Az orvosok egy a tízhez adtak neki esélyt a túléléshez, már több mint két évtizede. Akkor váratlanul és hirtelen leparancsolta a színpadról a leukémia. Amerikában és Spanyolországban kezelték, végül a csontvelő-transzplantáció segített rajta. Azóta is meggyőződése, hogy a lelki állapot nagyon fontos a gyógyulásban. Éppen 25 évvel ezelőtt megalapította a nevével fémjelzett nemzetközi leukémia-alapítványt, amelynek egyik vezető orvosát, Edward Donnall Thomas-t 1990-ben Nobel-díjjal jutalmazták a csontvelő-átültetés kutatásában elért eredményeiért.
Amikor az első, legendás háromtenor-koncertet megrendezték Rómában, Pavarotti azt mondta: ezzel ünnepeltük Carreras méltó visszatérését a művészvilágba. Azzal a hangversennyel is hozzájárultak a José Carreras Leukémia Nemzetközi Alapítvány pénzügyi alapjához, amely megalakulása óta dollármilliókkal támogatta a leukémia gyógyításának kutatásait. Országok sokaságára kiterjedő donorhálózatuk napra készen tartja számon a csontvelő átültetésre várókat és a szóba jöhető, önkéntes donorokat.
Egy japán lapnak adott interjújában Carreras azt mondta: „Amikor beteg voltam, rájöttem, hogy egészen apró dolgok is boldoggá tehetik az embert. Amikor kijöttem a kórházból, azt gondoltam, okosabban fogok élni. Aztán újra elragadott az élet ragyogása, és visszatértem a régi hibáimhoz. Hát ilyen az emberi természet. De ha visszanézek az életemre, elmondhatom: boldog vagyok. Az egyetlen célom az életben, hogy boldog legyek. Rózsásnak látom a jövőm, ha folytatni tudom, amit évek óta csinálok, és ami elégedetté tesz művészként és emberként is…”
Néhány éve ő volt, aki a budapesti Művészetek Palotájában kipróbálta, milyen a terem akusztikája. Kivételes élmény volt látni és hallani. Negyedóra türelmet kért. Addig teljesen egyedül állt a nagy hangversenyteremben. Azért, hogy ismerkedjék a hellyel, és a hangja elérje azt a szintet, amivel már közönség elé is léphet. De addig nem akart senkit maga körül látni. Utána viszont úgy állt kint a dobogón, mintha telt ház előtt énekelne. Frakkban, lakkcipőben, elegánsan, teljes koncentrációval.
Két dalt énekelt. De úgy, mintha ezen a kettőn múlnék minden. Pedig csak néhányan ültünk a nézőtéren, a vendéglátók, meg akiknek valamiért az volt a dolguk, hogy ott legyenek, és a fotósok. Akik kattogtatták ugyan a gépeket, de Carreras mintha ebből semmit nem is vett volna észre. Belülről énekelt, őszintén, átéléssel. Teljes fényével tört elő a hangja. Amikor abbahagyta a dalokat, kis zavar támadt: hiszen ez hangverseny is volt, meg nem is, de abból a pár emberből lassan mégiscsak kitört a taps.
Most egy csarnoknyi emberből tört ki. (Pedig ezen az estén, pesti mércével mérve, aranyáron mérték a jegyeket.) Már akkor is lelkesedett a közönség, amikor Carreras színre lépett. Hát még, amikor elénekelte Tosti jól ismert dalát, a Marechiarát.
Az épp a napokban 67 éves művész még mindig vonzó, hódító jelenség és zengő hangú. Elegáns, mint egy herceg, és felforr a levegő, ha énekelni kezd. Töretlen erejű a hangja, talán még erőteljesebb, mint régebben. Végtelenül komolyan veszi a színpadot, a dalokat, a közönséget, de ha néha elmosolyodik, szinte felragyog a derű körülötte.
És ahogy ránéz egy nőre, történetesen az ukrán Natalia Kovalovára, aki ifjú, karcsú, és jeles elődeihez méltó szoprán, a nő még szebben énekel, és még szebb lesz. Amihez némileg az is hozzájárul, hogy káprázatos nyakékeket és fülbevalót visel – bizonyára azért, mert az alapítvány támogatása kedvéért Carreras a Chopard-ékszerek reklámozásához adta az arcát.
A koncert a karácsony jegyében zajlott, sok-sok karácsonyi dallal. De akkor forrósodott fel a hangulat, amikor eljött a ráadások ideje, és megszólaltak a nagy klasszikus áriák és dalok. A Gianni Schicchi című Puccini operából az „O Mio Babbino Caro” kezdetű, híres ária, amely még mindig jobbára Callas hangján cseng a fülekben, de az ifjú Kovalova is fényesen adta elő, a spanyol zarzuelák, és a Traviata örökké sikeres pezsgőáriája.
Az esten a debreceni Kodály Filharmonikusokat és a Kodály Kórust David Gimenez, teljes nevén David Gimenez Carreras vezényelte, José Carreras unokaöccse és számtalan sikeres, közös jótékonysági koncert karmestere.