Desmond Morris, az állati jogok szószólója a megmondhatója annak, mennyi jogtalanságot követ el az ember az állatvilág egyedeivel szemben még akkor is, ha ezt nem feltétlenül tudatosan teszi. Egyszerűen az emberek zöme nem ismeri kellőképp az állatokat, akikkel pedig együtt él. Mindig haragszom, mikor a botránysajtó úgy ad hírt pl. egy kutyatámadásról, hogy eleve az állat támadó kedvét tételezi fel, és nem kérdezi meg az áldozattól: „Te mit tettél azért, hogy megtámadott?” Ilyenkor ugyanis az esetek többségében kiderülne, hogy közvetve, vagy közvetlenül az ember viselkedése váltotta ki az állatból az agresszív támadást, vagy védekezést. A másik nem ismerése emberek és állatok között is fölösleges konfliktusok forrása lehet, célszerű hát kicsit megtanulni gondolkodni a másik fejével is. (Ez népek, népcsoportok között legalább ennyire igaz!)

A kutyák, macskák előbb eltanulják gazdáiktól, hogy az mit akar tőlük, mint fordítva, a gazdák ugyanis nemigen akarják megérteni állataiknak a maguk nyelvén feléjük irányozott kéréseit, elvárásait. Vagy talán csak jobban figyelnek ők miránk, mint mi rájuk. Hogy ezen a rossz helyzeten némiképp segítsünk, arra szolgál ez a két hasznos könyv, amelyből, ha nem leszünk is állatnyelven társalgó etológusokká, megtanulhatunk sok olyan jelzést, amelyet figyelembe véve harmonikusabbá válik kedvenceink és a magunk közös élete.

„Egyszer régen a kutyák és az emberek nyelve még nem különbözött ennyire egymástól” – kezdi az írónő, utalva a tagolatlan morgásbeszéd és testbeszéd emberi fejlődési stádiumára, majd folytatja: „Ha kutyáink nyelvén akarunk beszélni, akkor meg kell értenünk, hogyan fordítható le az, amit kedvenceink cselekedetei jeleznek, és a falkában betöltött szerep miként járul hozzá kutyánk viselkedésének magyarázataihoz.” Fontos tehát, hogy az általunk küldött és a tőlük kapott kommunikációs üzeneteket jól értelmezzük, és ne értsük félre!

A kutyák titkos nyelve kötet az egyik legfontosabbal, az otthonunkba fogadandó állat kiválasztásával indít: milyen fajta illik hozzánk? A fajtajelleg és az életmódunk, a körülményeink és az igényeink harmonizálása eleve kiindulása annak, hogy kölcsönösen jól érezhessük magunkat együtt. A kutyák vérmérséklete, mozgásigénye, energiaszintje, szőrzete, testmérete, térigénye, fajtajellege már a kiválasztáskor sok későbbi konfliktusnak veheti elejét. De ez kölcsönös, mert nem mindegy, hogy az állat az első naptól jól érzi-e majd magát velünk, jól be tud-e illeszkedni az új környezetébe. E tekintetben nekünk kell türelmesnek és következetesnek lennünk vele szemben. A kötet arra is felhívja a figyelmet, hogy a váratlan szituációk elkerülésére hogyan érdemes „kutyabiztossá” tennünk az otthonunkat. De a testi kényelmen túl az érzelmi biztonság is fontos, hogy az alá-fölérendeltségi viszony természetes és elfogadott legyen kutyánk számára.

Az ebek érzékszervei részben fejlettebbek, részben fejletlenebbek, mint az emberéi. Ők mindenekelőtt a szagok alapján értelmezik a világot, mert azok hordoznak számukra sok információt. Az emberi orrban kb. 5 millió szagreceptor van, a kutyának 200 milliónál több is lehet. Hallásuk is jobban alkalmazkodott a körülményekhez, mint a miénk. Látásukban a mozgásérzékelés fontosabb, mint a színfelismerés. Érzékelő szőrökkel is rendelkeznek, melyek pl. a légáramlat felfogásával a tapintásban játszanak szerepet.

