Várjuk a színészeket. Várjuk a játékukat. Bérgyilkos a barátom. A cím elgondolkodtat. Mostanában sok a bérgyilkos, főleg a mozikban. A szomszédban laknak, élmunkások, olykor szeretni valók. Olyan szakma lett, mint a szocializmusban az esztergályos.
A színészek még nem jönnek. Szépek a szobák. Van bennük ágy, tükrös és éjjeli szekrény. És függöny az ablakon. Nem tudom, hogy kezdéskor széjjel húzzák e. Kint az utcán süt a nap. Vénasszonyok nyaralnak, a belváros tele külföldivel. Sétálhatnak, kirakatot nézhetnek. Mi egymást. Hogy örülnék egy ilyen szobának esőben vagy a téli zimankóban. Bejöhetnék melegedni, talán az ágyra is leheveredhetnék! De most nem lehet, még a közlekedő útba sem állhatok.
Jönnek a színészek. Nyolc esztendeje a József Attila Színházban láttam a darabot, Léner Péter rendezte. Zöld Csaba volt a bérgyilkos, Besenczi Árpád a barátja. Nagy hatással nem lehetett rám, de a szerző, Francis Veber nem az utókor hírnöke. Ő teremtette meg a magas szőke férfit, felemás cipőben. A bohózatból a franciák filmet forgattak, az amerikaiak pedig az egészet honosították.
Veber a közönségért van, szórakoztat, időt múlat, ha tőle függene, a nézők mindig kényelmes helyről nézhetnék a darabjait. A mostani bérgyilkos a Thália Színházba készül. Ott a színpadon lesz a két egymásba nyíló szállodai szoba. Jön majd két fazon, az egyik saját magával, a másik egy célszeméllyel akar végezni. Aztán betévednek a szomszéd intim szférájába. Tamási Zoltáné a puska, Nagy Viktoré az életuntság. Elhagyta a felesége, ezért szomorú. A cselekményt Vida Péter mozgatja, ez az első nagyszínpadi rendezése.
Bennünket is mozgatnak, illetve nyugtatnak: ne mocorogjunk, mindjárt jönnek a színészek. És ne izguljunk, ez nem a teljes előadás. Ez csak ízelítő. Nem izgulunk, de engem, csakis engem, hatalmába kerít a színház legádázabb ellensége, az unalom. Aztán a fáradtság. Már nem érdekelnek a várhatóan érkező sztárok. Pedig nagyszerű ötlet ez a premier előtti kukucska. Szabó Győző milyen jó lehet, és a lányok: Gubás Gabi, Banovits Vivianne az ágyon! Sajnálom, de nincs rájuk jelenésem. Megyek, még a színészek érkezése előtt. Nem várok a bérgyilkosra, nem barátkozom vele, munkával sem bízom meg. Minden ellenségemnek megbocsájtok.
Francis Veber: Bérgyilkos a barátom, bohózat két részben. Szereplők:
Pignon: Nagy Viktor m.v.
Ralph: Tamási Zoltán
Dr. Wolf: Szabó Győző
Louise: Gubás Gabi
Émile: Mózes András
Giselle: Banovits Vivianne
Rendőr: Hajmási Dávid m.v.
Díszlettervező: Bátonyi György, jelmeztervező: Velich Rita,
rendezőasszisztens: Magócs Niki, súgó: Serfőző Andrea / Buksa Alexandra. Fordította: Hamvai Kornél
Rendező: Vida Péter. Bemutató október 8-án a Thália Színházban
