Egy ilyen kiállításon mindig izgalmas, hogy kikkel fog az ember szembesülni? Lehet, hogy csak az első fellobbanásukat élő, s majdan elkallódó ígéretekkel, de az is lehet, hogy első komolyabb bemutatkozási lehetőségüket megélő olyan ígéreteknek, akikről évtizedek múlva úgy beszélünk majd, mint a magyar képzőművészet jó hírét öregbítő művészóriásokról. A marsallbot még ott van a tarsolyban, de mintha egyeseknél már kezdene fényleni.

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen évente 80-100 alkotó művész diplomázik, s egy-egy ilyen kiállításra, amit 10 éve rendszeresen megtartanak is csak huszonötnek szavazott igent az egyetemi oktatókból és külsős zsűritagokból összeállított testület, ami persze nem azt jelenti, hogy a többi évfolyamtársak ne lehetnének épp oly ígéretes művészjelöltek. A szerencsés 25-ből egy nemzetközi zsűri aztán tovább válogat, hogy akikben a legtöbbet látják, azokat meghívják az idén Prágában rendezendő kiállításra, amelyen már 30 képzőművészeti egyetem diplomásai között kell helyt állni, netán győzni. Hiába, a nemzetközi ismertség útja ma már zenében, előadó- és képzőművészetben is, akárcsak a sportban, a nagy versenyeken, megmérettetéseken keresztül vezet.

De ne szaladjunk előre, hiszen az egyetem Barcsay-termében, két kisebb szobájában és aulájában így is igen érdekes és erős festészeti, grafikai, szobrászati és dokumentációs anyagot láthat az érdeklődő, ráadásul nem egyszer humort sem nélkülözve. Ezeket szeretném pár mondattal figyelmükbe ajánlani!

Festő szak: Boda Melinda vidékről érkezett és képein a maga városi, művészi látásmódjával tükrözteti szülei falusi életét. A kedves alakok tapétákba és bútorhuzatokba süppednek, érzékeltetve a művész egyszerre szeretetteljes és kissé kritikus véleményét az elhagyott életformáról. Czimbalmos Kozma Andrea a húsfestést választotta, hússzeletek formáiban és színeiben keresve a konkrétan reális és a festőien elvont gondolatok hatásait. Galambos Áron kopott, lepusztult pingpongasztalok falapjára fest tájképeket, ahol a régi festés és fa, és a frissen felvitt faktúra lépnek konszenzusba a végső látványban. (Horror Pista) Máriás István zavarba ejtő, látszólag naiv, aprólékos gonddal öregített, létrehozott képei a maguk történeteit hordozzák részben megfejthetően, részben tudat alatti megfejthetetlenül. Trapp Dominika nem akar „művészinek” látszani, elszakadni attól a közegtől, amelyik képeivel szembesül, ezért sokszor az embereket beszélteti élményeikről, legyenek azok akár televíziós szappanoperák, és ezeket illusztrálja ott, vagy később a műtermében.

Grafika szak – képgrafika szakirány: Dani Boglárka leporellószerű, leginkább fekete, néhol mintával festet borítók ritmusából, hangulatából építi fel alkotásait. Járay Katalin szatirikus kedves temető hangulatot hozott létre rajzban és plasztikában, az amerikai módon, házi kedvenc állatok emlékét idézően. Koós Gabriel a fametszet hatásaival játszik. Három nagyméretű grafikai lap tűnik át a falon alaktalan fadarabból gótikus kőtoronnyá, miközben az előttük a földön lévő falapokra is rávetülnek sötét árnyként. 

Grafika szak – tervezőgrafika szakirány. Az itt tanuló növendékek munkái csak részben emlékeztetnek a Moholy Nagy Művészeti Egyetem alkalmazott grafikusainak munkáira, mert ezek az önálló művészeti alkotás igényével születnek. Filkor Gábor Kiemelkedő magyar találmányok sorozatának szellemes ötletességét képernyőről követhetjük. Prell Norbert betűgrafikákkal mesél arról, hogy az igazság csak ritkán tiszta és sosem egyszerű. Szántó Míra Judit Ritmo-Graph
vektorgrafikája saját fotók alapján született speciális nyomtatási technikával kivitelezve: fémgőzölt B1-es ívekre UV digitális síknyomással felvitt matt fekete festékkel. Ezáltal a felületen a vonalgrafika fényes, metálos hatást kelt szemben a fekete háttér matt felületével. És amit látunk: gyönyörű táncos mozdulatok könnyed lebegése izgalmas, újszerű megoldásban. Tiszka Annamária LANX3.1 című munkája színek nélkül játszik izgalmas formákkal és tartalmakkal, egyebek mellett betűkkel.                       