A kutyák kommunikációjában különösen fontos fültől a farokig a testbeszéd. Ebben a szemeknek, a fej- és testtartásnak, is fontos szerepe van. Egyértelmű, hogy ezeket nem könyvből, hanem a bundás barátainkkal való folyamatos együttélés közben kell nekünk is megtanulni. Akit egy kutya megharap, az rosszul értelmezte az ő üzeneteit, illetve rossz jelzéseket küldött feléje. Üzenet pl. a morgás is: „Vissza, mert megbánhatod!” Mindenképpen úgy kezeljük a helyzeteket, hogy elkerüljük az agressziót! Ezért is fontos hogy a gyerekek kerüljék a vadulós, heccelős játékokat, fizikai bántalmazást, melyeket az állat támadásként értelmezhet!

Ugyancsak kommunikáció a nyüszítés is, amely a figyelemfelkeltés szava. Éhes, fázik, egyedül érzi magát, ki akar menni, megsebesült, üdvözöl valakit stb. Ezeket a helyzettől függően lehet értelmezni és kezelni. Hasonlóképp az ugatásnak is számos fajtája és jelentése van. A túlzásba vitt ugatás rendszerint a gazda helytelen magatartásának az eredménye. Az üzenet megértése és a jutalmazással való idomítás a kutyánkkal való kommunikáció leghatékonyabb módja. A hangadások között a vonyítás a falkatagok közötti érintkezési és hívójel. Ha távollétünkben vonyít, lehet, hogy éppen velünk szeretné felvenni a kapcsolatot.

A falkában élő kutya társas rendjére a háziasított ebnek is szüksége van, ezért kell a gazdának határozottan éreztetni az alfa szerepét. A kutyák közötti játék is az egymás közötti viszonyok tisztázására szolgál. A fiatal kölyköknek megengedett szabadságot 6–9 hónapos kortól fokozatosan igények veszik át a falkatársak részéről, és ennek nyomatékot is tudnak adni megrendszabályozó viselkedési formáikkal. Találkozáskor első mindig az egymáshoz viszonyított státusuk jelzése. Amikor a gazda fegyelmez, lényegében ugyanezt teszi a maga nyelvén.

A viselkedési problémák között az agresszió a morgástól a támadásig többféle megnyilvánulási formában jelentkezhet, és azonnali beavatkozást követel. Fontos, hogy a kutya tisztában legyen a mi vezéri szerepünkkel, de ez nem jelenti, hogy határozottság helyett mi is agresszívek legyünk vele. A szocializációs folyamat fontos része, hogy a kutyánknak ne legyen oka félelemre, de nekünk is meg kell érteni, ha pl. betegség miatt érzi magát fenyegetettnek. Büntetés helyett sokkal célravezetőbb a jól viselkedés jutalmazása dicsérettel, jutalomfalattal stb.

Sokaknak viselkedési probléma a rágás is, amelynek oka lehet a fogzás, az unalom, „önjutalmazás” a kényelmetlenségekért. Utólag büntetni a károkozásért nincs értelme, mert nem fogja megérteni a viselkedése és a büntetés közötti összefüggést. A látszólagos bűntudat is a mi hangulatunk reakciója, nem a károkozás megértéséé. Az ásás is ösztönéből fakad, mert enyhülést, vagy védelmet keres, unatkozik, hall, vagy érez valamit a felszín alatt, ezért az okos gazdi gondoskodik mind a rágnivalóról, mind a szabadon ásható helyekről.  

A könyv sorra veszi a gyakorlati kérdéseket, és útmutatót ad a megoldásukhoz is, az egyszerű kérdésektől a félelmekre, vagy betegségre utaló jelzésekig, elváltozásokig, a kölyökkori nevelési tanácsoktól az időskori megértésig. Mindenesetre nekünk, gazdiknak sem árt magunkat megismerni, és állataink igényeit meg a magunk elvárásait összehangolva megtanulni és megtanítani a következetes, harmonikus együttélés gyakorlatát. A jól kezelhető kötetet rengeteg színes, tüneményes fotó egészíti ki.

A macskák titkos nyelve hasonló felépítésű és szerkezetű kötet, ikertestvére az előbbinek. A szerző a házimacskák származásáról, és az emberekkel kialakult kapcsolatáról szóló bevezetés után rátér a testbeszéd, a szagok és a hangok értelmezésére, de óva int attól, hogy macskáinknak emberi reakciókat és indítékokat tulajdonítsunk.

