A hatalmas kínálatban az itáliai barokk festészet első, legkiemelkedőbb mestere, Michelangelo Merisi Caravaggio (1571–1610) kilenc káprázatos művel szerepel. Korában nemcsak „naturalistának” mondott emberábrázolásával, hanem homoszexuális viselkedésével is kihívta maga ellen az egyházat és a kritikusokat. Kegyeletsértőnek találták, hogy nem magasztos módon közeledett a bibliai témákhoz. Egyszerű embernek fogta fel a hőseit. Először mutatta hitelesen a fény–árnyék játékát a testeken, ahogyan a sötét háttérből nyers valójukban kilépnek. „Bűnei” miatt Máltára kellett szöknie, ahol börtönben halt meg. Kortársa, a művészcsaládból származó freskófestő, Annibale Carracci szintén nem felelt meg kora ízlésének, hamar el is felejtették mindkettőjüket, csupán a 20. század elején jöttek rá, hogy Rómában és Bolognában e két zseni iskolát teremtett.
Azután lépett a színre Guido Reni, majd az érett barokk korszakából Bernardo Strozzi, a pompa és az ékesszólás mestere. Ide tartozik Nicolas Regnier a Szent Sebestyén képével, valamint Donato Creti csupa teatralitással. És jönnek a natura morta, natura viva csendéletekkel például a Medici-udvarból származó Bartolomeo Bimbi narancsokkal és citromfélékkel teli vásznával.
Külön szót érdemel a két legkülönösebb kép, Domenico Remps alkotásai 1677-ből. Úgy tűnnek föl, mintha deszkára festették volna őket. A Mediciek gyűjteményének egyik szekrényét ábrázolják, benne dísztárgyakkal, rovarokkal, rákokkal, különféle eszközökkel. A művészettörténészek valóban értékes, híres darabokat fedeztek fel köztük. A következő teremben máltai lovagok portréit látjuk Caravaggio és Strozzi élethű ábrázolásában. Ugyanitt meglepő a Vatikán és Róma egyik építésze, a sokoldalú Giovanni Lorenzo Bernini művész önarcképe 1645-ből. Sokáig festőként alig ismerhettük, legfeljebb szobrászként vagy építészként.
Itt áttérünk a seicento, a 17. század első felének művészete, az érett barokk fél évszázados uralma után a velencei rokokó stílusban alkotókhoz. A settecento (a 18. századi késő barokk, korai klasszicizmus) alkotói a barokk túllicitálására törekedtek, színeik világosak, kedvelték a rózsaszínt, a könnyed ecsetvonásokat. Legdivatosabb képviselőjük Giovanni Battista Tiepolo (1696-1770). Egyik főművét csodálhatjuk meg most: a Szent Jakab legyőzi a mórokat című nagyméretű vásznán.
A kor művészei a valóságot igyekeznek utánozni rendkívül éles kontúrokkal. Így érkezünk meg az 1738. év velencei ábrázolásaihoz, utolsó állomásunkhoz, Canaletto (igazi neve: Antonio Canal, 1697–1768) képeihez. A 18. században ugyanis divatba jött az utazás. Tehetősebbek és szegényebbek is eljutottak Itáliába, akárcsak a német költőfejedelem, Goethe. Sokan érkeztek Angliából és Európa többi országából, de főképp Németországból, és sokan vittek magukkal festményeket a hazájukba, persze a megrendelők többnyire arisztokraták voltak. Canaletto az olasz vedutafestészet (táj- vagy épületábrázolás) nagymestere volt. Képei az utókor várostörténeti dokumentumai. A távlatok helyes megfestéséhez camera obscurát használt. Képei tökéletesen és abszolút plasztikusan visszaadják egy-egy épület vagy tér aprólékos díszeit, az épületeken megpihenő fényt és árnyékokat. Vele egy időben alkotott Francesco Guardi, s hasonlóan részletgazdag műveket hagyott hátra. Az irányzatnak 1797-ben a napóleoni hadjárat vetett véget, amikor Velence elveszítette önállóságát.
Dobos Zsuzsanna, a kiállítás magyar kurátora elmondta, hogy a barokk korszakot csak a 19. századtól kezeljük külön, addig a művészettörténet együtt tárgyalta a reneszánsszal, csak azután került a helyére a barokk, mint önálló művészeti korszak.
A nagyszerű kiállításhoz magyar és angol nyelvű katalógust készített mintegy ötven kurátor.
A Szépművészeti Múzeum – hasonlóan a nagy európai múzeumokhoz – üzletében a kiállításhoz kapcsolódó használati és emléktárgyakat árul, például erszényt, textil táskát, konyharuhát, dobozokat, csokoládét, bort, noteszt, egyebeket. E tárgyakon a legtöbbet felhasznált mű Caravaggio Gyümölcskosaras fiú című képe.
Szépművészeti Múzeum: Caravaggiótól Canalettóig „Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei”; megtekinthető 2013. október 26.–2014. február 16. között.