Don Winslow Savages krimije azonnal bestseller lett; megjelent a New York Times „2010 tíz legjobb könyve” listáján,
így hát a magyar könyvforgalmazásban az Agave Könyvek Kft. még abban az évben meg is jelentette Barbár állatok
címmel, Varga Bálint fordításában, nálunk nem túl nagy hullámokat verve. Valószínűleg jobb lett volna nekünk, hogy ez
a kötet csöndesen befutja a maga hazai sorsát, mint így, hogy karriernek néz elébe nálunk is a megfilmesítéssel,
ráadásul a könyv újabb magyar kiadásával, és azzal, hogy ez a mozi darab minden nehezen nézhető kockájával együtt
is jól megcsinált alkotás, jó szereplőkkel.

A történet három főszereplője egy magát O-nak (Ophélia) nevező szép fiatal lány (Blake Lively), aki egy megrázó
élményét meséli el a filmen. „Én mesélem ezt a sztorit, de ez nem jelenti azt, hogy életben leszek a végén. Ez olyan
sztori, amiben a dolgok teljesen elszabadultak” – mondja O, aki tízéves kora óta drogozik, a szülei elhanyagolták, ezért
a lány minden „apakomplexusát” két fiatal férfibarátjára pazarolja, akivel intenzív szexuális életet él párban és trióban
is, a kaliforniai Laguna Beach tengerparti nyaralóhelyi házban, ahol nem mellesleg marihuánát termesztenek. Az egyik
barát Chon (Taylor Kitsch) egykori tengerészgyalogos zsoldos, aki minden szeretetével együtt is úgy nyúl a nőhöz,
mintha ki akarná kefélni magából gyilkolási ösztöneit, a másik pedig Ben (Aaron Taylor-Johnson), az állítólagos
buddhista és a fejlődő világ rászorulóin segíteni próbáló széplélek. Azért ezt a buddhizmust ne tessék komolyan venni,
ettől ő még lazán öl embereket, mint itt mindenki, szóval nagy az ideológiai zűrzavar! A fiúk viszont gyermekkori
barátokként osztoznak meg a hasznon és a nőn, és lényegében mindhármuknak egymás személye jelenti a nem létező
családot.

Chon, Ben és O Távol-Keletről hozott magvakkal kísérletezve termesztik, és hálózatukon át békésen terjesztik a
valaha látott legjobb marihuánát, mert ők a filmben a „jók”. Csakhogy a csúnya, gonosz mexikói Baja kartellnek nem
tetszik ez, ezért „tisztességes” ajánlattal keresi meg hőseinket: ugyan már, kössenek hároméves szerződést 20 százalék részesedésért, ami alatt ők is eltanulnák a fincsi marihuána termesztési trükkjeit! Ehhez, mintegy nyomatékként, mellékelnek egy kis naturális videót, fejüktől megrövidített hét drogkereskedő lemészárlásáról. A kapkodó vágás, a sokkoló látvány- és hanghatások már a film első perceiben jelzik a nézőnek: itt most kiélheted a szadizmusodat, mielőtt elhánynád magadat!

Hogy a csúnya mexikói ellenfeleket is számba vegyük, vezetőjük a gyönyörű, kegyetlen és időnként királynőként
emlegetett Elena (Salma Hayek), aki kiirtott családjától vette át a kartellt, és egyetlen gyengéje van: az USA-ban élő
Magda leánya, aki inkább viharosan szeretkezik, mint hogy anyjával kelljen találkoznia. Az ő jobb keze a mindenkor
boldogan gyilkoló Lado (Benicio Del Toro) és számos brávója, valamint gátlástalan ügyvédje, Alex (Demián Bichir). A
történethez tartozik még Dennis, a korrupt drogellenes ügynök (Jophn Travolta), aki mindenkitől szedi a pénzt és
mindenkinek szolgáltat adatokat; továbbá egy a drogkartell megszerzéséért is harcba induló mexikói politikus-jelölt.

Nos, ez a két kompánia igyekszik megzsarolni, kifosztani a másikat különböző látványos trükkökkel, míg a játék végén
kétféle befejezést is kínál a kis mesélő, O. csak hogy a néző végképp ne tudja, hogy mit lát. Mindenesetre az eredeti
regényhez képest jócskán kellett húznia a forgatókönyvíró Don Winslow, Shane Salerno, Oliver Stone triónak, illetve a
rendezőnek, így pl. Uma Thurman teljes szerepét (O anyja) is kivették a történetből.

Nézve a filmet elég nehezen teszem túl magam annak szadizmusán, paranoiás őrült szereplőin. De ami még inkább
zavar, hogy itt nincs jó, csak kétféle rossz. Olyanokért kell izgulnom, akik „csak” a kábítószer élvezői és előállítói,
olyanokkal szemben, akik kegyetlen véres háborút folytatnak mindenki ellen, aki keresztezné a számításaikat, és
akiknek mindenre eljár a kezük. Oliver Stone nem ma kezdett el kemény filmeket rendezni, de nagyon régen nem állt
elő igazán jó filmmel. Ez sem igazán az, bár a mester keze nyoma letagadhatatlanul rajta van mind a
színészvezetésen, mind a történet feszültségben tartásán. Ezért írtam, hogy lehet, hogy jobb lett volna, ha a könyv
feltűnés nélkül eltűnik, de ennek a 131 perces mozinak október 4-től új élete indul, függetlenül a 18 éven felülieknek
korhatárolástól.

Szél ellen nem lehet fütyülni.