A cicatartónak sem árt előre tisztáznia, hogy fajtatiszta, vagy kevert fajtájú, ölben kuporgó, vagy örökmozgó, hosszú- vagy rövidszőrű, kölyök vagy felnőtt állattal szeretné megosztani az életét, már csak azért is, mert itt is vannak jellegzetes fajtatulajdonságok. A fajtatisztaság elsősorban azoknak a kritériuma, akik versenyeztetni, vagy tenyészteni akarják, de akinek csupán a szerető társ hiányzik az otthonából, bármely otthontalan „turmix” befogadásával is megkaphatja a macskával, amely mindig tetszetős és szeretnivaló. Viszont gondolni kell arra is, hogy vannak, akiknek tudtukon és akaratukon kívül allergiát okozhata macskaközelsége.

Kevesen tudják, de a macskáknak legalább annyira szükségük van a figyelemre, szellemi és testi ingerlésre, mint a kutyáknak, és a környezet is nagy szerepet játszik az állat személyiségének és ízlésének meghatározásában.A macskamindenekelőtt kényelmes és kíváncsi teremtmény. A lakás felfedezésében sok veszély leselkedhet rá, pl. ha számára mérgező szobanövényt, vagy elektromosság alatt álló vezetéket tud megrágni, játékgombolyagot lenyelni, zsinórokba, zacskókba gabalyodni, berendezésekbe belemászni, azokat magára rántani, vegyszerekkel érintkezni. Ezeket jobb távol tartani tőle. Ugyanakkor jó beszerezni számára kibélelt macskakosarat, vagy hordozót, alomtálcát, almot, etető és vizesedényt, kaparófát, játékot. Az első ismerkedések, felfedező terepszemlék után hamar meg fogja tanulni mindennek a helyét és rendeltetését.

A házban már meglévő állatok összeszoktatása a jövevénnyel ugyancsak türelmet és fokozatosságot kíván, legyen bár szó kutyáról, vagy másik macskáról. Napról-napra közelebb fognak kerülni egymáshoz, még ha kezdetben volt is bizalmatlanság köztük. Hasonlóképp a gyerek és az állat között is nagyszerű harmónia alakulhat ki, de a gyermeket előtte meg kell tanítani mit szabad tennie és mit nem, a jó viszony végett. És teljesen fölösleges a gyereket félteni az állattól vélt egészségügyi, vagy egyéb okok miatt.

A macskák érzékszervei általában kifinomultabbak, mint az emberéi, sőt tapintószőreik révén még sajátos érzékelésre is képesek, ezért is tilos pl. levágni a „bajszukat”, vagy a szemük fölötti tapintószőröket.A macskanem falkaállat, mint a kutya, ezért testbeszéde is fejletlenebb, de pontosan megérthető, függetlenül attól, hogy pl. a farokmozgása mást jelent, mint „kutyanyelven”, s főként, ha több egyidejű jelzését össze tudjuk olvasni. A kötet nagyon jól végigveszi ezeket a jelzéseket.

A macskák vokális kommunikációjában is sok hang mögötti jelentést fedezhetünk fel, mert ők is rájöttek, hogy az emberrel leginkább így kommunikálhatnak. A nyávogás hossza, hangmagassága, dallama, ritmusa, macskától és üzenettől függően változó. Sokan tévedésből morgásnak értelmezik a dorombolást, ezt a zárt szájjal kiadott rejtélyes, vibráló berregést, amely általában a megelégedettséget és ragaszkodást fejezi ki. A macskák morgása, fújása félelem, düh, bosszúság kifejezője és az agresszió előjelzője. A fogak, állkapcsok finom csattogtatása a zsákmányra leső állatnak a hangi kísérője.

A macskaalapjában független állat, amely védi a maga territóriumát. Ennek egyik jelzése vizelettel történik, de ez nem azonos a hólyag kiürítésével. Hasonlóképp kaparással is hagy üzeneteket fajtatársainak, ugyanakkor a karom rendben tartására is szolgál. Megfelelő kaparófa beszerzésével enyhíthetünk a kárpitozott bútorokon történő karomélesítés kártételein. A tárgyakhoz való odadörgölőzés is szagüzeneteket hordoz. Az állatok ivartalanítása csökkenti a szagnyomok kellemetlenségét lakóterületünkön.