Szobrász szak: Balogh Krisztián, Többek diplomamunkája fotódokumentáción került bemutatásra.  Balogh Krisztián Világfát alkotott Kunszentmiklóson földből és vízből, egyszerre érzékeltetve röghöz kötötten is az ég felé törést. Hajas Katinka vályogból emelt fel maga köré egy térplasztikát, amelyben az anyagszerűség és a játékos gondolat egyaránt tetten érhető. Melkovics Tamás különös szobor emlékművet alkotott fa talapzatra fémből: arca csak stilizált és az egész kerekeken gördíthető, mintha azt sugallná, hogy ez akár vándoroltatható ünnepségről ünnepségre, ahol épp aktuális. Sallay Dániel 120 című térplasztikáján egy homokfelületre 120 apró márványszobrot helyezett, ahol a kétféle anyag színe és a szobrocskák alakja, elhelyezése kerül kontextusba egymással. Szabó Ottó a gyermekkorából merítve, szinte a transzformerek paródiájaként elemekből alkotja meg robotját, amely gombnyomásra mozogni kezd, különös, kinetikus szobor táncba kezdve. Tánczosné Portolani Gina Ines egy nagyon szép körplasztikát helyezett a fűbe, amelyik egy kezdődő csigavonallal már felfelé is elkezd terjeszkedni. Torgyik Katalin falhímzése fehér a fehéren ad sejtelmes díszt a felületnek.

Intermédia szak: Csüllög András Kordonbiciklije az egyik legsikeresebb tárgy a kiállításon. Az ötletes alkotó a rendőrség által alkalmazott térelhatároló kordonból használható kerékpárt készített, egyszerre sugallva a bezártság, bekerítettség és a szabad száguldás érzését. A feltételezett kordonbiciklik össze is kapcsolhatók kerítéssé, de nyergükbe pattanva el is lehet vinni őket. Mózes Réka Pixelszínháza egy papírdobozból egy kis tv és egy kamera segítségével hozza létre a művet.

Restaurátor szak. Csanda Fruzsina Enikő, Lovas Franciska és Varga Tímea festett fatáblaképek fotóin mutatja be, hogy milyen összetett, aprólékos munkával tanulják a régi műtárgyak megmentésének, felújításának, új életre keltésének bonyolult műveletét azok, akik erre adták az életüket.

Látványtervező szak. Boros Lőrinc művészi elképzeléseit a színház világágának szolgálatába állította, így diplomamunkáját maketten mutatta be.

A sajtó munkatársait Radák Eszter DLA, oktatási rektor-helyettes kalauzolta körbe a Best of Diploma 2012 kiállításban. Egyébként is érdemes figyelemmel kísérni a Magyar Képzőművészeti Egyetem honlapját, hiszen különféle, ingyen megtekinthető képzőművészeti eseményekről is hírt ad.

Ez idő szerint még két másik izgalmas kiállítást is láthatunk az egyetem szervezésében. Július 12-ig Mona Lisa képében címmel megtekinthető még az Erzsébet tér Akvárium Galériában az MKE intermédia szakos hallgatóinak (Bálint Bence, Erdős Zsófia, Hajdu Bence, Karácsony Dóra, Mihályi Barbara, Simon Zsuzsanna, Szabó Márk, Szentpétery Annamária, Tésy Dániel) csoportos kiállítása.

Továbbá július 19-ig Szombathelyen, az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház (II. Rákóczi Ferenc utca 6–8.) ad helyet Arcrekonstrukció címmel az MKE művészeti anatómia, geometriai és rajzi tanszéke kutatási anyagának, a Perkáta Nyúli-dűlőn feltárt emberi maradványok rajzi feldolgozásának.

Az új képzőművész-nemzedék feladatokra, tettekre és sikerekre éhesen már elindult meghódítani a világot.