommanó, aki bizonyos nyugati kultúrákban aranyló homokként álmot hint a gyerekek szemére, de őa magyarkultúrkörben nem létezik. Aztán sose hallottam róla, de lehet, hogy a tengerentúlon van egy bizonyos Fogtündér (Tooth Fairy) is, aki, mikor a gyerekek kihullott tejfogukat a párnájuk alá teszik, ő álmukban ezeket begyűjti, és cserébe ajándékot, vagy pénzt hagy ott nekik. Ez az ember alakú kolibri lány apró tündér hasonmásaival dobozokba gyűjti a tejfogakat, amelyek a gyermek múltját rejtik. Nálunk ilyen mesefigura ugyancsak nincs, viszont a film egyik alapelve szerint a világ valamennyi gyermeke ezekben hisz. Ezért – ahogy a történet mondja –, ők „a Gyermekkor Őrzői” és ez a hit élteti őket. Ezt a négy, merőben más minőségű fantázia-alakot.
(Eztán ezeket is át kell majd vennünk, mint a Halottak Napját nevetségessé tevő Halloweent, meg a Bálint napot kiszorító Valentin-ünneplést?)
Aztán itt van a főhősnek mondható Dér Jankó (Jack Frost), akit szerencsésebb lett volna Fagy Jankónak nevezni, ugyanis ez a jókedvet megtestesítő, több száz éves kamasz, hozza a film szerint a telet, fagyot, iskolai hó-szünetet, és rajzol jégvirágot az ablakokra, nem pedig a Télapó. Jankónak az a baja, hogy a meg sem jelenő Holdbéli Ember, (már megint egy máshonnan előkapott, ismeretlen mitológiai személy), aki állítólag mindent irányít, leirányította őt a Földre, boldogan csúszkálna, hógolyózna is a gyerekekkel, csakhogy legnagyobb bánatára őt senki sem látja, mert egy gyerek sem hisz benne.
Negatív pólusnak is kell lenni, különben nincs összecsapás, ezért írónk megteremti a Szurok (Pitch) nevű, félelmet és lidérces álmokat fekete kísértetlovakon hozó, meglehetősen emberi mumust, aki kiszabadulva az ágy alól, ahová száműzték azért küzd, hogy megsemmisítse az örömöt, álmokat, csodákat képviselő Őrzőket, és helyükbe a félelmet hozza el a világra. Ha a gyerekek csalódnak, mert a Húsvéti Nyúl nem hoz tojásokat, a Mikulás meg játékokat, ha a Fogtündér nem lopja ki párnájuk alól a tejfogaikat, és a Homokember szép aranyló álmai helyett fekete lidércálmok gyötrik az alvókat, ezért már nem hisznek ezekben a „pozitív” hősökben, akkor Szturok győzött. Ezért a Holdbéli Ember összehívatja az amúgy elfoglalt őrzőket, ráadásul odacitáltatja Dér Jankót is, mint potenciális legfőbb őrzőt (?), hogy egyesült erővel küzdjenek meg a mumussal.
Jankónak, aki nem emlékszik a saját múltjára sem, nem fűlik a foga az őrzőséghez, inkább a csínytevéseken jár az esze, de aztán azzal motiválják, hogy ha megtudja, hogy ki is ő és mi tett egykor, akkor ő is látható lesz azoknak, akik majd hisznek benne. És az ő titkát is egy dobozba zárt tejfoga rejti. Dér Jankó tehát a küzdők élére áll…
Vannak aztán a filmben a mesealakokon túl jól karakterizált, aranyos gyerekek is, akik közül Jamie Bennett hisz a leginkább ezekben a fantázialényekben, ezért amikor a Földgolyón mindenütt kihunyt már a hit fénye, ő tartja életben a mesealakokat, sőt ő látja meg először Dér Jankót is, hitet adva nekik a további harchoz.
A jók csapata végül legyőzi az árnyalakot és vele a félelmet, a gyerekek tovább hihetnek a fantázia szülte pozitív lényekben, akik ismét teszik a dolgukat, de előbb Jankó is hivatalosan leteszi az őrzői esküt. Megvan a happy end, lehet hazamenni!
Miközben eddig az tűnhetett ki kritikámból, hogy itt forgatókönyvileg mennyi zavaros elemmel kell megküzdenie a gyermek és felnőtt nézőnek, érdekes módon a film mégis élvezhető. Ha az ember átküzdi magát azon a kissé unalmas első részen, amíg tisztába teszi magában, hogy ki kicsoda, ki kivel van és mit képvisel, és ezzel elfogadja az idegen kultúrkörbeli játékszabályokat, azután már egyre élvezhetőbb minden, hiszen az alapgondolat egyszerű: ne hagyjuk, hogy a tiszta szép álmokat és csodákat legyűrjék a félelmeink! (Csak ami ráépül, sajnos az túlbonyolított.)
Nagyon kedves az a képi világ, amelyben ezek az emberi alakok és fantázia lények mozognak, és bennük, magukban is sok az ötletesség. Az író nyilvánvalóan el akart szakadni bizonyos sablonoktól, csak hát a karakterek egy része behatárolt. Ezért sokkal érdekesebb pl. Jankó és Szurok magányosságának sorsközössége, mint a Mikulás játékgyártása, vagy a Húsvéti Nyúl tojásfestése.
A film nagy erénye a humor, amely mind képi, mind verbális vonalon végig jelen van. Nem csupán a szereplők cukkolják állandóan egymást, de az olyan ötletek, mint a csörgősapkás piros manók egyénítettsége, a Jetik őrületbe hajszolása azáltal, hogy mindig más színre kell fessék az ajándékokat a Mikulás szeszélyei szerint, a hősködő Húsvéti Nyúl nyuszivá változása és számos egyéb részlet igen szórakoztatóvá teszik a látványt, amit külön fokoz az egyik legrealisztikusabb háromdimenziós technológia, a Tru 3D, amely ugyancsak elkápráztathatja a kis nézőket.
Erénye a forgatókönyvnek és a megvalósításnak, hogy a félelemkeltés megmarad egy józan határon belül, és a harcok nem mennek bele horrorisztikus és szadisztikus akciófilm elemekbe, ami sajnos nem mondható el sok más, gyerekeknek szánt filmről.
Nagyon friss és szellemes Az öt legenda zenéje és hangszerelése – Alexandre Desplat munkája – amelyben számos nemzeteket összekötő dallammotívum és nem épp szokványos hangszer is felismerhető.
A animációs filmeket kísérő sillabuszokban előszeretettel hivatkoznak arra, hogy milyen világsztárok kölcsönzik hangjukat a hősöknek, (itt pl. Alec Baldwin, Jude Law stb.), de ennek szinkronizált film esetében semmi jelentősége. Maradjunk abban, hogya magyarváltozatban Csuja Imre, László Zsolt, Csuha Borbála, Fehér Tibor, Stohl András és a többiek is mindent megtesznek a film sikeréért.
Az öt legenda 97 perce valószínűleg sok családot be fog csábítani a moziba, akik feltehetőleg kevésbé nézik majd kritikus szemmel a filmet, mint én, és felhőtlenebbül fognak szórakozni rajta. Mindenesetre jó volna, ha a kisebbeknek mesélnének előtte valamit a szép álmokat hozó Homokemberről meg a Fogtündérről, (főleg a napi fogmosás ürügyén, mert egy a kis lény az ép fogakat szereti leginkább), és persze a téli vigasságokról gondoskodó, arcokat kipirosító Dér Jankóról, hogy némileg megkönnyítsék nekik az alakok elhelyezését!