A macskaszívesen él együtt az emberrel, de nem hierarchiában. Ő „egyenrangú”, éppen ezért csak akkor fogad szót, ha ő akarja. Jól megválasztott nevét is képes megtanulni. Vadász ösztöneit a háziasított állat sem veszíti el, ne csodálkozzunk, ha zsákmányát sokszor haza is hozza bemutatni.

A macskafélékre jellemző, hogy sokat, napi 12-20 órát is képesek aludni. De miközben pihennek, képesek éberen figyelni is. Legaktívabbak a pirkadat és az alkonyat időszakában, ilyenkor még a legnyugodtabbakra is rá tud jönni a rohangálós, ugrálós „macska-félóra”. Nem árt már gyermekkorban megtanulni a valódi és játékos agresszió jeleit, és aszerint játszani kedvencünkkel, hogy ő azt éppen hogyan értelmezi. Különösen azért, mert harapásai és karmolásai jelentéktelennek tűnve is baktériumokat juttathatnak a sebbe. 

Sok olyan viselkedési formája van még a cicáknak, amiket pl. ennek a könyvnek a segítségével meg lehet tanulni értelmezni. Ilyenek a dagasztás, dögönyözés, fülcimparágás, szőrszopogatás, hónalj-komplexus, szobanövények megevése vagy kiásása, válogatás stb. Azonban nincs olyan eset, amikor a büntetés elérné a célját, merta macskanem tud a cselekedetei és a büntetés között ok–okozati viszonyt látni. A pozitív dolgok erősítésével sokkal többet tudunk elérni. A kötet fotóanyaga kivételesen jól érzékeli a magatartásformák megjelenését, megnyilvánulását az állatokon,  

A macskaegészségügyi problémáira is érdemes odafigyelnie egy gondos gazdának. Az egészség romlására utal, ha az állat nem törődik az ápoltságával, bundája nem fényes, az átlagosnál többet vakarózik, bőrén elváltozások jelennek meg, magatartása agresszívvé válik, gyakran hány, székletében férgek jelennek meg stb. Ilyenkor az állatorvos tanácsait érdemes megszívlelni minden életkorban, még ha cica nem szívesen fogadja is a kezeléseket és gyógyszereket.A macskaintelligenciája és kíváncsisága révén sok mindenre megtanítható és rávehető, ha az játékos formában, az érdeklődését ébren tartva történik, és jó, ha ebben mi is részt veszünk vele, ügyelve, hogy sikerélményei is lehessenek, amiért megdicsérhetjük őket. Okos gazdánál a cica családtag, aki ismeri az együttélés szabályait.

Ennek a két kötetnek az a legnagyobb erénye, hogy megtanítja: az állat akkor sem játék, ha sokat lehet vele játszani, sokkal inkább olyan élőlény, akiért felelősséggel tartozunk, ha együtt él velünk. Aki folyamatosan olvassa, azt zavarhatja egyrészt az enciklopédikus, szócikk rendszerű tördelés, ami által a fő szöveget megszakítják apró, keretes szócikkek pl. a tényekről, vagy a jelek mögöttes magyarázatáról, valamint az, hogy bizonyos dolgokat az egyes részek újra meg újra elmondanak. De aki kézikönyvnek használja, és egy-egy kérdésére magyarázatot vár, az jól tud tájékozódni és rövid, okos feleleteket kap mindenre.

A kutyák titkos nyelve és A  macskák titkos nyelve nem tér ki a sajnálatos negatív példákra, az állatkínzók és állatellenes csoportok agresszív megnyilatkozásaira, de a pozitív példákkal, s főként az állatok jobb megismerését kínálva lehetővé teszi, hogy minél kevesebb házi kedvenc kényszerüljön olyan sorsra jutni, ami ellen az állatvédelem és a törvény is joggal emeli fel a szavát. A Ventus Libro Kiadó igényes kivitelű és igen hasznos két kiadványát minden kutya- és macskatartó állatbarát polcára szívből ajánlom.