A csalásokból származó pénzügyi veszteség megdöbbentően magas: világszerte a szervezetek bevételük 5 százalékát – összesen 3 500 000 000 000 dollárt – veszítik el. Az Association of Certified Fraud Examiners felmérései szerint egy átlagos szervezett csalás 18 hónapig folyik felderítetlenül. A gazdasági környezet nyomása az utóbbi években megemelte a csalások számát az üzleti szektorban is, legfőképpen a biztosítóknál. A csalás elleni első védelmi vonal jellemzően a kárbecslők továbbképzése és nyomozócsoportok fenntartása szokott lenni, ezek azonban önmagukban már nem elegendők.

A biztosítótársaságok ellen elkövetett csalások száma növekszik, a legtöbb esetre sosem derül fény. A csalások a társaságok veszteségeinek akár tizedére is rúghatnak. A biztosítási ágazat túl sokáig fogadta el, hogy a csalások okozta veszteség a tevékenységével együtt járó, elkerülhetetlen rossz. Egykor a törvénytelen igények kiszűrése tetemes emberi munkát követelt, ezért nem térült meg. A biztosítók azonban ma már olyan technológiákat is alkalmazhatnak, melyek eddig csak a magas költségvetéssel dolgozó bűnüldöző szervezetek – például a CIA, vagy az FBI – számára voltak elérhetők. Az ingatlan- és gépjármű-felelősségbiztosítók 35 százaléka sorolta a csalások felderítését a legfontosabb idei befektetési céljai közé.

Észak-Karolina (USA) 1,5 millió polgárának ellátása az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat biztosító Medicaid-program keretében évente tizenkét milliárd dollárba kerül. A rendszert összetettsége és a benne forgó összeg nagysága a csalások és visszaélések célpontjává teszi. A program költségvetését a múlt három évben dollár százmilliókkal csökkentették. Minden elpazarolt és elsikkasztott dollárral kevesebb jut a leginkább rászorulók ellátására.

A Medicaid-hez évente 88 millió számla érkezik be. Ekkora adatmennyiség nem kezelhető pusztán emberi erővel. Az állam 2010-ben az IBM analitikai eszközeivel vette fel a harcot a programon belül elterjedt sikkasztások ellen. Már az adatelemzés első szakaszában több száz olyan beszállítót szűrtek ki, aki több százmillió dollár értékben lépett fel gyanús igényekkel. A rendszer először felderíti azokat a számlázási mintákat, melyek kilógnak a sorból, majd egy szinttel továbblépve elemzi a beszállítók közötti kapcsolatokat, hogy kiszűrje a gyanús szereplők hálózatait. Percek alatt dokumentumok tízezrei és adatok százmilliói elemezhetők a megszokottól eltérő viselkedési minták kiszűrése végett.

Az azonosságelemzés a biztosítási területen két kulcsfontosságú ponton, a minősítés és a kárfelvétel során is hatékony. Ha a biztosított neve, járműve vagy a kedvezményezett személy érintett volt már csalásban, akkor technikai eszközökkel azonosítható, hogy a gyanús hálózat tagjai milyen kötvényeket szoktak vásárolni a megrendezett balesetek lebonyolításához.

A csalók hiába titkolnák személyazonosságukat, a modern elemző eszközök képesek több száz elemet együtt vizsgálni több millió rekordban, és valós időben riasztani. A hirtelen megváltozó minősítési eljárásból a csalók hamar rájönnek, hogy lelepleződtek. Ez a perhez általában még nem elég, de a bűnözőket a kevésbe fejlett elemzést alkalmazó biztosítók felé tereli.

Ugyanezzel a technológiával ellenőrizhetők a kárfelvételkor a személyazonosság, az igénylők közötti viszonyok, valamint a kárigényben érintett személyek és vállalkozások tevékenysége és neve. A előrejelző- következtető elemzés valós időben tudja megvizsgálni a potenciális csalást jelző több száz szabályt és feltételt. A személyeket és szándékokat átlátva, az ügyintéző módosíthatja a kockázatokra és az igénylőkre vonatkozó kérdéseit az igény törvényességének meghatározásához. Sokszor már az is elég a csalás megelőzéséhez, ha az igénylő tudomására hozzák a vele szemben fennálló gyanút.

A csalásellenes program végső lépése a jelentéskészítés és az adatok megjelenítése, jellemzően földrajzi leképezés. A kapcsolódó személyek hálózatát feltárva, a biztosító feltérképezi az érintett személyeket és viselkedési mintáikat, és riasztásokat állít be arra az esetre, ha új kötvényeket vásárolnak, vagy új kárigényt jelentenek be. A modern rendszerekkel ez a komplex feladat akár egy délután alatt is elvégezhető, szemben a korábbi 18 hónapos kimerítő vizsgálati munkával.

A IBM több ezer kutatási órát és stratégiai felvásárlásokra (a többi között az SPSS, a Cognos és legutóbb az üzleti intelligencia- és elemzési szolgáltatások területén piacvezető i2 megvásárlására) dollár milliárdokat költött, hogy kialakítsa az általa kínált elemzési lehetőségeket, valamint átfogó szolgáltatás- és megoldáskínálatot, melyekkel világszerte segíti a vállalatokat és szervezeteket a csalások és visszaélések hatékony és gazdaságos visszaszorításában.